Teljesen el akar zárkózni a családtól. Mit tegyünk?
A lányom el kezdett könyvet írni. Most lesz 16 éves, és a fogalmazás meg a versírás mindig is az erőssége volt. Bár nem egy kitűnő tanuló.
Nem velünk él, hanem a nagymamánál, mert itt túl sokan vagyunk. A tanárnője elmondta, hogy úgy érzi, hogy nem törődünk vele és kiközösítjük, meg hogy nem szeretjük.
Az nem igaz, hogy nem szeretjük! Leget, hogy van oka arra, hogy a másik két gyerekkel többet foglalkozunk, de már nagy lány! Tanulja meg, milyen az élet. Minket is így neveltek.
De olvastam a könyvének az első fejezetét, és nem tudom mit is gondoljak. Érezni benne az irántunk való utálatot, és csak arra vár hogy betöltse a 18. életévét és elmenjen innen és a 9 évvel idősebb barátjához költözzön.
Már hozzánk sem akar szólni néha, és csodálkozik, ha folyton kiabálunk vele...
De nem tudom mit tehetnénk az ellen, hogy elzárkózzon tőlünk...
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Ha szereted a lányod,akkor igenis törödsz vele! 31 éves vagyok,és még nekem is szükségem van az anyikámra. Mint mindenkinek,akár mennyi idős is.16 éves koromban el nem tudtam volna képzelni az életem,ugy h ne a szüleimmel lakjak. Ok,már nagylány,de akkor se az ő dolga a háztartás. Mikor éljen,ha nem most????
Nekem is van két picurom,és ugy gondolom,bármiben is jeleskednek és szeretnék csinálni,abban kell támogatni őket. Hiába akarom h doki legyen,ha ő színész akar lenni...
Tessék a lányod mellé állni,közös programokat csinálni vele,és csak kettesben lenni vele,h érezze szereted!!!
Nőlj fel a feladathoz,h szülő vagy!!!
válasza:Már elég sokan írták, hogy kamu...
Először is köszönöm a válaszokat, másodszor pedig bocsánat, hogy így tettem fel a kérdést. Kíváncsi vagyok/voltam más hogyan vélekedik az életemről. Szerettem volna tudni, hogy csak én látom ennyire rosszul a dolgokat, vagy más is.
Kíváncsi lettem volna még egy pár válaszra, de nem várok tovább. Tudom, gyanúsan tettem fel a kérdést, hiszen honnan tudna rólam ilyeneket az az ember, akinek én semmit nem mondok el és aki csak kritizálni tud. A másik meg, hogy soha nem mutatnám meg neki semelyik irományomat, olyat meg főleg nem amiben róluk írok.
Amúgy a kérdésnek csak ez a része kamu, a tartalma sajnos igaz:( vagyis azt csak én gondolom, hogy ezért nem akarják h egyházi suliban tanuljak, meg a jegyeimhez való hozzáállásukat is csak én gondolom, hiszen mindig csak a rosszat veszi észre...2 kettessel 4,1 volt az átlagom... De ezen nem aggodok. De azt sem veszi anya észre, hogy amikor műtötték a tesóimat én vittem suliba, én attam nekik enni és én mostam meg főztem otthon is. Ilyenkor van az, hogy a barátomnak sirom ki magamat. Ő az egyetlen olyan ember aki megért és magamért szeret. De őt is el akarják venni:(
Már feladtam, hogy valaha is jó lesz a viszonyunk, de az még mindig fáj, ha azt látom, hogy anya puszit ad a tesóimnak lefekvés előtt, és hozzám nem jön oda...pedig az ágy 2 méterrel arrébb van. A nagyimnál minden este kapok...jóllehet dedósnak hangzik de nekem ez sokat számít. Mamának szívesen megcsinálom a dolgokat, de otthon nem, ha lehetne haza se mennék hétvégén, de akkor azért is kapok, ha nem vagyok otthon...
A könyvet meg azért kezdtem el írni, mert kerestem magamhoz illőt, olyat amiben segítséget találhatok, de nem találtam, ezért gondoltam írok én, és leírom benne az életemet.
Én már lemondtam a gyerekkoromról, de megfogadtam magamnak hogy én SOHA nem leszek olyan szülő, mint az enyémek voltak...
Bocsi a monológért,és azért is mert így írtam ki a kérdést, de kíváncsi voltam, hogy okkal utálom e a szüleimet. Bonyolult az életem és a vallás is azt tanítja, hogy tiszteld apádat és anyádat... De én nem tudom...Akkor ez most bűn?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!