Mit csináljak vele? Teljesen kikészít!
Tanácstalan vagyok, egyszerűen elfogytak az ötleteim, elfogyott az energiám, belefáradtam a küzdelembe. Végső elkeseredésemben írok, hátha valakinek még eszébe jut valami, amit eddig nem próbáltunk.
Fiunk 9 éves, és borzasztóan rossz evő. Extrém mértékben. Csak zsemlét, párizsit, kolbászt hajlandó megenni, főtt ételekből pedig palacsinta, rántott hús, spenót, sült krumpli, fasírozott a repertoár. De ezeket is csak akkor, ha én készítem, másnál nem eszi meg. Nem eszik semmilyen zöldséget, gyümölcsöt. A lmát egy héten kétszer veszekedés árán tudok beletuszkolni, de ha nem kínálom, akkor nem jut eszébe, hogy enne. Nem szeret semmilyen csokit, cukorkát, chipset sem, nem iszik cukros üdítőket, semmit. Ezt csak azért írtam le, hogy nem azért nem eszik normális ételt, mert ilyen vackokkal tömné magát.
Mindent kipróbáltunk már, kreatív tálalás, könyörgés, ignorálás, éheztetés, semmi nem használ. Voltunk pszichológusnál, szerinte a gyerek játszmázik velünk, hagyjuk rá, hogy mit akar enni.
Ráhagytuk, erre most már ott tartunk, hogy se a fasírozottat, se a spenótot nem ette meg a héten, pedig ezeket elvileg szereti. 3 napja vajas pirítóst eszik kolbásszal.
Mit csináljak vele? Nem bírom tovább idegekkel, teljesen kikészülök tőle. Lassan ott tartunk, hogy kenyéren, meg vízen él. Esküszöm attól rettegek, hogy a gyámügy ránk száll, mert az iskolában sem eszik du. 4-ig semmit. Többször behívattak már a tanítók emiatt.
Van két kishúga, ők teljesen normálisan esznek, minden nap van gyümölcs, fött étel, szinte mindent megesznek, pedig velük sem csináltam másként. 3-4 éves korában kezdődött ez az egész, de ahogy telnek az évek egyre rosszabb. Előtte ő is szinte mindent megevett. Segítsetek kérlek, mert én már komolyan nem tudom mit csináljak. Hagyjam rá, és éljen pirítóson, meg vízen? Tényleg ez lenne a megoldás?
17.31 és a pszichológus ugyanazt mondja. Ezzel ő a főnök, és hatalmasnak érezheti magát. Amíg izgatod magad, nem javul.
Nagymamaám ( nem saját döntése volt) a háborús években kukoricaliszt- kukoricakása változatossággal tudta etetni anyukámékat (az 5 gyerekét)
Utána se sokat javult az étrendjük. A téli vitaminforrás a szilvalekvár és a káposzta lett.
Nem volt semmi bajuk. Felnőttek.
Felnőttként igaz, egyik se válogatott. Nagybátyám mint egy igazi séf, bármit megfőzött a családjának( illetve amíg legény volt, magának).
Bátornak kell lenned, ha aggódsz, és kimutatod, azzal a dolog csak még tovább elhúzódik.
18:11 te a szülő meg a pszichológus oldaláról beszélsz. Én viszont megéltem/megélem azt amit a kisfiú. Soha életemben eszembe nem jutott, hogy én hatalmasnak érzem magam. Csak az jutott eszembe, hogy ez az étel undorító és képtelen vagyok megenni. Szerinted a gyerek képes 6 éven keresztül (magyarán az élete nagyobbik felében!) azért nem enni, hogy ő hatalmas és főnök legyen? Ha igen, akkor ott oltári nagy gondok lehetnek a családban, és azt nem az evéshez kapcsolódó "kiképzés" fogja megváltoztatni. A leírás alapján szerintem ez a gyerek pont olyan aki azért nem eszik mert ilyen és nem azért mert valami gond van vele.
