Ti mit mondanátok ilyen esetben a gyereketeknek?

Elmagyaráznám neki, hogy egyszerűen ezt nem lehet, mert: nem vesszük el a boltban sem, ami nem a miénk, ez a lopás. Ha ezt eddig nem tudta, akkor most kell megtanulni.

Ha tudta, akkor viszont nem mentség, hogy szerinted nem volt benne rossz szándék. Azért sírt, mert tudta, hogy rosszat tett. Nem most kell megsajnálnod, bár megértelek. Semmi nem indokolhatja, hogy elvegye más tulajdonát. Pl. így:

1. Képzelje el, hogy valamit, ami számára kedves, ellop egy másik gyerek. Milyen érzés?

2. Ha ilyet tesz, mindig őt fogják lopással vádolni, ha valami eltűnik. Nem fognak vele barátkozni.

Viszont ami nagyon fura nekem:

"Azt mondta, hogy nem akart ő rosszat, csak azért vette el, mert nagyon szeretne Ő is egy ilyet, de tudja azt, hogy nagyon szegények vagyunk, és én úgysem tudnék neki venni ilyen drága ajándékot. Így hát szerzett magának. Az osztálytársa szülei pedig úgyis gazdagok, tudnak neki másikat venni." -ha eddig nem történt hasonló, és nem vette el másét, nem volt nagyon idegen gondolat ez tőle? Nem lehetséges, hogy a másik gyerektől hallotta ezeket a szavakat és úgy kombinált?

Ha magától jött a gondolat, akkor nagyon sokat kell erről beszélgetni vele, nem nem jól működik az értékrendje.

A 4.5 éves fiam meg a jatszótéren is csak akkor veszi el más játekát, ha előtte elkeri.

A körítés lényegtelen! Nem lopunk, ezt meg kell értenie!

Egy 7 éves már megérti, hogy mit szabad és mit nem. Szépen elmagyarázni neki, hogy nincs indok a lopásra, és bizony szankció.

Ált. iskolás koromban már mindenkinek volt rotringja, nekem nem, mert drága volt. Rosszul esett, de megértettem.

Anya vagyok, értelek, de a lopás az lopás, pláne egy ilyen drága dolgot!

Én is szülő vagyok, gyerekkoromban többen voltunk testvérek, nem voltunk eleresztve anyagilag.

Meg kell értenie és tanulnia, hogy mindenki addig nyújtózzon, amíg a takarója ér! A lopás pedig bűn akkor is, ha a szegény ember teszi. Nincs olyan, hogy elveszem a másikét csak azért, mert ő jobb módban él!

Elvenni senkiét nem szabad!

Nem lesz attól semmi baja, ha nem kap tabletet, hidd el. Én sem veszek magamnak, mert vannak ennél százszor fontosabb dolgok is, amire kell a beosztott pénz. Ne ezzel akarjon kitűnni, felvágni.

Szia! Szerintem végül jól kezelted a dolgot, a gyűjtéssel a pénz értékére hívod fel a figyelmét, és egyébként sem tesz rosszat a gyerekeknek, ha van mire vágyniuk, várniuk. Mindeképpen figyelj azért erre a dologra a fiadnál a jövőben is, mert az a gondolkodás, hogy „úgyis gazdagok, vesznek majd másikat” nagyon nem jó felé vezet.

A következőket viszont ne olvasd el, ha nem akarod, mert nem szorosan a témához kapcsolódik. :)

Hasonló korú fiam van, és a táblagéppel kapcsolatban az a véleményem, hogy nemhogy nem „létszükséglet”, hanem mi kifejezetten igyekszünk minél jobban kitolni az időt, amikor a gyereknek bármilyen saját „kütyüt” veszünk. Mert így is látom, mennyire rá tudnak pattanni a számítógépre, és amíg nincs saját gépe, addig könnyebben be lehet osztani, mennyi időt foglalkozhat ilyesmivel, illetve kontrollálhatom, mit néz.

Természetesen nálunk is felmerült már, és újra és újra előjön, hogy milyen jó lenne egy telefon, egy táblagép, egy laptop… nem dőzsölünk, de ha nagyon akarnánk, vehetnénk a gyereknek. De nem akarjuk. Azt gondolom, amíg csak lehet, inkább játsszon IRL a kertben, futkározzon, bringázzon, bármit, de ne görnyedjen a kezében kütyükkel.

Szerencsénkre a suliban sincs ilyen őrület, csak annak van telefonja, aki messze lakik. De pl. az egyik kissrác, akinek telefonja, tévéje és számítógépe is van a szobájában (2.-os korában), láthatóan olyan infókhoz jut hozzá a netről (és a tévéből), amik elég „betegek” ilyen korban (a szexről pl. többet tud sok felnőttnél, és ilyenekkel oltja az osztálytársait).

Amúgy mi a fenéért vesz egy szülő 7 éves gyereknek iPad-ot? Ezt úgy fel nem foghatom. Ne ezzel vágjon fel hanem pl az eszével a suliban. Azt se tudja hogy kell tartani, de nagyon menő.

Másik: ezeket a válaszokat olvasva, mit össze röhöghetnek a más erdőjét kivágó (munkások):))

Hát, én nagyon megbüntetném, hét évesen lehetne annyi esze, hogy nem lopunk.

Én öt évesen nem lopdostam a barátaimtól, pedig volt olyan dolguk, amit halálra irigyeltem tőlük... nem is egy. De megértettem, hogy erre nincs pénzünk.