Aspergeres felnőttek, nálatok milyen tünetek vannak felnőttként? Mi az, ami másképpen működik?

Kényszeresség (súlyos) ,érzékenység a hangokra . Sokszor "rá kell pihennem" ,ha sokáig vagyok emberek közt,illetve szeretek egyedül lenni. Mondjuk ez nem tudom,hogy a betegségem miatt van-e .

A járásom mindenki szerint furcsa,esetlen .

Amin nagyon szivesen változtatnék,és folyamatosan próbálok is , mindent eltervezek fejben,sokszor percre (!) pontosan "kell" elkezdenem a szokásos teendőimet ( ezek minden nap ugyanúgy zajlanak,éveken keresztül) . Tudom,hogy ez rossz,sokmindenről lemaradtam már ezek miatt,amihez egyébként lett volna kedvem .

Nekem ez a kényszeresség az ami valóban probléma (az eszemmel tudom) ,egyébként úgy gondolom teljes életet élek .

Ja és nekem autizmusom van nem aspergerem,de tekintve,hogy nem mostanában (30+ ) éve állapították meg ,lehetséges ,hogy nem pontos . Engem csak enyhén érint,tudok beszélni , bár tény,hogy nem nagyon szeretek. Idegenek közt sokszor izgulok és nem tudom mit mondjak,de biztos mások is vannak így ezzel.

Üdv !

Az első illetve második válaszadó vagyok,megpróbálok mindenre sorban válaszolni.

1.Érzelmeim vannak természetesen ! Ha az információim nem csalnak a pszicho illetve szociopaták akiknek nincsenek .

2. Párkapcsolat : ez nagyon sarkalatos pont nálam,volt már barátnőm,több is,de előbb utóbb mind meguntak (?) illetve nem tudtak elviselni. Elsősorban az a probléma,hogy nekem minimális igényem van a testi kapcsolatra (és az is javarészt csak a másik fél miatt ) . Tehát aszexuális vagyok . Bocsánat,de ha érdekel titeket leírom : van merevedésem,de abszolút nem hiányozna a szex,akkor sem,ha soha többé nem csinálhatnám. Ezt a nőknek nehéz elfogadni,és meg is értem . Régebben akartam családot,de mivel már látom,hogy hozzávetőleg nulla az esélyem erre,lemondtam róla. Pedig a külsőmmel nincsen gond! Nem látszik,hogy "fogyatékos" vagyok. Tudom valójában nem,de mások szemében ez annak minősül.

A másik probléma,hogy szeretek egyedül lenni. Ezt nem lehet hosszútávon megszokni egy nőnek,hogy nem mindig vele foglalkozom. Akkor sem ha szeretem,mert voltam már szerelmes és akkor sem tudtam megváltozni .

3. A munka számomra nem okoz problémát,ahogy az iskoláim elvégzése sem okozott ,én olyan területen dolgozom ahol a szaktudásra kíváncsiak,és nem érintkezek ügyfelekkel tehát az esetleges "bénaságom" semmit nem befolyásol .

4. Gyerekkoromban a memóriám nagyon jó volt,szerencsére ez megmaradt. A fotomemória eltűnt teljesen,pedig tisztán emlékszem,hogy 6-7 évesen csak ránéztem egy oldalra,és szó szerint vissza tudtam volna mondani az egészet :( OLvasni nagyon szeretek a mai napig . 3 éves koromtól olvastam,úgy,hogy senki nem tanított rá. A számok sosem érdekeltek,csodálkoztam is,hiszen a csapból is az folyik,hogy aki ebben a "kórságban" szenved,az imádja a számokat. Hát én nem .

Persze nem csak jó oldala volt gyerekkorban. Arra például határozottan emlékszem,hogy másodikos koromban sokszor azért nem válaszoltam,ha kérdeztek mert a kérdést magát sem értettem. Pedig akkor már 7 év körüli voltam. Valamint az éjszakai pisilésekkel voltak nagy gondjaim,sokáig -13 éves koromig sajnos .

Sokat bántottak általános iskolában ,mert nem mertem megszólalni . Valójában inkább nem tudtam mit mondjak . Nevettek rajtam,de én 13-14 évesen nem voltam agyilag ilyen szinten ,ezt csak jóval később értettem meg,hogy csúfoltak és gonoszkodtak velem.Fogyatékosnak és némának neveztek,meg még sok más,rondább jelzők.

Ennek hatására sokáig nem volt önbizalmam , a gimnáziumban már meg sme próbáltam másokkal beszélni ,féltem a kigúnyolástól.

Azért rossz tulajdonképpen,mert én szeretnék családot,de nem lehet. Sokszor arra gondolok ha értlemi fogyatékos is lennék,legalább nem fognám fel a helyzetem,és nem lenne ilyen rossz . Más hátrányát nem látom,tehát nem vagyok butább más embernél ,vannak érzelmeim,a tanulás nem okozott sosem gondot . És írásban eléggé jól ki tudom fejezni magam,mert van idő átgondolni a mondatokat .

Ha van még kérdésetek nagyon szívesen válaszolok !

üdv!