Óvónő kollégák, kedves szülők! Mit csinálnátok egy ilyen gyerekkel?

A sarkot ne szó szerint értsd. Rövid időre, pár percre emeljétek ki a közösségi élményből. Asztalhoz (ahogy írták), ajtó felé arccal, terem közepén törökülésben, stb.

Emellett, ha valamit jól csinál, akkor kiemelkedően meg kell dicsérni. Ez nagyon jó motiváció, hiszen így a dicséretért fog küzdeni. Viszont lassú folyamat, ne várjatok csodát egy-két nap alatt.

Felnőttekre is igaz, gyerekekre duplán: leszidni négyszemközt, dicsérni nyilvánosan.

Őt akár olyanért is érdemes megdicsérni, ami másnál alapvető. "Gyerekek, láttátok, hogy Pistike milyen kedvesen odaadta a játékát Jocónak? Ezt nagyon ügyesen csinálta./Pistike, nagyon kedves volt tőled, hogy megsimogattad, megölelted Jucit, mert rossz kedve volt./ Pistike, nagyon szépen összepakoltad a játékokat."

Bár a lányom még bölcsődés, ahogy látom, ott is hasonló eszközöket alkalmaznak és meg is vagyok elégedve az intézménnyel. Egyszer őt lökte fel egy 3 éves fiú. Akkor egy-egy rövid mondattal elmarasztalták a gondozók és a vezető (éppen ott volt). "Pistike, ez nagyon csúnya dolog volt, nézd meg, Mancika most sír, mert fellökted. Én szégyellem magam helyetted." Majd kiemelték onnan és elvitték a szoba túlvégébe játszani. Bölcsődés korú gyereknél még annyira nincs értelme a komolyabb büntetésnek, de óvodában már néhány percre (van időfogalmuk) félre lehet "tenni" gondolkozni a gyereket.

Illetve a dicsérős trükkel sikerült a lányomat egy rossz szokásról lehozni. Mániákusan nyitogatta az ajtókat és rámolt ki a szekrényből. A tiltás nem annyira használt, így trükköztem. Az ajtó becsukására biztattam, majd amikor megtette, nagyon megdicsértem. Kicsit át is estünk a ló túloldalára, mert annyira rákapott, hogy nyitott ajtó nálunk nem létezik, azonnal becsukja. A bölcsődében is erőből eltolta a kitámasztót és csukogatja az ajtókat. Mondjuk a gondozók rugalmasak voltak és így ő lett az ajtófelelős, vele csukatják be az ajtót, ha nincs kedvük a szoba túlvégébe elmenni. Nekik kevesebb fáradtság, a lányom pedig megtapsolja magát utána és büszke magára, hogy ő csukta be :) Win-win.

#2 - Ennek van értelme azon kívül, hogy beszólhatsz valakinek?

Én jobban értékelek egy olyan szakembert, aki hajlandó elismerni, ha egy helyzetben megakad és segítséget keres az ideális megoldáshoz, mint aki mindentudónak állítja be magát és inkább elsunnyogja a hibákat vagy látszatmegoldásokat alkalmaz.

Nagyon nehéz bármit tenni, ha a gyermek terhelt családból származik és emellett nem is egy lángész... Én a pozitív motiválásra teszem a voksomat. Mivel egy ilyen sérült gyermeknek még nem alakult ki a belső motivációja, azért külső jutalmakkal célszerű motiválni. Az elvárt viselkedési elemeket egyenként át kell ebszélni, ezeket vizuális formában is lerajzolni és láthatóvá tenni. (pl a gyermekeket simogatjuk. A játékot elkérjük(lerajzolok két pálcikaembert, aki elkérik egymástól a játékot) Ha gondom van, segtséget kérek az óvónőtől (szintén lerajzolom vázlatosan) stb

Meg kell beszélni vele, hogy minden egyes helyes viselkedés ér mondjuk egy kedvenc matricát, vagy gumicukrot, vagy bármi apró dolgot, ami motiválja. (valódi, erős motívum kell)

Az elején még egy helyes viselkedésért jár az ajándék, majd ezeket szépen elkezdjük nyújtani. (pl aznap már 3 ilyen viselkedési elem kell, majd öt stb) a teljesíthetőség határán. HA nem sikerült teljesítenie az írásban rögzített kéréseket, akkor nincsen jutalom. Ebben nagyon következetesnek kell lenni. Egyenlőre ne büntessetek. HA balhézik, akkor ki kell emelni a játékheylzetből és félrevinni egy másik tevékenységbe egyedül. Ilyenkor emlékeztetni kell mindig a kívánt viselkedsére.

Ha sikeres, akkor a külső jutalom mellett nagyon angyon megdicsérni, hogy ezzel tudjon figyelmet provokálni, ne a negítv dolgokkal. A negítívnál mindenféle túlzott érzelmi ráhatás nélkül egyszerűen kiemelni. HA a gondozó erre kiakad, kiabál stb, az is pozitív megerősítés lehet, mert figyelmet kap.

Vlószínűlega kisfiú a helytelen viselkedéssel tud egyedül figyelmet kicsikarni máshol is.

Kezd el szeretni az édesanyja helyett!

Csoda fog történni.

Simogasd a buksiját és éreztesd azt, amit otthon biztos nem kap meg, hogy feltétel nélkül szereted.

A büntetősarok nem megoldás!

A szidás nem megoldás!

Verekedéskor szedd szét és határozottan, de kedvesen. "Ezt nem!".

És ezt újra és újra.

Persze kérdés, hogy otthon mi történik nap mint nap.

Olvass a Gordon módszerről

Segíts neki szóban kifejezni az érzéseit. Szerintem sok helyzetben nem tud mást, nem ismer más módszert, mint ütni.

Talán jó lenne ezt az egész csoporttal is gyakorolni, hátha a példa egy kicsit ragad.

Esetleg a bünti helyett valami konkrét feladattal megbízni.

Bejövetelkor rögtön megetetni, megitatni, sok ilyen gyerek az éhség miatt is agresszív.

Én a következetesség híve vagyok. Ha valamit nem lehet, akkor nem és kész. Ha mégis, akkor annak következménye van, ami persze nem titok a gyerekek előtt.

A helyedben megpróbálnék rájönni, miért nem érzi jól magát ez a gyerek, miért akarja a feszültséget továbbadni a többieknek. Mi váltja ki ezt a viselkedést a csoportban?

És nagyon sokat dicsérném olyan dolgokért, ami talán neked meg a kolléganődnek evidens, de neki nagy jutalom. Őt talán nem dicsérik a pozitív viselkedésért otthon, az oviban sem, ezért a figyelmet így vívja ki.

"A tapasztaltabb kolléganők szerint ez a hely is hozzájárul, azt mondjàk, aki eddig talpra àllt, és onnan eljött, annak röviddel ezutàn megvàltozott a gyereke. "

Természetes, hogy megváltozik a gyerek, ha az életében változások vannak, nemhogy ilyen rossz körülmények...

"Próbàl beilleszkedni, de nem játszanak vele a gyerekek, mert megveri őket." Ezt most nem értem. Akkor hogyan próbál beilleszkedni? Ti mivel segítettétek egy idegen gyerek beilleszkedését egy összeszokott csoportba? Talán ott történt az első hiba, mert a gyerekek nem fogadták a közeledést ezért agresszióval válaszolt.