A fiam 3. osztályos és elég nehezen megy neki a tanulás. A tanárja azt mondta neki, hogy ha én is beleegyezek akkor megbuktatja. Mit tegyek?

16:19 - sajnos a személyeskedés ide is befúrta magát!

A helyesírásom jó, a ragozásom szintén.

2-nél több hibája van a szegény kérdezőnek (még, ha diplomás is), de majd TE kiigazítod őt, hiszen látszik a válaszodból, hogy mennyire okos vagy!

Tessék, kiemelem neked a hibáidat, hogy látsd (önmagában nagyon gáz, hogy 2. olvasatra sem tűnt fel) :

Te írtad:

"És Neked is helyesebben kellene írnod, mert a mondataid helyesírási hibákkal van tele!Biztos Te sem voltál túl jó tanuló: képzeld magad a fiad helyébe, és beszélgess vele!"

- Nem van, hanem VANNAK. Tudod, egyeztetjük a többesszámot a mondtat első részével.

- Szóközhiba (biztos elgépelted...)

- Neked kisbetű, mivel nem tulajdonnév

- Te szintén kisbetű, lsd. feljebb.

- És előtt nincs vessző

Ilyen rövid szövegbe ennyi hibát eldugni nem kis teljesítmény. Ezután szerintem nulla alapod van a kérdező helyesírását firtatni. Majd ha megtanultál írni, akkor esetleg...

Kérdező, szerintem sem gond annyi helyesírási hiba, amennyit írtál, ezek minimálisak, csak ki akartak oktatni. A te hibáid valóban nem érnek fel oda, hogy egyes-szám-többes számot ront valaki. De nem erről szól a kérdés.

Ha megbízol a gyerek tanárjában, akkor bízz meg a véleményében is. Mivel elköltöztök, új iskolába kerül, nem fog törést okozni benne, hogy esetleg újra járja a harmadik osztályt. Ha mégis megrázná, akkor mérlegelned kell, vajon melyik a nagyobb gond a kicsinek, az, hogy évet ismétel, vagy az, hogy folyamatos kudarcélmények érik az iskolában, mert mindenki mindent jobban tud nála? Véleményem szerint nehezebb feldolgozni az én hülyébb vagyok a többieknél szituációt, mint elfogadni azt például, hogy kisfiam, a tanár bácsival úgy látjuk, hogy a másik iskolában nem lesz elég, amit itt tanultál harmadikban, így újra harmadikos leszel, hogy ne maradj le a többiektől.

A gyerek értelmes, meg lehet vele beszélni. Ne a feje fölött dönts, hanem beszéljétek meg. Ha nagyon ódzkodik, akkor vedd ígéretét, hogy év végéig javít, és felzárkózik a többiekhez, ehhez adj meg minden segítséget. Messze még az év vége, akár össze is szedheti magát, tanulj vele mindennap.

Kitartás, nem lesz baj.

Hogy tisztázzuk a helyesírási hibákat, a "tanárja" az egyik, a "nem-e lenne neki jobb" a másik (én szóközökkel meg apróságokkal nem szoktam fennakadni, nem azért vagyunk itt.) A második hiba nagyobb, a "nem-e lehetne-e esetleg-e "- jellegű kérdéseknél kicsit hátrahőkölök mindig. :)

De semmi gond, mindig mindenki tanul, te is, én is, az a jó amíg érdeklődsz az után, hogy mi volt a hiba. Az nagyon jó. (Szerintem a helyes: tanára, és "hosszú távon nem lenne-e neki jobb".)

A kisfiúval kapcsolatban: szerintem próbáld ne buktatni.

Én utáltam tanulni, azt se mondta soha senki, hogyan kell, mégis négyes-ötös voltam mindig, aztán a gimiben kettes-hármas, de ott se tanultam.

Egy okj-s képzésen találtam meg a módszert, csak úgy véletlenül, amivel oldalakat tudtam bemagolni minden nehézség nélkül a jegyzeteimből (reggel ötkor felkelni, venni egy üres lapot, mindent leírni ami a fejemben van, aztán pirossal javítani a hibákat, újabb fehér lap, megint mindent leírni, megint javítani, és másfél óra alatt megvoltam a dologgal, majdnem szó szerint.) Ha ezt hamarabb tudom, simán lehettem volna kitűnő. Legalábbis azon tantárgyakból, amiben nincsenek képletek:)

Nekem ugyan nincs gyerekem, de a bukás az tényleg óriási kudarc. Én tuti nagyon megalázónak éreztem volna, ha megbukom bármiből, alkalmatlannak, értéktelennek.

Egy negyedikes tananyag még nem lehet olyan nagyon nehéz, tényleg le kellene vele ülni tanulni, annyi pótlással, hogy ha megvannak még a könyvei, át kéne nézni a harmadikost is...

Sokan ott rontják el (a nyelvtanulást pl. én is) hogy nem figyelnek az alapoknál, utána meg ha akarják se megy.

