Miért bántják egymást? És miért csak egymást?

Nekem ugyan még nincs gyermekem, de van egy öcsém. 2 év van köztünk és kiskorunkban gyilkoltuk egymást. Verekedés, üvöltözés, harapás is volt nálunk is. Pedig én lány vagyok. Most meg huszonéves fejjel nagyon jó testvérek vagyunk, mindenben segítünk egymásnak. Szinte sosem veszekszünk már. Azt hiszem ez így normális testvéreknél, majd kinövik. A legfontosabb szerintem amit te is észrevettél, hogy összefognak ha kell, ha baj van. Ez maradjon is így mindig.

Szia! Én lányaim is ugyanennyi idősek. Nálunk hasonló a helyzet, bár könyebb dolgom van mert nincs mégegy kistesó (nem is lesz). Szerintem ez a korral jár. A nagy az építő a kicsi a romboló korszakban van. Nem tud másként lenni mint hogy veszekednek. Kitartás! Nyugi szépen összecsiszolódnak majd csak ne legyél ideges.

szia, a normális lelkületű tesók alapból szeretik egymást. az hogy egymást ölik, az annak szól, hogy felhívják a figyelmet. a szülői figyelemért , szeretetért, tkp az erőforrásokért vívott harc. és minél nagyobb figyelmet kap, annál inkább megerősödik. azt nem mondom, hogy hagyd hogy megöljék egymást, lépj közbe ha mszáj, de meg kell tanlnik, hogy ezzel nem kapnak extra semmit. se figyelmet, se semmit. és ne kapd fel a vizet, mert ha ezt látják, a büdös életbe nem fog csökkenni a dolog. az hogy a másiknak mi esik jól, nem érdekes, mert ha elkapja őket az ideg, baromira nem gondolnak a másik szempontjaira, még egy felnőtt is néha így jár, ha igazán bedühödik, hát még egy másfél éves kisgyerek. ha dühösek, bíztasd őket arra, hogy ne egymáson éljék ki, azt egész egyszerűen nem szabad, tilos a másikat gyepálni. helyette üsse a párnát vagy toporzékoljon, vagy legyen egy boxzsák,akármi. azt ne várd, hogy a negatív érzelmeik egyik pillanatról amásikra eltűnnek, nem fognak, főleg úgy hogy ott a kisöcsi, akivel gondolom sok a dolog, az ismind tőlük veszi el az anyát/figyelmet. és még elég kicsik is, a lányod is, de a fiad főleg. nem szabad megakadályozni, hogy a negatív dolgokat kifejezzék, ha pl, az egyik olyat talál mondani, hogy nem szeretem/gyűlölöm stb a testvéremet akármilyen fomrában, akkor nem szabad azt mondani, hogy dehogynem szereted. persze, valahol szereti, de abban a percben nem. inkább terelni kell, segíteni neki megérteni a saját érzelmeit, és ráadásl ha látja hogy joga van ezt érezni, az is egy jó dolog a feszültség csökkentésében. lehet pl azt mondai, hogy persze értem én, hogy most nagyon haragszol rá , és legszívesebben jól megütnéd, mert elszakította a rajzodat /vagy akármi , a helyzethez illően), de akkor sem szabad megverni, mert az nem szabad és kész. az emberek nem ütik egymást, ha bajk van. inkább mondd el neki, hogy mit érzel, akár kiabálva is, vagy üsd a párnát, vagy stb. persze kicsik még, és ez sem fog egyik pillanatról működni, de idővel majd javl a helyzet. ne gondold azt hogy egyedülálló nálatok. sok helyen megtörténik. neked meg kell őrizni a türelmedet, nem szaabd hogy az égig felidegesítsen a tesóháború. mert akkor aztán tényleg sose fog megszűnni. bocs ha hosszú lett. :) nekem magamnak 2 gyerekem van, a terhességemóta küzdünk a féltékenységgel nem gyengén. és amai napig küzdünk. de pl. a testi dolgok már elvátve vannak, értem ezalatt, hogy verekedés, vagy egymás dolgának tönkretétele. akicsi mst van ott/3,5 éves/, hogy már tdja, hogy nem szabad verekedni, részben mondjk azért is, mert ha em volt mszáj, akkor én nem léptem közbe, és bizony megtapasztalta, hogy ő a kisebb, és nem érdemes n ekimenni a tesójának, meg amúgy én se szoktam ütni őket. szóval nem nagyon verekszenek, de ő most is piszkálódik, a másik dolgait piszkálja. én nem állok egyik pártjára se, de ha pl. el akarja venni a tesója dolgát, vagy tönkretenni valamijét, akkor közbelpek, és semleges hangon közlöm, hogy azt nem lehet, mert mások dolgát nem lehet tönkretenni, a tiédet sem piszkálja senki. a nagy is béketűrőbb így, ha látja, hogy segítségére vagyok ebben, ha jogos. abban szerencsés vagyok, hogy a nagy csak simán féltékeny, de ő sose indítványozza a balhét, max megsértőik a kicsire, és fél napig nem szól hozzá, de ő sose teszi tönkre a kicsi semmijét. ő amúgy 6 éves múlt, és lány, a kicsi fiú. szóval idő, türelem....én is beleestem ebbe az idegeskedésbe anno, de beláttam, hogy nem volt jó, nem vezet sehova, és változtattam. amúgy a fentiek egy pszichológs tanácsai, és beváltak. :)

Azt írtad, hogy "Egyébként van , hogy túlságosan is jól kijönnek , mondjuk mikor huncutságokat csinálnak , vagy , ha idegen gyerek akarja őket bántani , akkor megvédik egymást." Szerintem az, hogy bántják egymást az az ösztöneiken alapul (a kisállatok is így szktak "játszani" egymással, amíg kölykök). Amíg nem lesznek egy kicsit idősebbek, lehet, hogy ez nem is fog megszűnni, de az alapján amit idéztem, úgy látszik szeretik egymást, ez valószínű akkor is így van, amikor verekednek. Normális. Bár tanácsot sajnos nem igen tudok adni, és azt hiszem, hogy a "légy türelmes" már nem tanács, inkább csak idegesítő, nem kell aggódni, kinövik majd. Tarts ki, és próbálj meg mindig csak akkor közbeszólni, ha már tényleg kárt tesznek egymásban. Próbálkozhatsz olyasmikkel, amikkel eddig is, hogy leülteted őket stb., de pszichológushoz ilyesmivel nem kéne fordulni, csak többet ártanál, mint használnál. Tudom, hogy nehéz, de csak enyhíteni lehet, megszűnni csak magától fog. Kitartás! És ne haragudj rájuk ez miatt, nem "rosszindulatból" teszik. :)