Ti milyen módszerekkel próbáljátok meg lenevelni gyereketeket a verekedésről?

Biztos gyerek függő is, 19 hónapos kisfiam nem verekedős, nem tudom hogy annak köszönhető hogy már időben leneveltem róla vagy mert szerencsém van.

Nálunk 1 éves kora körül kezdett el csapkolódni, ha megütötte a kezemet akkor én is megütöttem a kezét és elmagyaráztam neki hogy na látod, nekem is pont ennyire fáj mint neked, ezért nem ütögetjük egymást.

Fél évesen kezdődött a hajhúzós időszaka, én sok mindent eltűrök a gyerekemnek de a hajamhoz hozzá ne érjen senki, idegbajt kaptam a hajhúzástól, a többedik alkalommal meghúztam a haját, nézett rá nagy szemekkel, de akkor is elmagyaráztam neki hogy nem húzzuk meg senki haját mert látod, neked is fáj... Kb 3szor kellett neki vissza húznom a haját és megtanulta.

Természetesen nem verem a gyerekemet de szerencsém volt, mert a saját fájdalmából tanulta meg hogy ezeket a dolgokat nem szabad csinálni.

A napokban mérges lett rám és nagy meglepődésemre elkezdte rugdosni a lábamat, mérgében, hiszti közben. Tök cuki volt, nem is tudtam hogy tud ilyet, nem mutattuk neki, nem is láthatott itthon ilyet, viszont muszáj volt a mosolyt letörölnöm az arcomról és határozottan rászólnom vagy rácsapni a lábára hogy hagyja abba, ezt nem szabad, nem csinálunk ilyet stb... Remélem megértette és nem lesz több ilyen.

Nem mondom, hogy verd a gyerekedet, hangsúlyoznám hogy én sem verem!, de néha egy picit ráütni és hátha rájön hogy na igen, ez neki is fáj akkor a másiknak is fájhat.

Szerintem téves az a gondolkozás,hogy ha a gyerek kap a fenekére,attól agresszívabb lesz és azt gondolja,"ha anyának szabad akkor nekem is".

Én gyerekeim kapnak a fenekükre,ha olyat csinálnak(4 és 2 évesek),verekedésért a kezükre csaptam többszöri figyelmeztetés és határozott megfogás után.Tudom ez nagyon nem elfogadott,és baromira le leszek pontozva,de ha a fenékre csapás egy "nevelési eszközként" jelenik meg,akkor eszébe sem fog jutni,hogy "ha anyának lehet akkor nekem is".

Mi is kaptunk kis korunkban indokolt esetben,5-en nőttünk fel teljesen egészségesen.

Majd a bölcsiben leszoktatják róla egyszer-kétszer visszaütnek neki, megtanulja.

Én is verekedős voltam - lány létemre -, meg haraptam. Sokszor, figyelmeztetés ellenére is. Apa egyszer megunta, és jól visszaharapott. Most is emlékszem, döbbenet, aztán ordítás: "de apaaa, ez fááááj!". Többet nem harapdáltam senkit.

Ha megüt, megrúg finoman csapj a fenekére, lábára, kezére. Kicsit, de azért fájjon neki.

Az empátia 3 éves kor körül kezd megjelenni a gyerekeknél, addig totál énközopntúak, és nem értik, hogy másnak is fáj. Ha visszaütsz, abból azt tanulja meg, hogy bizonyos viselkedésnél fájdalmat kap "jutalmul", tehát ezért nem fogja megismételni.

Nálunk az vált be, ha rögtön megszakítottuk a tevékenységet - lefogtuk a kezét, hazamentünk a játszótérről, elvonszoltuk a vágyott játéktól... stb. Ekkora gyereknél sajnos csak az használ, ha a sarkában vagy és rögtön reagálsz, nem csak szóban, messziről és fentről, hanem melléguggolva, szemtől szembe, komoly hangon.

Szerintem egyébként több-kevesebb mértékben ezen a verekedős korszakon minden két év körüi gyerek átesik, pláne, ha fiú (nem kel hozzá példát látnia) - szóval biztos fog adni és kapni is néha, de ha normálisak a nénik, ők is megpróbálják majd visszanyesni ezeket a megnyilvánulásokat.

A kisfiam már ovis, de én úgy szoktattam le (sokszor, sokszor, hetek alatt...), hogy amikor ütött, akkor azonnal, határozottan megfogtam a kis kezét, elvettem onnan, komolyan (kicsit mérgesen) a szemébe néztem és határozottan mondtam, hogy NEM, nem szabad, anyának fáj.

Pár másodperc szünet, majd eltereltem a figyelmét valamivel (pl. érdekes könyv, állatka, hívtam, hogy menjünk valahová stb.)

Ez a módszer "szájtépős", vagyis nem máról holnapra hoz eredményt, de azért tényleg működik. Ha valami olyat csinál, ami nem jó, másnak fáj vagy simán csak veszélyes, akkor azonnal, határozottan, komolyan reagálni és elvenni onnan a kezét (vagy akár az egész gyereket is).

22 hónapos, ő már ért téged. Nem azt kell mondani neki, hogy nem szabad, a legtöbb gyerek ezt leszarja akármilyen kicsi, hanem azt kell neki mondani, hogy miért nem szabad. Mert anyának fáj stb. Az egyszerű "nem szabad" az csak egy értelmetlen prédikálás. Hadd lássa, hogy ideges leszel és mondd meg neki, hogy fáj stb. Ha faarccal, nyugodtan közlöd, hogy "nem szabad" a "rossz gyerekek csinálják" vagy hasonlók, akkor jobb esetben semmit sem ér, rosszabb esetben meg olaj a tűzre, hogy ő akkor rossz, meg csakazértis nézi, hogy mi a reakciód.

Ha valamivel hatni lehet egy gyerekre, akkor az nem az üres szólam, hanem az, hogy a másiknak ez fáj, rossz, azt akarja, hogy a másiknak fájjon és sírjon meg szomorú legyen és ne akarjon vele játszani? Ugye ő se szereti, ha fejbecsapják és sírni kell? blablabla