Érezte már úgy vki, hogy bár ne vállalt volna gyereket, mert egyszerűen "túl sok" az egész?

Én sokszor mondtam már a férjemnek, hogy milyen jó volt amikor még nem volt a lányunk és csak ketten voltunk.

De ez elmúlt és van egy csodálatos lányom, akit néha az ördög is elkerül, mert olyan szinten rossz és hisztis tud lenni 16 hónaposan.

Én nagyon sok embertől kértem tanácsot, sok mindent elolvastam mindennel kapcsolatban.

Viszont sosem mondtam azt magamra, hogy rossz anya vagyok!

A lótúrót vagyok az .. én vagyok a legjobb! A lányomnak egy anyja van, az pedig én vagyok :)

Neki pedig ÉN VAGYOK A LEGJOBB és persze APA! ;)

A lányommal sok mindenen mentem keresztül, sokszor már azért imádkoztam, hogy életbe maradjon.

Ez a kis csoda, aki most a szobájában szuszog, nem kérte, hogy megszülessen. Viszont mindennap látom a szemében azt a csillogást, ami nekem ezt üzeni: "Köszönöm, hogy élhetek köztetek!"

Neki egy flakon és egy doboz is elég játéknak. Nem kell neki a Fischer Price.

Ő nem dicsekedik a Pampers pelenkával, elég neki a NoName, amely ugyan olyan jó!

Nem kér drága és cseppet sem tápláló ételt. Szívesen megeszi a párolt zöldséget és a gyümölcsöket.

Nem okol engem semmiért, nem von felelősségre, nem szekál mindennap. Igaz, ő is főnök, a kis főnököm. De neki minden pont úgy jó, ahogy van.

Ha szeretjük, akkor sosem lesz gond. És mindent megpróbálunk neki megadni, ami tőlünk telik.

Inkább öleld meg őket, adj nekik egy hatalmas puszit és játszatok együtt :)

Ha pedig nagyon fel dühös vagy belül, akkor vegyél egy nagy levegőt és fújd ki.

Segíteni nem tudok, sőt egyszer én is kérdeztem itt hasonlót mindenki azt írta hogy csak kimerült vagyok meg fáradt és csináljak hobbit járjak el néha itthonról bízzam őket másra stb...és én meg is tettem. Mindennap futok vagy sportolok mindegy valamit. A nagyobb oviban (amikor nem beteg) a kisebb alszik olyankor.

Eltelt fél év, de nem jobb semmivel se, annyi hogy brutál lefogytam. Ugyanezt érzem mint te hogy car anya vagyok, idegesítenek, örülök ha este végre elalszanak pár órára, a nagyobbammal vannak problémák is nem átlagosan fejlődő gyerek külön fejlesztésekre kell hordanom, itthon gyakorolni vele amit utál és ordít.

Nevelem mindkettejüket tankönyv szerint szépen, de mint egy gép úgy érzem magam. Mindig tankönyv szerint cselekszek, rendes napirendünk van amitől nem térek el. De semmi örömöm az egészben úgy érzem, bárcsak valaki átvenné őket (persze aztán belepusztulnék gondolom mert nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel ami mardosna hogy képes voltam elhagyni őket) de úgy érzem egy normális, érzelmileg oké, szerető anyát érdemelnének.

Úgy érzem örökre elszúrtam az életem bárcsak inkább 40 évesen vállaltam volna gyereket. ( 26 évesen szültem rendezett körülmények közé normális házasságba de úgy látszik nekem ez nem volt jó ötlet).

Évek óta várom hogy ahogy mondják mások egyszercsak megszálljon a nagy szeretet de nem száll meg.

Az a legriasztóbb számomra hogy már nincs visszaút ahogy írtad ők már örökre itt lesznek és örökre nekem kell gondoskodnom róluk és az egész életem róluk kell szóljon míg meg nem halok. Tehát nem úgy van mint az életben más dolgokkal hogy na hibáztam de ki lehet javítani vagy legközelebb másképp csinálom, mert itt nincs másképp...

Ne haragudj hogy nem tudtam segíteni, és köszi hogy kiírhattam magamból...:((

"Szerettem volna nagyon jó anyukájuk lenni, de egyszerűen nem megy."

Szerintem itt a gond. Ne legyenek magaddal szemben túlzott elvárásaid, ne akarj szuperanyu lenni, igenis legyen saját életed!!! Ha van segítséged (nagyszülők, bébiszitter) vedd igénybe, mozdulj ki, keress valami hobbit, társaságot, kapcsolódj ki. Hidd el, ezzel teszel a gyerekeidnek is a legjobbat!

Mennyi időt tudsz magaddal és a férjeddel tölteni? Írod hogy a saját életed már mindegy - hát nem így van. Nem lehet valaki "jó" anya, ha közben az élete minden egyéb területén boldogtalan. Kell hogy gondolj magadra, szánj időt egy kis egyedüllétre, ha van nagyszülő vagy pénzetek bébiszitterre akkor menjetek el néha a férjeddel erre-arra. Nem kell napokra gondolni. Nekem sokat segített, hogy anyósom elvitte a lányomat sétálni délután mi pedig szeretkeztünk és aludtunk a férjemmel. Ez nem önzőség, minél kiegyensúlyozottabb vagy nőként, annál többet tudsz adni anyaként. Akkor már újra élvezet lesz velük lenni, nem csak feladat.

