A fiam ellotpta osztálytársa telefonját. Hogy büntessék meg?

10-es válaszoló

Ugye ezt NEM gondoltad komolyan???

11-es válaszoló

Teljesen egyetértek Veled!!!

Nagyon meg kell büntetni az ilyen k*etén (bocsánat a kifejezésért) gyereket!

Kedves előző,

Messzire vezet ez. Ennyi erővel az első gyilkosság után is beszélgetni el kell a bűnösökkel és nem büntetni? Minden bizonnyal megnyugvással tölti el az áldozatot / hozzátartozókat és a közösséget. Szerintem óvodában még rendben lehet ez az elbeszélgetésesdi a lopásról, mert ott még valóban hihető, hogy a gyereknek nincs kifejlődött tiltásérzéke, erkölcsi képe. Iskolás korra azért már átélhetett épp eleget, olvastak és meséltek róla csoporttársai, osztálytársai, óvónői, tanárai konkrét eseteket. Az is hatalmas baj volna, ha a szülő ezt nem tette meg. Pl. nem mesélt anyuka a tolvaj szarkáról, stb.

A szónoklat/magyarázat persze nem kerülhető meg itt sem, de ez nem helyettesíti, hanem magyarázza a büntetést, ami ha ebben a helyzetben elmarad, akkor meg kell nézni azt a gyereket a jövőben, hogy mi lesz majd felnőttként belőle.

Amiről senki se szólt, itt nagyobb baj, hogy a legfőbb büntető közeg maga a közösség! Mert annak a gyereknek másnap is be kell menni az iskolába és a szemébe nézni meglopott osztálytársának, illetve a többi gyereknek. Egy osztályban sok mini közösség alakul ki. Ez lehet sokkal nagyobb büntetés is az elkövetőnek mint egy kirúgás, ami után új közösségbe kerül, ami nem ismeri előéletét.

Mert a tolvajokat és hasonló, nehezen kezelhető elemeket a közösség kidobja magából, egész iskolaéveik alatt ezek az emlékek megmaradnak és a legváratlanabb pillanatokban felbukkannak. Olyan ez, mint a büntetett előélet. Egy nehezen ledolgozható bélyeg az emberen. Tapasztalatból írom, hogy a gyerekeknél egymással szemben kegyetlenebb bánásmód ebben a korban nehezen képzelhető el. Ha valakit kiközösítenek, rászállnak, az nagyon tönkreteheti a gyerekkorát, esetenként felnőtt korára is kihat.

Ezért a hasonló helyzetekben az iskolaváltás nem feltétlenül büntető, hanem esetenként mentő eszköz is lehet. Másrészt a közösség igazságérzetét fejleszti, illetve többé/kevésbé, de elrettenti a további elkövetőket. Mivel a kirúgott gyereknek is menni kell valahova, így a mozgó elemek miatt a jövőbeni lopásokat nem szünteti meg, csak számukat csökkenti.

Ezért szerintem büntetési módtól függetlenül a szülőknek lenne érdemes kezdeményezni az iskolaváltást.

Büntetés? Nem is tudom, ez helyzet és körülmény függő dolog. Talán sok kis apró kellemetlen dolgot használnék a nagy dolgok helyett, mert lesz neki épp elég baja a közösséggel. Saját anyagi és egyéb körülményeimre tekintettel én pl. a tanévre megvonnám a telefonhasználati és otthoni barkácsolgatási jogot a gyerekemtől, plusz nem mehetne 3 hónapig sehova. Ez kb. az az idő, amit később szorgalommal be lehet hozni, ugyanakkor jókora érvágás ebben a korban. Esetleg határozatlan időre ezeket, melyet huzamos ideig tartó jó tanulással, szorgalommal válthat meg. Legalább lenne ideje elgondolkodni.

>Tom Benko

>Egy gyerek általában még nincsen tisztában, nem is lehet

>tisztában a tettei következményeivel. Kell valamilyen

>szintű büntetés, de elsődleges az okok feltárása.

Szerintem hiba lenne gyagyásnak degradálni gyerekeinket.

Nemcsak a tolvajt, hanem az osztálytársait se.

Először is: mekkora az a gyerek? Mert egy 9...10 évesnél már hatalmas baj, ha nincs kialakult erkölcsi képe a lopásról, vagy a tulajdonviszonyok mibenlétéről. Mégis mit tanult, milyen példát látott akkor addig szüleitől, tanáraitól, társaitól? Nem épp jó fényt vet ezekre az sem, hogy ilyen eset egyáltalán megtörtént.

Nálunk 5.osztályos korunkban volt egy szarka gyerek. Párttitkár volt az édesapja, édesanyja pedig a városházán tisztségviselő. A a dirinek ráadásul távoli rokona is volt. A diri nem akart, a tanárok nem mertek tenni semmit, vele. Aki mégis, azt áthelyezték más iskolába. Ennek ellenére a gyereket fél tanév alatt elmartuk az iskolából. Nem a tanárok! Hanem mi, az osztályközösség.

Nem volt olyan nap, hogy ne bőgve menjen haza. A korábban naponta előforduló lopások elég hamar abbamaradtak.

Hiába mondtak nekünk bármit - mert a gyerekeknek még nincs "demokratikusan" elfojtva az igazságérzete mi bizony - nem kegyelmeztünk... Leültünk egyik délután és megbeszéltük, hogy összefogunk, minden nbap valaki más cseszteti Szarkát. Mindenkit lehetetlen volt kirúgni, mindig mindenki nem kaphat osztályfőnökit sem. Úgyhogy nem álltunk vele e naptól többet szóba, levegőnek néztük, az ajtót bevágtuk az orra előtt, a leckét senki se vitte el ha beteg volt, a táskája folyton "leesett" a sárba, a cipőjébe valaki belepisilt, vagy beleköpött, lekvárt, sajtot, mézet tett bele, a szék időnként kicsúszott alóla, stb. És tizede se jut eszembe a válogatott szívatásoknak. Rossz kölkök voltunk, de a lopás az nálunk tabu téma volt. Nem tudom, a mai gyerekközösségeket mennyire lekvarizálták el már a liberálok, de szerintem ez ma se nagyon van másképpen, legfeljebb a módszerek/trükkök fejlődtek némiképpen.

És igen 15-ös, nagyon egyetértek! Ha a szülők meg akarják büntetni a gyereküket és nevelni szeretnék, csak azt kell mondani, hogy ezért a cselekedetért mi nem bántunk. Nem is tiltunk el semmitől. Viszont NEM veszünk ki a suliból év végéig, hanem amit csináltál, most majd szépen megihatod a levét. És legfeljebb ha nagyon nagyon jó leszel, akkor tanév végén esetleg átmehetsz egy új suliba - ha akarod...

@Kanderánszky György: Nem degradáltam, egyszerűen tény. A tulajdonviszonyok meglehetősen képlékenyek még ebben a korban, elég arra gondolni, hogy a pártíz forintos rágón összeverekszenek, a kabátot meg ha ellopja vlaki, lehet, hogy fel sem tűnik. Nincs erkölcsi érzék, éppen csak kezd kialakulni, ebben felelősek a szülők, és éppen ezért kell elsősorban feltárni az okokat. Ha nagyon muszáj, büntetni is lehet, de ne legyen elsődleges szempont.

Ui.: Jó szemét osztály lehettetek, örülök, hogy nem voltam osztálytársad. Tipikus gyerekkori rosszindulat.