Ti hogyan mondanátok meg a gyereketeknek, hogy a nyáron meghalt egy osztálytársa? Nem egyszerű a helyzet!
Előre elnézést kérek, lehet, hogy hosszú lesz.
Van egy sérült 15 éves lányom, tolókocsis és értelmileg is akadályozott. Kommunikálni teljesen jól lehet vele, csak a tanulásban vannak nehézségei.
Mindig is sérültek között volt, óvodába is így járt és most az iskolába is speciális intézetbe.
Oviban volt egy kislány csoporttársa, aki egyik reggel nem ébredt fel, meghalt.
Lányom teljesen kiakadt, hónapokig sírt miatta, a temetésére sem tudtunk elmenni. Azóta eltelt nagyjából 6-7 év, és most ugyanaz történt egy osztálytársával, mint anno a kislánnyal.
A nyári szünet elején felhívott telefonon az osztályfőnöke, hogy a szívbeteg fiúnak leállt éjjel a szíve és nem tudták már megmenteni, mondjam el a lányomnak, hogy ne szeptemberben kelljen megtudnia.
Az a helyzet, hogy még mindig nem mondtam el neki, mert attól félek, hogy a gyenge lelkű kislányom nehezen dolgozná fel. Félek, hogy ebből azt a következtetést vonná le, hogy a sérült gyerekek egyszer csak nem ébrednek fel többet. A sors iróniája, hogy pont a minap emlegette megint Micikét ( a meghalt kislányt), mert egy Halász Judit dalról az eszébe jutott és láttam rajta, hogy a sírás kerülgeti. Gyorsan eltereltem a szót, hogy elfelejtse.
Kérdeztem az osztályfőnököt, hogy nem mondhatnánk e inkább azt, hogy a fiú egy másik iskolába iratkozott át. Tudom, hogy ez nem fedi a valóságot, de vannak kegyes hazugságok is.
Sajnos nem lehetséges, mert az osztályfőnök mindenkit körbetelefonált, gondolom már sokan tudják, és szeptember első napján azzal kezdik az iskolát, hogy megbeszélik az esetet.
Én teljesen kiakadtam ettől, felháborítónak tartom, hogy az amúgy is érzelmileg instabil sérült gyerekeket ezzel terheljük. Így is bőben van mivel kínlódnunk, minden anyukának van elég baja.
Lányom pl. epilepsziás, ha felzaklatja magát valamivel, rohamot kap, volt már így intenzív osztályon is.:(
Szinte minden nap meg kell küzdenünk azzal, hogy van 2 egészséges testvére, és még mindig nem tudta 15 év alatt azt sem feldolgozni, hogy ő más mint a többi.
Azt sem tudom, hogy kezdjek hozzá, mit csináljak!
Vagy csak én bonyolítom túl a helyzetet? Ez az élet rendje és kész? Teljesen tanácstalan vagyok!
válasza:
válasza: válasza:Sajnos nem lehetséges, mert az osztályfőnök mindenkit körbetelefonált, gondolom már sokan tudják, és szeptember első napján azzal kezdik az iskolát, hogy megbeszélik az esetet.
Én teljesen kiakadtam ettől, felháborítónak tartom, hogy az amúgy is érzelmileg instabil sérült gyerekeket ezzel terheljük.
Persze, nem kell megbeszélni, ne is mondd neki! Szörnyű, hogy meg akarnak emlékezni a fiúról, egyszerűen borzalmas bűn!
Azért, mert értelmi sérült, fel tudja dolgozni, nem dedósként kell kezelni a lányodat. Azzal, hogy tereled témát, csak még szörnyűbb lesz minden, és még inkább félni fog a haláltól. A kislányodat meg nem tütjgetni kéne, hanem erősíteni a lelkét, amit csak beszélgetéssel - akár kellemetlenebb témákat is kifejtve - lehet.
Mellesleg miért baj, hogy hónapokig sírt, meg nemrég is mikor szóba került, majdnem sírva fakadt? Miért zavar ez téged ennyire?
Én anyukám tíz éve, hogy meghalt, de néha még most is elsírom magam, ha szóba kerül. És, mi van abban? Ez természetes.
válasza:Pont nem szabad leterelni a dolgot, ha beszélni akar olyanról, aki már nem él. Ezzel magába folytja a bánatát, amit át kell élnie, ki kell beszélnie magából, meg kell gyászolnia azt, akit szeretett.
Neki is tudnia kell, hogy az élet rendje az, hogy halállal végződik. Nem csak a beteg, sérült gyerekek halnak meg, hanem természetesen mások is.
A vallásos megközelítés elfogadható magyarázat lehet a számára, én is azt javaslom.
válasza:Természetes érzés, hogy kímélni akarod a gyereket, de a titkolózás biztosan rossz módszer. Érezni fogja, hogy valami nem stimmel, ráadásul azt is pontosan "veszi" majd, hogy nem akarjátok, hogy kérdezősködjön.