Én mindig kis korkülönbséget szerettem volna, egész a lányom 9 hónapos koráig. Áldom a szerencsémet, hogy addig nem estem teherbe :-) Most 14 hónapos, egy hisztérika... kicsit korán kezdni... szóval mi várunk a kistestvérrel.

Szerintem ezen mindenki átesik, vannak hullámvölgyek.

Én azóta érzem, hogy besokalltam, mióta 19 hónap korkülönbséggel megszületett a második babánk.

Az első 3 és fél hónapban egy percet nem tudtunk pihenni mellette, mert torka szakadtból ordított egész nap és egész éjjel még kézben és kendőben vagy mei-tai-ban is. Úgy éreztem megőrülök. A nagyobbra nem jutott időm.

Most 6 hónapos a pici, de még mindig sírósabb az átlagnál /magához képest azonban kis angyallá változott/.

Múlt héten be kellett feküdnöm hányás miatt a kicsivel a kórházba, a nagyobbam, mikor hazajöttünk, közölte, hogy anya menjen vissza a kórházba a "fugival"-így hívja a hugiját, nem jött el velem 3 napig sétálni sem, ma is fél óra hiszti árán tudtuk elindulni, hazafelé pedig berimánkodni nem lehet.

Úton-útfélen pedig azt hallgatom, hogy jaj egyik pici, másik kicsi, mennyi van köztük 1 év???

Szóval sehol sincs nyugtunk.

Ja és azt nem említettem még, hogy szülés után költöznünk kellett, férjem elvesztette másodállását, azóta megélhetési gondjaink is vannak, ja és nem mellesleg egy hónapja meghalt az édesapám.

A nagyobbamat a papa halála is megviseli. Nagyon szerette, sokat játszottak, mesélt neki, sokszor meglátogatott minket.

Mindkét gyermekünk nagyon beteges és nem híznak és nem esznek rendesen- természetesen adok nekik enni:).

Tele van a naptárunk, egy héten kétszer legalább vinni kell valamelyik gyerkőcünket, de legtöbbször mindkettőt valamilyen dokihoz stb.

Szóval kicsit sok a problémánk és nem lenne könnyebb, akkor sem, ha csak ketten lennénk a férjemmel, mert nagyon hiányoznának a gyermekeink az életünkből.

Megéri értük küzdeni. Semmi nem kárpótolna, ha nem élhetném át a mosolyukat, az ölelésüket,a közös játékokat, de tény, hogy nem mindig könnyű az élet gyermekekkel sem...

Nem te rontottad el, a te gyermekeidnek te kellesz!

A dackorszakot túl kell élni, meg később a kamaszkori válságukat is, amikor sokkal jobban megbántanak majd minket, mint most pl. engem a 25 hónaposom (pedig akkor is zokogtam és tényleg úgy éreztem, hogy teljesen elrontok mindent, jobb lenne, ha nem is lennék-de túlléptem ezen és tudom, hogy butaság volt ezt éreznem!!!), de attól még szeretnek és szükségük van ránk!

Biztos neked is van más is, amiért ebben az időszakban türelmetlenebb vagy, nehezebben viseled a gyermekek hisztijét.

Próbáld megérteni magadat és a gyermekid viselkedését.

Próbálj külön külön is foglalkozni a gyermekeiddel, amikor csak egyenként rájuk figyelsz.

Legfontosabb, hogy ne hagyd, hogy bárki is elhitesse veled, hogy rossz anya vagy!

A múltkor belinkelte valaki ezt, most megkerestem neked: [link]

A nagyobbad pedig gondolom ovis lesz, biztos jobban leköti az energiáit, talán változik ő is kicsit.

Esetleg, ha visszamennél dolgozni? Lenne bölcsi, ahova be tudnád adni a kicsit? Vagy nagyszülők?

Ja igen, és próbálj meg gyermekek nélkül is kikapcsolódni időnként.

Párod? Ha vele is tudnál beszélni erről, hogy besokalltál, az jó lenne. Néha ő is elmehet a gyermekekkel, míg te kicsit feltöltődsz!

a 3 as vagyok, ez viszont valahol jó hír akkor ha "csak" így érzed ahogy az utolsó mondataidban írtad mert akkor mikor mennek közösségbe te pedig dolgozni akkor előáll az a helyzet amit írsz, nem hallod nem látod őket de jó kezekben lesznek:) Sőt ha anyagi dolgaitok rendeződnek vagy másról lemondva félre tudsz tenni bébiszitterre pl. akkor más helyzetekben is (mondjuk néha néha esténként míg a férjeddel elmentek valahova) rá tudod bízni őket valakire és akkor előáll amit utánam is írtak hogy "kipihened" a gyerekeket és újult erővel szebb színben látod a világot!!

Én is ezt próbáltam most már jó fél éve csak nekem sajnos nem vált be mert az alap bajon nem változtat (amit írtam olyan hosszasan).