Újabban csak megcsinálni van idő a gyereket, de nevelni már nincs kedv?

Pár éve egy barátnőmmel láttunk egy anyukát egy boltban, fetrengve üvöltő gyerekkel. Az anyuka többé-kevésbé tehetetlennek látszott, a gyerek őrjöngött, mi pedig megbeszéltük hogy mi majd milyen jól fogjuk kezelni ezeket a helyzeteket, mert ez milyen gáz már, stb, stb. Na most már mindketten anyukák vagyunk dackorszakos 2 évesekkel, istenem mennyit emlegetjük ezt az anyukát és hogy milyen könnyű volt okoskodni meg nagyon jól érteni hozzá akkor, gyerek nélkül. Tagnap a fiam konkrétan a zebrán vágta magát üvöltve hasra, mert nem arra mentünk amerre ő akart (konkrétan nem a játszóra, hanem másfelé volt dolgom), döbbenten néztek minket az emberek, én pedig próbáltam a legjobban (=élő nem elütött gyerekkel) kijönni a helyzetből. Biztos sokan gondoltak rólunk minden hasonlót mint amit te leírsz...

Egy szó mint száz bizonyos korban a gyereknek akarta az nagyon van, de az indulatait kezelni még nem tudja, a tettei súlyát felmérni szintén nem, stb. Minden alkalommal rászólok, elmondom, hogy mit nem szabad, stb.. de amikor magánkívül van a hisztitől akkor kb. semmit nem tudsz csinálni, mert úgysem fogja fel, ha üvöltözöl vele akkor sem, sőt még jobban belelovalja magát, bármit csinálsz közben nem fog illedelmesen bocsánatot kérni senkitől, sem varázsütésre abbahagyni. Ettől még lehet hogy az anyuka neveli és jól neveli, de ez életkori sajátosság, amit ki kell nőni, meg kell érnie a gyereknek arra hogy az indulatait megfelelően kezelje. Lehet ítélkezni úgy, hogy te kivülről látod az adott anyuka helyzetét és te biztosan jobban csinálnád, de nem igazán helyénvaló. Feletted is lehetne ítélkezni, amiért kigúnyolsz egy vadidegen embert, ironikusan mintaszülőnek nevezed, 0 gyereknevelési tapasztalattal. Én már tudom, hogy megérdemelnéd, mint ahogy mi is a barátnőmmel, mert ez olyan egyszerűnek tűnt huszonévesen.

Kedves Kérdező!

Hajléktalan vagy, elslattyogasz az ingyenkonyhára, ahol közlik, hogy nincs kaja, helyette mosolyogva a kezedbe nyomnak egy napilapot. Hát vagy elküldöd őket a francba, vagy nyelsz egyet, és elhúzol onnan. Vérmérsékletedtől függ, de az biztos, hogy érzelmileg reagálni fogsz rá. Most gondold végig, a gyerekben sokkal erősebb a vágy a cukorka (vagy bármi iránt), viszont korából adódóan kevesebb az önkontroll és korlátozott az érzelmek kifejezésének módja (ordít, ha baja van, mert nem tud még érvelni). Konkrétan sokkot kap a matricától, mert nem arra gyúrt. Vagy éppen beválik az elterelő hadművelet, de ezt sosem tudhatod előre.

Erősnek érzem a 10-ből 9 gyerek neveletlen szöveget. Igen vannak neveletlen gyerekek, az ő szüleiken már messziről látszik, hogy valami nem stimmel. Általában óvodai csoportonként 1, max. 2 ilyen gyerek akad. Még az ő szüleiken is látszik valamilyen igyekezet, de valami már a szólők nevelésében is nyagyon félrecsúszott.

Köszönés. Tegyél egy kis időutazást, és biztosan találsz olyan időszakot az életedben, amikor nehezedre esett idegenekkel szóba állni. Vagy kérdezd meg anyukádat, hogy volt ez nálad. Persze a jó példa ragadós, de a gyerek belső ellenkezését kábé olyan nehéz legyőzni, mint a gravitációt. Nekem 5 gyerekem van, 3 remekül köszönt, 2 az istenért sem nyitotta ki a száját idegenek előtt. Egy darabig, aztán ment a dolog.

Az meg, hogy anyuka egy ejnyebejnyével letudta a dolgot, egyáltalán nem rossz. A gyerek tudtára adta, hogy nem okés a viselkedése. Lehet, hogy erővel meg tudná tanítani a köszönést, a hisztimentességet, a bocsánatkérést. Például minden renitens viselkedés esetén lenyom egy ordas nagy sallert a gyereknek. Igen hamar rájön a gyerek, hogy fájni fog az engedetlenség. Csak ezt nem nevelésnek hívják, és a későbbiekben roppant csúnyán megbosszulja magát.

Engedj meg egy apró megjegyzést a végére. Elég nagy illetlenség más gyerekét kölöknek nevezni, szóval te sem vagy hibátlan.

Szia!

Egyreszt meg is ertelek, de... Az agynak az a resze, ami az indulatkezelesre szolgal, az csak haromeves korban kezd el fejlodni, es ha jol tudom akkor 18 eves korra fejezodik be teljesen!

Egyebkent a kisgyerekeket nem erdekli meg, hogy mit gondolnak roluk,teljesen hidegen hagyja oket meg az udvariassag es hogy mit mutatnak a kulvilag fele. Hozzateszem, hogy en sem koszontem olyan 3-4, talan 5 eves koromban sem mindenkinek,de persze mara mar nem igy van. Es az se jobb, ha ott veri szet a gyereket..

,, Hajléktalan vagy, elslattyogasz az ingyenkonyhára, ahol közlik, hogy nincs kaja, helyette mosolyogva a kezedbe nyomnak egy napilapot. "

Ezt a példát ugye te sem gondoltad komolyan?! :DD

Felnőtt aspergeres vagyok. Nem vennéd észre rajtam, a spektrum szélén vagyok, magasan funkcionálok, és egészen jól beilleszkedtem a környezetembe, de a köszönéssel és a mai napig gondban vagyok. Nem tudom eldönteni, hogy kinek kell, és kinek nem, és abban is bizonytalan vagyok mindig, hogy milyen köszönés a megfelelő az adott szituációban. Borzasztóan nehéz, legszívesebben soha senkinek nem köszönnék.

Nem jó elhamarkodottan ítélkezni. Gyerekek felett főleg.

"Nekem sosem engedték volna, hogy földhöz vágva magamat, ordítsak. Én sem engedem."

Elárulnád a titkot, hogy ezt hogy csinálod? És ha mégis megteszi a hisztiző 2 éves, akkor mit csinálsz?

Ez engem is érdekelne.

Talán elkapod, mielőtt földet ér és betapasztod a száját?

Tehát aki nem nevelt fel egyetlen gyereket sem,az ássa el magát és Laposkúszásban hallgassa,hogy más kölyke üvöltve hisztizik?

Azért nemcsak a szülők körül forog ám a világ!

Lehet lepontozni,pont nem érdekel.