Ha a srácot érdekli pl. a történelem (tankok vagy indiánok, puskák vagy repülők) akkor adjál neki könyvet ilyen témában, mindenről írtak már könyvet!!

Menjetek együtt könyvtárba, ez most komoly, meséld el neki, hogy neked mi a kedvenc könyved, még ha "csak " egy krimi is, én pl. imádom Agatha Christie-t.

Lásson téged is olvasni pl. esténként, ne mindig mindenki a tv-n lógjon.

Adj neki sikerélményt, gyakoroltass pl. sima összeadást papíron, és nagyon dicsérd meg, ha sikerült. Legyen biztos abban, hogy ez már neki jól megy, utána jöhet mondjuk a kivonás.

Meg kell beszélni vele, hogy ha nem akar bukni, akkor a nyáron is hetente háromszor egy órát foglalkoznia kell mondjuk a matekkal, plusz valamilyen olvasmány. (Ne kötelező legyen, hanem olyan regény amit élvezetből olvas.)

A számítógépet is lehet tanulásra használni, ne csak a nyilakat ismerje rajta a gyerek, meg hogy mivel lehet lőni rajta.

A számítógépes játékokat törölném (mi is csináltunk ilyet a családban, volt is dühkitörés, aztán elmúlt.)

Keress egy rokont vagy barátot aki ismeria gép működését, magyarázza el neki, legyen egy olyan sikerélménye, hogy ő tudja, mi hogyan működik, hátha feltámad az érdeklődése a műszaki dolgok és így a matek iránt.

Mutass neki Öveges-videókat, az fizikából nagyon jó kedvcsinálónak (a jövőre nézve.)

A Coop-ban is árulnak könyveket néha, én nemrég találtam ott egyet, amiben tudósok magyarázzák gyerekeknek, hogy miért kék az ég meg miért nem esik le a levegő (na, ki tudja a választ?) és nagyon tetszett, 399 ft. volt.

Igen, én is legalább 5 helyesírási hibát számoltam és ebben nincs benne a szóköz. Engem az is zavar, a vessző hiány nem annyira. És ezek nem elgépelések vagy véletlen hibák.

De mindegy, mondjuk nekem is ez ütötte meg a szemem, anyuka panaszkodik a gyerekére, hogy milyen rossz tanuló, amikor ilyen helyesírással, szerintem -régi rendszerben- első osztályban megbuktathatták volna, mármint anyukát.

De az mindenképp feltünő, hogy egy gyenge iskoláBAN is gyenge tanuló, és semmiből nem teljesít jól. Oké, azt megértem, jó valaki humántárgyakból, gyengébb reálból. Mert a magyar oktatási rendszer maximalizmusával én sem értek egyet. Dehogy mindenből? Régen azt tartották az alsó tagozatos bizonyítványt anyukának állítják ki. Mert a tanárok hozott anyagból dolgoznak és alsó tagozatban az anyukáknak is sok időt kell eltölteni a gyerekkel. Mondjuk nyilván itt a te kompetenciád is hiányzik, hiszen helyesírásból nem sokat tudsz segíteni, matekkal nem tudom, hogy állsz.

Én egyébként beleegyeznék a bukásba.

Szegény kérdező, segítséget kért, és kioktatást kapott mindenkitől. Ahogy olvasom, itt mindenki zseni (elnézést a kivételtől), és egyértelmű az anyuka hibája minden. Kérdem én, akkor minek is járatjuk a gyereket iskolába? És halkan megsúgom, első osztályban a gyerek a régi rendszerben is írni olvasni tanult, hol volt ez még a helyesírástól?

Arról nem is beszélve, hogy az anyuka akár analfabéta is lehetne, ilyenkor a gyerek is az lesz, mert a szülőnek állítják ki a bizonyítványt, nem a gyereknek? Ugyan már. Nyilván a pedagógus felelőssége is, anyuka nem tanítja, az a tanító dolga, gyakorolni lehet a gyerekkel, de miért tanítaná az anyja? Ha nem pedagógus úgysem tudná megfelelően tanítani! Azért adja iskolába! Vicces, hogy az alapproblémát pl. az utolsó válaszoló is kb. két mondatban intézte el, a fél oldalas beszámoló csak okoskodásról szólt, meg az anyuka képességeinek pocskondiázásáról! Neki üzenem, a szóközhiány nem helyesírási hiba, folyóírásnál nyilván nem ír mondatokat egybe, viszont a vesszőhiba az, bár nem szúrja a szemét.

Lehet lepontozni, de ha arra veszi mindenki a fáradtságot, hogy a kezecskére rányomjon, akkor arra is vegye, hogy legalább elgondolkozik azon, amit írtam! Nem kívánom pajzsként védeni a kérdezőt, de olyan szomorú, hogy régen a segítőkészségről szólt ez az oldal, nem azért jöttek a válaszolók, a kérdezőket oktassák ki!

Mindenkinek szép jó napot kívánok!