Van egy 3,5eves lanyom es egy 2,5eves fiam. Rengeteget veszekednek, sokszor bantjak is egymast. Hogyan szoktassam le oket errol?

Ez valamennyire természetes jelenség testvérek között, ahogy az is, hogy amúgy meg szeretik egymást.

Erre sajnos tuti recept nincs, ugye tudja az ember, hogy csakis türelemmel, jó, szép szóval, nem kiabálással, vagy seggre csapással kezeljük meg ezt, ahogy másfajta problémákat sem. De van olyan, akit még annyira soha nem akasztottak ki, hogy rájuk kiabált, vagy amikor már minden hatástalan, odacsapott a seggükre egyet? Én nyáron egyszerűen nyakon öntöttem őket. Jól meglepődött mindkettő, még tetszett is nekik. Enyémek lányok, és idősebbek. Ők eljátszanak sokszor együtt, de néha külön is, és sokat veszekednek. Én a visítozástól akadok ki, meg persze van, hogy megüti egyik a másikat, attól.

Engem sokáig az bántott, hogy azt gondoltam, a kicsi jobban szereti a nagyot, mint fordítva. Mert látszólag a kicsi ragaszkodna hozzá, puszilgatná, bújna, ahogy nekem is állandóan hízeleg, de a nagy nem vevő rá. Amikor a nagy nyaralt, sokat sírt utána. A nagyobb viszont többször mondott már olyan is, ha babáztunk valahol, hogy cseréljük el az aranyos kisbabára, stb, amiből az jött le, hogy nem szereti. Még olyan is mondott, hogy kár, hogy van. Aztán egyszer a nagyobb jött meg a nagyszülőktől, közben a kicsit elment a másik nagyival. Kérdezi, hol van? Én meg halál nyugalomban mondom neki, teljesítettem a kívánságod, és lepasszoltam, elvitte valaki. Na azt a kétségbeesést, olyat még sosem láttam rajta. Alig bírtam megnyugtatni, és azóta sem mondott még hasonlót sem.