Az én anyám soha az életben egyszer nem aggódott, hogy ilyen vagyok. Sőt már rég nem is élek vele, nincs aki fölött hatalmasnak érezzem magam. És láss csodát mégsem változik a helyzet. :) A 'másoknak rosszabb volt' érv annyira buta. Ilyen alapon semmilyen "luxust" ne engedjünk meg magunknak, mert hát valahol a világon, valakinek rosszabb nálunk...
Kérdező én is ilyen voltam. Semmilyen zöldséget, gyümölcsöt nem ettem. Főtt ételből alig valamit, azt is kiválogatva.
Volt olyan korszakom, hogy teavajas szalámis kenyér semmi más hetekig, hónapokig. Addig amíg meg nem undorodtam a vajtól is és a szalámitól is. Aztán váltottam a tojás mániára. Egy idő után attól is szó szerint hánytam az egyik alkalomnál aztán rá se bírtam nézni évekig.
Anya sem tudott velem mit csinálni. Ha nem ehettem azt amit akartam akkor inkább nem ettem semmit,szóval muszáj volt azt adni amit szerettem volna. Rámondtam az ételek 95 %-ra, hogy nem szeretem, pedig soha nem voltam hajlandó megkóstolni sem őket. Egyszerűen ránéztem vagy megszagoltam és én tudtam,hogy azt nem szeretem. Rengeteget veszekedtek velem, hogy honnan tudnám ha nem is kóstoltam soha. Amit mégis belém erőszakoltak pici falatot ilyen ételekből attól hányingerem lett vagy el is hánytam magam, hiába le se nyeltem. Csak megéreztem az ízét a számban, kiköptem és hánytam utána egy kicsit, mert felkavarta a gyomrom. Amit akkor megkósoltattak velem attól a mai napig rámjön a hányinger, majd 30 évesen.
Viszont azóta szinte mindent megeszek (attól az egy-két dologtól eltekintve), szívesen kóstolok újdonságokat és mindig azon töröm az agyam, hogy hogyan tudnék minél több zöldséget beépíteni a napi kajámba.
Az évek alatt nagyon lassan, nagyon fokozatosan, de megjött az étvágyam. Megkívántam magamtól az ételeket. Azt úgy képzeld el, hogy egyik héten még rá se szagoltam, másik héten meg mondtam anyának, hogy szedjen már nekem is egy kicsit, mert úgy megkívántam tőlük. Na olyankor volt nagy öröm otthon gondolhatod :D
A lényeg, hogy szerintem ne erőltess neki semmit és ne gondold, hogy idegesíteni akar.
Ja amivel én még rosszabb voltam, hogy én inni se nagyon akartam. Napi 1 nagyon max 2 pohár víz és ennyi. Nem kívántam többet. Elég sok hashajtó elfogyott akkoriban, de engem nem érdekelt.
Sajnálom így utólag anyát, hogy ennyit szenvedett velem és aggódott a hülyeségeim miatt. Tényleg nem akartam neki rosszat. Ne haragudj a fiadra, szerintem ő sem akar neked rosszat.
Az en most 4 eves fiam semmit nem eszik meg,csak a bolognait,tesztat,pizzat...szeretne! De ugy csinalom hogy ha nem eszi meg az ebedet nem kap helyette mast!ez fontos!hiaba hiszti,nem adok mast,azt kell megenni!
Pelda; ebed,rakotkrumpli.nem tetszett neki,de tudtam,ehes lehet.hisztizett,mondtam neki nincs mas ezr kell megenni.es ezzel a mondattal le kell zarni a vitat,es nem szabad marogatni,hogy egyel mar....akkor azert sem fog!eltelt fel ora,bekukucsaltam a szobaba,es a kis makim ket arcra tomte az ebedet suttyomba!
Ha ehes meg fogja enni,figyeld meg! Kitartast hozza!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!