Aspergeres szülők. Kérhetnék tanácsot?
Sziasztok!
Nálunk még nem diagnosztizálták, csak én gyanakodom a dologra, szóval még az út elején járunk. Nem szeretném sorolni, hogy mik a tünetek, inkább azt mondanám, hogy mik szólnak ellene.
Felültem erre a hullámvasútra, aminek eddig csak a sorjában álltam és onnan kuksoltam...
Röviden annyi, hogy már hónapok óta érzek valamit vele kapcsolatban, de igazából csak egy hete ültem neki olvasgatni, mondván, hogy ennek már tényleg utána nézek, mert valami nem oké. Egyébként komolyabban kb 3 hete aggódom, úgy mélyebben, de eddig inkább magamat kérdőjeleztem meg, hogy esetleg miattam lett ilyen kis furcsa? Én rontottam el valamit? Nem úgy kötődik? Szóval aztán ahogy írtam is kb. egy hete olvasgattam és bukkantam rá kifejezetten az aspergerre, amit úgy láttam illik rá.
Tehát a kérdésem ezzel kapcsolatban az lenne, hogy van-e itt olyan szülő vagy az ismeretségi körében van-e esetleg valakinek olyan gyerek, akinél már diagnosztizálták az aspergert/autizmus sp.zavart, de egyébként viszonylag nyílt a gyerek, és érdeklődő, tart szemkontaktust.
Mert most jelenleg ennyi ami a dolog "ellen" szól, hogy kisfiam (egyébként 20 hónapos) mutatja ha valami érdekli vagy tetszik neki. Ha ismerős ember jön látogatóba, akkor ő neki is mutatja, ami érdekli. Tart szemkontaktust és figyelmes, érdeklődő.Plusz mozgásban szerintem egész jól fejlődik és ügyes.
De egyébként nagyon sok tünete meg jellemzően autisztikus. Ha valakit érdekel, szívesen leírom, csak így akkor ez a kérdés nagyon hosszú lett volna...bár így sem lett rövid :)
Szóval ez érdekelne, illetve az, hogy mennyire volt "hisztis" és mi volt a "hisztijének", kiborulásának a jellemzője.
Előre is köszönöm az információkat!
Köszönöm a válaszodat! Januártól biztos, hogy belevágok ebbe a dologba...de elsősorban azért fontos, hogy tudjam van-e probléma vagy nincs, mert nem mindegy milyen helyzetet hogyan kezelek le felé. Auti gyerekeknél sok minden máshogy működik és nem ugyanaz a bánásmód érvényes egyes helyzetekre, mint más gyerekeknél. Igazából, ha kiderül bármi is róla pl. Asperger, nem fogok elkeseredni, mert ezt nem tartom betegségnek. Szerintem ez egy különleges állapot, csak jól kell kezelni.
Ha pedig esetleg az derülne ki, hogy komolyabb, mint amire számítok, akkor biztos nehéz lesz, de nem fogok úgy tekinteni a dologra, hogy itt vége van mindennek :)
Szóval nyugi...nem keserítettél el.
A környezetemben elég sokan mondják, hogy nincs ennek a gyereknek semmi baja, meg hogy hülye vagyok...sokszor sírtam is és hibáztattam magamat, hogy vajon miattam lett ilyen kis furcsa? Én rontottam el?...de már kb másfél éves kora óta gyanakodom. Csak akkor még nem gondoltam semmi konkrétra, csak arra, hogy valami nem stimm...valami van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!