3 éves, hiszti és dac egész nap. Tesóját veri, a hangomat meg sem hallja. Mit tegyek? Nálatok mi vált be?

Egy óvónő mit tud tenni ilyen helyzetben?

A kicsi most 11 hónapos. Totyog, megy a nagy után, nagyon-nagyon szeretne vele játszani. Néha sikerül is neki. De legtöbbször erőszakkal elvesz tőle a nagy minden játékot, és amikor csak teheti meglöki, megrúgja, stb. Féltékeny rá, tudom jól. Főleg, hogy a pici sírós, sokat volt és van kézben. De én is sírós lennék, ha mindig ütnének.. szóval ez is érthető. A nagyot is értem, csak ettől még nem tudom kezelni a helyzetet. Nem lesz ovis, csak jövőre, én pedig szeretném kezelhetővé tenni a helyzetet, ezért keresek gyakorlatias tanácsokat. Nem tudok egyszerre két helyen lenni, így nem tudom külön szobában tartani őket. Valahogy meg kell tanulnunk együtt élni. Muszáj. De jár a szám egész álló nap, és semmit nem használ. A suttogást próbáltam, igaz, csak 4-5x, de rá se hederített. Ment tovább. Alapvetően semmi tekintélyem nincs a gyerek előtt, és nem tudom, hol és mikor veszítettem el, mert a kicsi születése előtt teljes volt a harmónia, szinte soha nem kellett megemelnem a hangom. Az utóbbi 4-5 hónapban vannak problémák, és most már állandósultak is. Nincs nap bántás nélkül. Sőt, nincs óra sem, hogy nyugi lenne. Az ételt is kiveszi a kezéből, ha nem figyelek, a műanyag kis poharát ledobja, hogy ne tudjon inni, stb. Félek, hogy egyszer nem figyelek egy tized másodpercre és nagyobb baj lesz. Rossz helyre esik, stb. Nagyon feszült vagyok emiatt.

Mi az a fordított pszichológia? Egész konkrétan egy példán keresztül el tudod mesélni?