A fiam 3. osztályos és elég nehezen megy neki a tanulás. A tanárja azt mondta neki, hogy ha én is beleegyezek akkor megbuktatja. Mit tegyek?

A fiú vagyok:

Nem-nem az osztály miatt nem szeretem hanem szánalmasnak érzem,hogy 4.be kellet évet ismételnem.

Szánalmasnak érzem,hogy megyek az utcán és szembe jönnek velem a volt oszt.társaim és nem tudok a szemükbe nézzni.

Pedig jófejek,mert a mostani osztályomból is van aki beszélne velem,de egyszerűen nem tudok,mert gáz,hogy

buktam ennyi idősen.Most is csak azért tartom a 3-4.es

mert alig várom,hogy kijárjam a 8.osztályt és h ne bukjak többet,de az,hogy tovvábtanulni megyek.e azt nem tudom.Én biztos nem mennék,dehát a "kedves" szüleim ugyse haggyák -.-

Van egy haverom ő is bukott csak ő egyszer hamarabb vele is ugyan ez a helyzet,vele tudok beszélni egyedül,mert

ő olyan,mint én.Neki pcihologushoz kell járnia.

Ha ennyire utálja a sulit még inkább megfogja utálni.

Én nem utáltam annyira a sulit,csak mondjuk ki : hülye

vagyok a tanuláshoz,de így meggyőlöltem.

Hát ha mgéis a bukásnál döntesz akkor remélem a fiadnak

nem lesz ilyen POCSÉK,nyomorult iskolás élete.

Én szülőként sem vagyok ellene a buktatásnak, ezt tényleg a tanárok megítélésére kellene bízni Nem hiszem, hogy passzióból, örömmel buktatna bármely pedagógus, hiszen ez valahol neki is kudarc. Viszont a lemaradást görgetni maga előtt a gyereknek nagy hiba lenne.

Alapvetően az évismétlés sem megoldás, önmagában semmit nem ér, a hozzáállása nyilván nem fog egy újrajár 3.-tól egycsapásra megváltozni. Mindenképpen ki kellene deríteni az okokat. Ennyi idős gyerek szerintem még flegmaságból utálja az iskolát, hanem mert a folyamatos kudarc lelombozza, elbizonytalanítja. Ezen azzal, hogy anyuka napi fél órát papol a tanulás fontosságáról,semmit nem fog tudni változtatni.

Célzott fejlesztésre van szüksége a gyerekednek, szakembernek ki kellene deríteni, hogy melyik képesség-területeken van elmaradása.

Egyébként milliónyi fejlesztő, foglalkoztató füzetet, könyvet, játékot lehet kapni, ilyeneket kellene a gyerekeknek venni, nem idióta tucat-kacatokat.

Ne izgulj, összesen 2 db helyesírási hibád van az alap kérdésben, ellenben aki fikázta a helyesírásodat helyből képtelen volt leírni 2 sort úgy, hogy össze bírta volna egyeztetni a két mondatrészben a többesszámot...

Amúgy ne buktatsd meg a gyereket, mert olyan lesz neki, mint a fenti 8.-os fiúnak (akinek mondjuk eszébe juthatna, hogy NEM az anyja volt annyira sötét, hogy 4.-ben a tanár azt tanácsolja neki, hogy bukjon meg...), viszont kőkeményen kérd rajta számon a leckéket és a feleléseket.

Nem debilként kell kezelni a gyereket és mondogatni neki, hogy gyere kislányom, tanuljunk, mert butuska vagy stb... Hanem egyszerűen - mintha mi sem történt volna - MINDEN EGYES tantárgyának a leckéjét mutassa be este mikor hazaértél, ha meg kell tanulni valamit (mondjuk verset) azt mondja fel. Legyen ez a napi rutin.

sziasztok,

én tanár vagyok és nem vagyok híve a buktatásnak...elhiszem(tudom) hogy vannak olyan körülmények,olyan gyerekek akiben nem okoz nagy lelki sérülést a bukás,de többségüknél igen.mivel nem tudnak megfelelni az elvárásoknak,kudarcként élik meg ők is a bukást..

de nem akarom hosszasan ecsetelni..

forduljatok egy szakemberhez..nevelési tanácsadó pl.vagy egy gyógypedagógust / fejlesztőpedagógust aki megnézi a gyerkőcöt,felméri a képességeit és segíthet eldönteni mi lenne Neki a legmegfelelőbb út!

Tudom,hogy a legjobbat akarod a gyerekednek.egy kis utánajárás még bele kell hogy férjen.

Drukkolok!