3 éves, verekedés, , dühkitörés?
Kisfiam 3 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Otthon már kb. 2 éves kor óta vannak erősebb "hisztijei"
Engem, férjemet szétkarmol, bátyát is állandóan karmolja, csípi.
Mindent dobál, ha dühös, nem lehet szép szóval meggyőzni.
Nem akar felöltözni-levetkőzni...
Az oviban verekszik, minden az övé...de csak addig kell amíg megszerzi.
Az oviban az óvó néni már szólt, hogy nagyon agresszív a fiam. :(
Nagy türelemmel fordulunk felé, igaz ami igaz a következetesség nem mindig ment (sokat vártunk rá) talán kicsit el is kényeztettük, de aggaszt ez a sok dühkitörése :(
Napi szinten több...
Boltban is, idegen helyen is, otthon is...
Tanácsot kérnék tapasztalt anyukáktól, mert idegileg már nem sokáig bírom :(
válasza:
válasza:hmm.. ezért tuti lepontoznak
de adott esetben egy popsira csapás esetleg megoldja
vagy le szoktam fogni és az arcába hajolok és halkan de erőteljesen azt mondom neki h MOST HAGYOD ABBA ..
válasza: válasza:Claritasa... nem, ez nem oldja meg a problémát! Itt azt kell kideríteni, hogy van-e bármi idegrendszeri háttérprobléma, ami ezt a viselkedést okozza. Ha nincsen, akkor a nevelési módszerek módosítása a következő lépés. Ha van, akkor az idegrendszeri zavart kell kezelni.
Nem olyan egyszerű minden, hogy csapj a fenekére...
Az én aspergeres fiamat csapkodhatnád haláláig...
Köszönöm a válaszokat!
A 13 éves bátyát viseli meg a legjobban, kamasz, nehezen bírja, hogy minden figyelem a kicsi felé kell, hogy forduljon, pedig ő is igényelné :(
Férjem rokkant, így egész nap itthon van, sokat segít, támogat, de akkor is nehéz türelemmel viselni
Nem ütöttük meg soha, nem vagyok annak a híve, hogy ezzel neveljem. A nagy sem kapott soha, mégis felnőtt, minden probléma nélkül.
41 éves vagyok, az igaz, hogy kevesebb a türelmem, de nem bántom. A büntiszék és társai sem megoldás nála, mert nem marad ott...kizárt...
Amit a fejébe vesz, azt megcsinálja, vagy üt, rúg, csíp, dob, borít.
Néha látom, hogy mosolyog, ha sikerül neki...olyan kárörvendően...gondolom, hogy mi/én rontottam el, de nem tudom, hogyan hozzam helyre...most már hiába lennék/vagyok következetes, nem ehhez szokott :( pedig tudom ez az alapja...
válasza:Két dolgot nem veszel számításba:
1. Mit is írtunk? Azt hogy el kell vinni egy vizsgálatra, hogy kizárjanak bizonyos fejlődési zavarokat! Enélkül nem lehet egyről a kettőig lépni! A szakember gárda látja, hogy organikus ok van a háttérben és/vagy nevelési probléma.
2. Mi az, hogy nem tudtok következetesek lenni, mert nem ehhez szokott? Gondolod, hogy 3 évesen lezárul a nevelés?! Gondolod, hogy neketek már nem lehet változtatni? Ha te változtatsz, akkor ő is változtatni fog! Csupán egyszerű fizikai törvények alapján.
HA nem változtatsz, akkor ne várj javulást. Miért félsz a következetességtől? Miért félsz a határok felállításától? Határ nélkül nincsen kapaszkodó sem, a gyerek nincsen biztonságban, aminek a következménye magatartási zavar...
Ha valóban ez áll az okok mögött és nem más! Ne önmarcangolásra van szükség, hanem diagnosztikára.
1, nem mondtam, hogy nem viszem el vizsgálatra
2, nem mondtam, hogy nem változtatok a nevelésén
Megköszöntem a tanácsokat, hiszen segítségkérés miatt írtam, amit kaptam is.
Az, hogy én úgy látom: a következetesség nem biztos, hogy menni fog, még nem jelenti azt, hogy nem próbálom meg....
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!