Sirassátok meg együtt a meghalt osztálytársat.
Hangsúlyozd, hogy nagyon beteg volt a gyerek szíve, talán hiányzott is emiatt néha az iskolából, erre emlékezni fog a kislányod.
Ez a szomorú eset lehetőség arra, hogy elkezdje megérteni , hogy aki megszületett, annak meg is kell halnia, beleértve a szüleit és saját magát is. Borzasztó nehéz helyzetben van az, aki a közeli hozzátartozói halála kapcsán találkozik először a gyásszal. Ez olyan része az életnek, amit nem szabad senki elől eltitkolni. Egy értelmileg akadályozott gyereknek is joga van a lehető legteljesebb élethez, amihez szomorú dolgok is hozzátartoznak.
válasza:eltelt 6-7 év
már nem biztos h olyan "törékeny" a lánykád
ülj le vele és mond el az ö szintjén (te ismered h ez hol van) nem azt kell kihozni belőle h ö is így jár majd hanem h a halál az élet velejárója van akinek kevés jut van akinek több
más
itt van egy nagycsaládos 5 gyerek van :
lány ikrek 21 évesek gyakorlatilag vakok most pasiznak van munkájuk és az egyik most költözik el otthonról a barátjához aki nem vak !
a egyik középső fiú szellemileg sérült nem jár külön oviba sem isibe nem volt rá keret és hál istennek sikerült beilleszkednie
a legkisebb lány ugyan csak sérült még nem tudni mennyire valszeg autista
Mariann soha nem kezelte őket másnak ugyan úgy elvárta h a képességeikhez mérten házimunkát végezzenek vagy jól teljesítsenek a suliba
más a lányom iskolatársa : mozgás (félig tolókocsis nagyon nehezen mozog bottal de a suliban lépcső van) és kicsit szellemileg is sérült
most ballagott, kitűnőre végzett és amint hallom felvételt nyert az egyik legjobb gimnáziumba Pesten - orvos/biológus akar lenni :-)
akarattal és kemény munkával pótolja ami nincs meg
az anyja öt sem kezelte másnak (neki is van 2 egészséges gyereke mellette)
tudom h szemét dolognak hangzik de ha nem mondod el és ott szembesül vele h te tudtad csak nem mondtad el neki az még rosszabb lesz mert nem fog bízni benned
ha jól kommunikál akkor el fogod tudni neki mondani és meg is érti
másik ne kezeld másnak adj neki feladatott a képességeihez mérten neveld önállóságra arra h érezze h fontos és az is amit csinál
Köszönöm mindenkinek a válaszát, kivéve a 3-ast. A stílusa elgondolkodtató, és nem kívánom neki, hogy ilyen helyzetbe kerüljön.
Kerestem ma egy jó alkalmat, csak kettesben voltunk a lányommal, így zavartalanul megbeszélhettem vele a halálesetet.
Úgy látszik sokkal jobban féltem, mint amilyen reakciót kiváltott belőle. Szerencsére nyugodtan tudott beszélni, volt egy hosszabb sírás, de ez teljesen normálisan zajlott le. Tudom, hogy lesz még folytatása, ezzel közel sincs vége, de a nehezén túl vagyunk.
Még annyit, akik azt írták, hogy a vallás által próbáljam megközelíteni, számomra ez elehetetlen. Én azt az elvet vallom, ha "Isten" létezik, akkor nem sújt rám egyszerre anyukám halálával és születési károsult gyermekkel fél év leforgása alatt. Tehát, én sem a mennyben, sem Istenben, sem a vallásban nem hiszek.
válasza: válasza:Nem tudok a kérdésedre okosat válaszolni. De szeretnék valamit mondani, azok után, hogy olvastam a válaszaidat.
Nagyon nehéz helyzetben vagy és lelkileg érződik, hogy mélypontra érkeztél, vagy már régóta ott vagy. Törődj egy kicsit (nem kicsit, inkább sokat) MAGADDAL! Lépj ki ebből a nyomasztó szerepből, amibe belekényszerültél. Biztos nehéz, főleg ha anyagiak hiányával is küszködsz. De keresd a módot, hogyan lehetnél boldog!
Állj fel, rázd meg magad, kezdj valami újba! Legyél újra önfeledt és szabad! (Nagyon rossz még olvasni is azt a sok negatívumot, amit kieresztesz magadból)...
válasza:Jól tetted, hogy elmondtad. Amikor teljesen egészséges 15 éves voltam, nekem is meghalt egy osztálytársam. Ez mindenkivel előfordul. Esetleg ilyet is mesélj el neki,h tudom min mész keresztül, velem is megtörtént xy esetben.
Esetleg tesók sulijában is ha volt hasonló, el lehet mesélni, hogy megértse h ez egészségügyi állapottót függetlenül bárki bármikor életét vesztheti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!