Mik a lehetőségeim, ha nem értek egyet az óvónő véleményével iskolaérettség kapcsán?
Kialakult egy rettenetes helyzet, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni. Van egy hat éves kisfiam, aki jóval fejlettebb a korcsoportjánál. Beszédkészsége kiválló, intelligenciája kimagasló.
Az Iskolaalkalmassági teszten 100%-ot teljesített, ahová viszont azért küldték el, mert az óvónő szerint szorongós típus. (_Kicsit_ szorong.) Azt tudni kell, hogy ez nem egy újkeletű dolog, az ovipszichológus egy éve foglalkozik a gyerekkel, és - én jó apaként -tökéletesen együttműködő voltam, a szorongásoldásba és az iskolaérettségi vizsgálatba is én egyeztem bele.
A vizsgálat végén azonban olyasmi történt, ami kisebb sokkot okozott: előkerült egy levél a pszichológustól, amiben olyan mondatok szerepelnek, konkrétan, mintha bolond lenne a fiam. Hogy pédául felpofozza magát, ha nem sikerül valami, vagy rángatja a ruháját, vagy debilizáltan szorongós. Ezzel nem csak az a gond, hogy így le van írva, és hogy a "kicsit szorongós" és e között akkora szakadék van, mint a Grand Canyon, hanem az is, hogy még csak hasonlót sem tapasztaltunk soha (a gyerek azt állítja, ő nem csinált ilyet), és hát rendszeresen visszük őt programokba, közösségbe, sőt angolra is jár, ahol önálóan csoportban képes érvényesülni...
Hát ebben a pillanatban köpni nyelni nem tudtunk. A tanácsadós nő azt mondta, hogy Ő sem tapasztalt semmi ilyesmi, (Korábban egy kognitív alapítványnál, ahol a gyerek IQ-ját mérték, szintén nem tapasztaltak hasonló dolgokat), de ilyen levéllel nem tudja elengedni. A dolgot magától (tehát nem a mi kérésünkre) elvitte egészen igazgatósági szintig, de végül is az lett ráírva a papirra, hogy vizsgálat alatt, és majd keresnek minket valami felmérés miatt.
Csak az nem most lesz, a gyereket viszont be kellene íratni az iskolába, kéne a papír. Gyorsan. (ide még annyit, hogy ő akar iskolába menni, nagyon nem lelkesedik az oviért, amikor hallotta az eredményeket tegnap, sírva fakadt a nevelési tanácsadóban, hogy a "játékkártyás néni ezt írta? Miért írta ezt?")
Nem vagyok találgatós típus, de egyszerűen nem tudom ezt az egész helyzetet mire vélni. Az a gond, hogy nem vittük el oda és azokra a (nem olcsó) kezelésekre a gyereket, amiket az ovónéni mondott? Vagy a szakmai dac van ebben, hogy mindenhol azt mondják hogy a gyerek oké, és ő nem hajlandó viszakozni?
Köszönöm a válaszokat, örülnék, ha pedagógus válaszolna, vagy olyan szülő, aki már volt hasonló helyzetben.
Most ez nagy divat!
Hülyének meg sni-nek titulálni a gyereket!
Semmibe nem szabad belemenni, mert a gyereket megbélyegzik és nem mehet akármelyik iskolába!
Utána ezektől nem lehet megszabadulni.
Véleményem szerint sok óvónőt kellene inkább vizsgálatokra küldeni és ott aztán borulna a bili mennyi depressziós debil vigyáz a gyerekeinkre.
Nem kell itt együttműködő rendes szülő.
Faarccal nem venni tudomásul amit ezek összehordanak!
De szívesen kisöpörném ezt az egészet!
Mi lett az óvódákból és az óvónőkből!
Nagyon sajnálatos.
Az iskola már más tészta lesz, ott teljesíteni kell és kész.
Ha nem bírja, majd megedződik.
Ha nehezebben veszik az akadályokat, többet kell vele foglalkozni.
Ha nem annyira okos, majd nem kap csillagot és ennyi.
Nem tudom az oviknak kiadják ezt rendeletként vagy a fél országot flepnisként akarják kezelni ezt ki kívánja, ki utasítja ezt?!
Kinek jó ez?
Senkit nem támadok. Van egy gyerekem, aki iskolás akar lenni (tehát nem én erőltetem, az oktatási rendszer jelen állapotát elnézve nem is erőltetném olyan nagyon...), viszont azt látom, hogy olyan akadályba ütköztem, ami kifejezetten neki ÁRTALMAS.
Megoldást keresek, mert úgy érzem, hogy rohadtul ellentmondásos, hogy miután százmillió helyre le van írva az, hogy "ilyen fejlett" meg hogy "olyan okos", és ez is van felé kommunikálva (oviszindarabokban ő mondja a leghosszabb szöveget, úgy, hogy mindenki más szerepét is tudja, vagy pl. a "tücsök és a hangya" verseket írd és mond első/második hallásra jegyzi meg), az egyébként is szorongásos kölyök hat évesen ilyen pofont kap.
Egyébként van bennem tüske az ovónénivel kapcsolatban, nagyon nagy befolyása van mindenkire, például volt olyan helyzet, épp az iskolaérettségi vizsgálat aláírása előtt, hogy a pszichológus azt mondta, hogy ő akarja, ő meg, hogy a pszichológus akarja, de akkor nagyvonalúan elnéztem e felett a zavar felett, mert a gyerek érdekét tartottam számon, meg az ilyesmit tudom is kezelni magamban. A mostani dolgokat viszont nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!