Újabban csak megcsinálni van idő a gyereket, de nevelni már nincs kedv?

Nem megokosodik, csak tapasztal.

Sőt. Itt inkább a gyerektelenek az "okosok", hogy milyen hülye az anya, meg nem neveli a gyerekét, azért ilyen...

Majd ha tapasztalod, rájössz, könnyű gyerek nélkül osztani az észt, amikor azt sem tudod, miről van szó, csak azt hiszed, hogy te jobban csinálnád...

A kérdés marad:mindenki köteles hallgatni más kölykének a vinnyogását?

Valahogy régebben nem volt ennyi sipákoló,üvöltöző kölyök.A régiek vajon hogy csinálták?Talán akkor még volt tekintélye a szülőknek?

Vagy még nem volt divat ez az idióta liberális nevelés?

Tőlem kérdezték ketten a hogyant, csak azóta nem léptem be.

Elég egyszerű a válaszom: figyelmeztettek, hogy helytelenül viselkedem, ha nem fejezem be, akkor kapok egy pofont. És ha nem fejeztem be, akkor kaptam egy pofont. Utána befejeztem. Elég hamar sikerült is megértenem, hogy vannak szabályok, amikhez tartani kell magam.

Unokatesóm egyszer a villamoson cirkuszolt, az édesanyja figyelmeztette, hogy a következő megállóban leszállnak és felpofozza, ha nem hagyja abba a cirkuszt. Így is lett. A gyerek megkapta a választás lehetőségét: vagy abbahagyja vagy szankció következik.

Csak mivel pofozkodni ma már nem illik, egyéb eszközük meg nincs! a szülőknek, hogy a saját! gyereküket rendbe szedjék, marad az, hogy ráhagyjuk, bármit is csinál. Nyilván pofozkodás helyett egész nyugodtan lehet egyéb, következetes eszközöket alkalmazni. Képtelen vagyok elhinni, hogy más két éves gyereke annyira éretlen, értetlen, hogy ha leguggolnak hozzá, és elmagyarázzák neki, most rosszul viselkedik, így nem illik, és vagy befejezi, vagy azonnal hazamegyünk és a sarokban fog állni/ nem játszhat ezt/ nem nézheti meg a meséjét, akkor azt ne értse meg. Vagy tényleg van ilyen, és mi vagyunk szerencsések, hogy a kicsik nálunk értenek a szóból. De ha nem értenének, akkor minden további nélkül én is figyelmeztetés után felpofoznám őket. Ennyi. Voila.

Nagyszerű ötlet! Gondoljuk tovább! Ha pofozásra se hagyja abba a hisztit, akkor jól meg kell rugdalni! Ha az se elég, jöhet a vascső! Vagy az elektrosokk! Abból csak tanul már!! Meg kell mutatni, ki az úr a háznál, nem igaz? Régen volt a jó világ, amikor apjuk is jól eltángálta az asszonyt, ha odaégett a vacsora!! Akkor még volt rend! ;)

Azt gondolom, ezzel a módszerrel egy homloklebeny-eltávolított troll is tudná kondicionálni bárkinek a gyerekét. Ja merthogy ezt nevelésnek nevezni erős túlzás lenne, ugye, egyetértünk. De végül is, a látszat valóban emellett a módszer mellett szól, hisz ma már nem hisztizel - nyilvánosan... Tehát ha úgy vesszük, hajrá, írj egy könyvet a testi fenyítésről, még akár meg is gazdagodhatsz!!

Az lehetne a címe: Engem is vert az apám, mégis ember lett belőlem!!!

Látom sikerült olvasni a sorok között! :) Örülök, hogy az értelmezéssel minden oké. Nem arra biztatok embereket, hogy verjék a gyereket, hanem arra, hogy találjanak egy kulcsot a gyerekhez, amivel kompromisszumos megoldásra lehet rábírni. Választási lehetőség, a választás függvényében > dicséret/büntetés. Ami nálatok bevált. Ha rosszul viseled magad, nincs csoki, mese, akármi. Érted?

Nálam anno ez vált be, most mit csináljak, tehetek róla? Édesanyámnak épp más eszköze nem volt hozzám, de bevált, és megtanultam, hogy szót fogadunk. Ez volna a lényeg. A cél pedig tisztelettudó, a szabályokhoz, társadalomhoz alkalmazkodni képest felnőttet nevelni. Nem olyat, aki majd 25 évesen is tojik a szabályokra, meg földhöz veri magát, mert kicsinek megszokta, hogy szabad, mert anya olyankor nem tud vele mit kezdeni úgysem.

Megrugdosni? Kicsit elszálltál, én sehol nem írtam ilyen hülyeséget.

Mért? Mért a pofozás az egyetlen megoldás egy hisztiző/rosszalkodó gyerekkel szemben??? A pofozás a frusztrált szülő saját feszültségének levezetése szerencsétlen gyereken. Mert a gyerekkel mondjuk normák hangon elbeszélgetni, megoldást javasolni több energiát, odafigyelést és szeretetet követelne, igaz? EGyszerűbb egy pofont lekeverni, majd bezzeg megtanulja, ezzel te is kiadtad a feszültséged, minden le van rendezve...

Ráadásul itt egy 2 évesről beszélünk, aki még nem is értené meg teljesen hogy most mért kapott pofont, csak azt hogy anya bántotta!!!

Az érvek elfogytak, hát marad a pontozás.

Nem vagyunk egyformák, persze. Én például nagyon szomorú lennék és szégyellném magam, ha még két kicsit sem tudnék megtanítani arra, hogy nem a vadonban élünk, ahol mindenki mindenki azt tehet, amit szeretne. Van, akit ez nem zavar.

Még egy kicsit szeretnék visszacsatolni az előző hozzászóló mondandójához: nem az acél, hogy a gyerek nyilvánosan ne hisztizzen, hanem az, hogy megértse, a szülő megértesse vele, hogy miért ne hisztizzen. Nagy különbség.