Tényleg bélyeg lesz ez a gyereken egész életében és nem kellene bevonni ebbe az óvodát? Mi fújjuk fel az egészet?

Anyósod bizonyára jószándékú, de rendkívüli butaságokat mondott. Remélem, már nem tanít, ha így áll egy-egy problémás gyerekhez.

A legjobbat tettétek a kisfiatoknak. Ha nem kapná meg a megfelelő ellátást, tényleg azt kockáztatnátok, hogy lemarad, elszigetelődik a többiektől, a magatartása is problémás lesz, stb. Vagy esetleg az óvónők azért gondolnák gyenge képességűnek, mert rosszul beszél, tehát nem tudja olyan jól megmutatni magát. Bár egy jó óvónő látja a gyerek játékát, rajzát, mozgását és ezt mind figyelembe veszi, mikor a fejlettségéről mond valamit.

Most mindenesetre papírotok van róla, hogy értelmi problémája nincs, csak megkésett beszédfejlődésű. (ha jól értettem.)Ez persze komoly dolog, de jó a prognózisa, ha megkapja a szükséges ellátásokat.

Te is tudod a választ.

Anyósod egy idióta, az ilyennek nem kéne tanítania...

Ha a gyerek le van maradva akkor fel kell zárkóztatni, amilyen módon csak lehet.

A normális pedagógusok nem igy gondolkodnak általában.

Após-anyóssal kicsit ritkítani kéne a kapcsolatot.

A fiadból még bölcsészdoktor is lehet.

Sok zseni el volt maradva a beszéddel.

Fejleszd, amennyire a szakértők jónak látják, de ne stresszeld túl, be fogja hozni.

És tanulj meg kiállni magadért, a fiadért, és edzd magad, hogy "akárki véleményére" ne inogjál meg ilyen könnyen.

Az idősebb generáció szívesen okoskodik (anyukám dettó, mindenben tudja a tutit), csak épp nem haladnak a tudomány vívmányaival együtt, és a 30 évvel ezelőtti "legfrissebb" dolgokat szajkózzák...

A lányom ugyan ebben a cipőben járt. 2,5 évesen egyáltalán nem beszélt. Voltunk hallásvizsgálaton, és pszichopedagógusnál. A diagnózis szintén megkésett beszédfejlődés. 3 évesen egész mondatokban beszélt, választékosan. A hanghibái miatt 5 éves kora óta logopédiai fejlesztésre jár. Most 6 éves, még vannak hanghibái, ezért még egy évet az óvodában marad. nagyon intelligens, választékosan fejezi ki magát, továbbá tehetséggondozás keretében zenés drámajátékra jár. Soha nem bélyegezték meg, és én sem rejtettem véka alá a beszédfejlődés megkésettségét 3 évesen, amikor óvodába került.

A butasághoz ennek semmi köze. A mostohaanyósod kicsit túldimenzionálja a dolgot!

Nálunk a szomszéd kisfiú, kb. 4 évesen kezdett el rendesen beszélni, még sincs vele semmi baj. Értelmes, okos gyerek lett belőle, teljesen normálisan beszél.

Inkább az a szégyen, hogy valaki tanító létére így gondolkodik és ilyeneket mond!

"beszédével le van maradva"

"dühkitörései vannak"

Ezek anyósod szerint eltitkolható dolgok? Amikor bemegy az oviba, suliba egy gyerek, akkor átmenetileg folyékonyan beszél és nyugodt, vagy mi a frász? Ezeken nincs mit eltitkolni, nem egy folt a fenekén, amire ruhát lehet húzni, hogy ne lássa senki. Ez egy olyan gond, amit kezelni kell és ebben a gyereknek szüksége van a támogató környezetre. Szegény kisgyerek, mit érezhet amikor próbálja megértetni magát a környezetével, de nem tudja. Borzasztó érzés lehet, nekem is dühkitöréseim lennének tőle.

A tanárok nem nézik le a problémás gyerekeket, se a szüleiket. Annál inkább elítélik azokat a szülőket, akik hazudnak, nem segítenek a gyereknek, ezt tapasztalatból mondom.

Ne aggódjátok túl, de vegyétek komolyan. A saját gyerekem 11 éves, 4. osztályos. Hasonlóan későn kezdett beszélni, halasztással kezdte az iskolát. Olvasni szépen megtanult (két év alatt, mert diszlexia prevenció részeként már az óvoda utolsó éveiben elkezdte a gyógypedagógussal), de alaki (rém rondán ír) és tartalmi (nagyon rossz helyesíró) diszgráfiája azért lett. Küzd az idegennyelvvel is, semmi füle nincs a szavak hangzására, nehezen vési be az új szavakat. És minden tantárgyból külön kell figyelni az új kifejezésekre, mert "mellékesen" nem jegyzi meg őket. Mindez jó átlagos intelligencia mellett. Szerencséjére, mert ezzel lehet kompenzálni azt, ami nem megy. Csak persze ez fáradságos, és lassú munka.

A diszkalkulia szerencsére elkerülte, de annak a kockázata is nagyobb ezeknél a gyerekeknél. Nincs beszéd, lassabban alakulnak az elvont fogalmak, és így a számfogalom is. Ráadásul a matematika nyelvezetét is meg kell tanulni érteni és beszélni is.

Mivel már mindent leírtak előttem, egy dolgot tudok még hozzátenni:

Kérdés: Hibásak vagytok abban, hogy a gyerek szenved és dühkitörései vannak, amikor nem tudja magát kifejezni?

Válasz: IGEN! De még mennyire, hogy igen. Ott van leírva a soraid között. Ugyanis a gyerek nem hülye. Sokkal többet lát és felfog abból, ami bennetek van, mint gondolnátok. Pontosan tudja, hogy szénné aggódod magad, hogy görcsöltök, hogy "bizonyítania" kéne, hogy ti is leizzadtok mire ő kinyög két szót. Nem jó! Lazítani, sokat ringatni, ölelni, mondókázni, csiklandozni, sokat nevetni! És nem görcsölni előtte. Ami segíthet még: szerezzetek diafilmeket és vetítőt és úgy meséljetek neki.