Ez a "dackorszak", vagy nagyobb lehet a baj?

Mai reggelem úgy indult, hogy odavágott oldalra (rám) a fiam az ágyban, mert ő szomjas...ebédnél ő nem kér többet, mikor kivittem a tányérját üvöltve jött utánam, aztán megcsapott, majd mikor megkérdeztem, biztos így akar-e viselkedni, a szemüvegem is leverte...aztán őrjöngött, hogy ne menjek el (moziba mentem, addig az apukája vigyázott rá).

Nagyon nehéz időszak ez, az én fiam ráadásul köpdösni is szeret. Most sokalltam be, és megmondtam neki, ha így viselkedik , nem teszi meg, amit kérek stb, akkor én sem teszem meg, amit ő kér-mesét sem olvastam. Egyedül nevelem 1 éve és nagyon kivagyok már. Szeptember óta bölcsis, eddig mintagyerek volt, mostanság nagyon "kinyílt", csak ámuldoznak rajta. Szint én kapom az összes őrjöngését, másokkal normális.

Mindig elmondom neki, hogy akkor is szeretem ha jól viselkedik és akkor is, ha rosszul, de azt nem fogadom/tűröm el. Komolyan sokszor már azon agyalok, hogy én szúrok el valamit iszonyatosan és miattam ilyen. :(

Amúgy iszonyat alacsony a tűréshatár nála, ha valami nem/nem úgy sikerül, ahogy elképzelte, azonnal kiborul és őrjöng. Most lett 3.

Azt már megfigyeltem, hogy se a visszakiabálás, se a rácsapás (nagyon ritka) nem használ, csak az segít, ha teljesen nyugodt/érdektelen maradok-bár néha ez is felhergeli.