Általános-, közép-, és főiskolás kamaszok! Mennyire fontos nektek a tanulás, a tanulmányi átlag? Milyen céljaitok vannak a jövőben?
Én 14 éves, volt 7. osztályos lány vagyok, és mindig is fontos volt számomra a tanulás, a tanulmányi átlagom. Igaz, hogy sosem voltam kitűnő (mindig becsúszott két-három négyes), de próbáltam törekedni a maximumra. Sokszor már anyukám kérte, hogy hagyjam abba a tanulást, mert késő estig ültem a könyvek, füzetek fölött, de az lebegett a szemem előtt, hogy így érhetem el a céljaimat, így lehetek az, aki szeretnék, és így nem kell majd nélkülöznöm. Nagyon szomorú, hogy a XXI. században vannak még olyan országok, ahol a gyerekek nem kapnak megfelelő oktatást, és analfabéták maradnak életük végéig. Nagy vágyam, hogy segítsek az ilyen szegény országok embereinek. Szeretném megakadályozni azt, hogy ennyi hajléktalan és szegény ember legyen, de ehhez arra van szükség, hogy minél többen tanulhassanak, minél többen vállalhassanak munkát. Olyan jó lenne segíteni a világon, és a szegényeken, megszerettetni velük a munkát, és elhitetni, hogy még a kukások vagy utcaseprők is értékes emberek, mert nélkülük kosz lenne a városokban stb. Nekem ez az új életcélom, és remélem, hogy sikerülni fog.
Nektek is van ilyen?
Általánosban végig kitűnő voltam, a gimi utolsó 2 évében (ami beleszámít a felvételibe) is, most orvosira járok. Itt elsősorban az a cél, hogy bennmaradjak (az első 2-3 év a légszívatósabb, un. "szóróév"), de próbálok minél jobb eredményt elérni, viszont itt sokszor a tanár kénye-kedve határozza meg a jegyet, így szerencse kell, hogy jó hangulatban legyen. Ebben a félévben 4-es lett az átlagom, próbálom tartani. Gyermekorvos szeretnék lenni, szívügyem a koraszülött-ellátás, de célom majd felvilágosítást tartani általános iskolákban, mert a szexuális ismeretek nagyon hiányosak a kamaszok között.
20/L
Általánosban nem érdekelt a jövő, tanultam, mert a szüleim ezt vártál el tőlem, ezt láttam itthon. Sosem voltam kitűnő tanuló, általánosban is csak 3,8-4,5 közötti/körüli átlagaim voltak, általában tartottam a 4-es szintet, néhány ötössel megspékelve, de néha becsúszott az a hármas, rossz esetben kettes is (ez inkább felsőben). Középiskolába úgy mentem, hogy bele kell húzni a tanulásba, ha valamit el akarok érni az életben. 9. év végén 4,25, 10. év végén 4,16 volt az átlagom, mind két évben az osztály élén végeztem egyik osztálytársammal.
Most már azonban tényleg nincs mese, a 11. nagyon fontos lesz!
A célom az, hogy az érettségi és szakmai tárgyaimból ötös legyek, a többiből pedig szeretném hozni a 4-es átlagot. Valamint ha nem is tanév közben, jövő nyáron szeretném letenni a német nyelvvizsgát.
Vannak céljaim, ezekért fogok most küzdeni! Első körben szeretnék egy jó érettségit, majd itt maradni a suliban 2 éves képzésen. Utána szeretnék menni főiskolára vagy egyetemre, közgazdaságot szeretnék tanulni. Vagyis már 2 éve ezen a szakon vagyok, 11.-től van a szakosodás, már nagyon várom. Eddig csak alap gazdasági dolgokat tanultunk, de nekem nagyon tetszik és érdekel. Szóval ilyen téren képzelem el a jövőmet! Közben nyaranta szeretnék diákmunkát vállalni, ahogy idén is tettem egy hónapig! Ha lehetőségem lenne, talán még külföldre is kimennék 1-2 hónapra dolgozni, hátha jobban tudnék kint spórolni. Mondjuk ez sok mindentől függ, országtól, munkától stb. Egy ismerősöm Angliába ment ki a nyárra fagyizni, de elég rossz az idei szezon, alig van valami pénzük, volt, hogy a lakbérrel is csúsztak. Szóval mondom, sokmindentől függ, hogy kint tudnék-e spórolni, de egy próbát talán ez is megérne :)
Szóval általánosban nem volt fontos a tanulás, középsuliba 9-10.-ben fontos volt, de nem tudtam azt a szintet hozni, amit elvártam volna magamtól. Most, 11.-be ez a célom, hogy megfeleljek az elvárásaimnak!
16/L
Nekem mindig is nagyon fontos volt, pedig régen különösebb céljaim se voltak, csak bennem volt, hogy jó jegyeket kell szereznem. Nem a szüleim akarták, ők mindig rámbízták a tanulást, ha rossz jegyet kaptam és szomorú voltam, ők vigasztaltak. Volt hogy sírva is fakadtam és tragédiának éltem meg (kb. 7.-es koromig), bár szerencsére nagyon ritkán történt meg. Azóta rájöttem, hogy egy jegy, semmit sem számít, attól még a félévi, évvégi jegyem lehet jó.
Eddig egyedül egy évben nem voltam kitűnő (akkor egy négyesem volt), máskor mindig sikerült. Azt mondják, kötelességtudó vagyok, ezért van az hogy pl. nem tudok úgy elmenni egy dolgozatra, hogy nem készültem, inkább későn fekszem, felkelek korábban. Ez gyakran megesik, mert ettől függetlenül mindig az utolsó pillanatra hagyom a tanulást, de sose marad ki.
Most már persze vannak céljaim, orvos szeretnék lenni, most akarok igazán ráfeküdni a biosz-kémiára, mert eddig a többi tárggyal is ugyanúgy foglalkoztam, függetlenül attól, hogy akarok-e kezdeni vele valamit, csak annyi volt a célom, hogy ötösöm legyen, és arra koncentráltam jobban, amelyik keményebb volt, nem tudtam a többit hanyagolni. De most jönnek majd a fakultációk, amik remélem segíteni fognak ebben.
Ebben az évben pedig szerintem külön9sen fogok figyelni az átlagomra, ugyanis már beleszámít a felvételibe, plusz már halálra stresszelnek vele a tanárok, hogy mindjárt érettségi meg milyen fontos, ezen múlik az életed (mintha enélkül nem izgulna mindenki).
16/L, 11.-es leszek
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!