2 éves kisangyalomat elérte a dackorszak?

Ha hisztizik, ne törődj vele. Tégy úgy, mintha észre sem vennéd, ott se lennél. Ha nem hagyja abba, vigyed a szobájába, és ne engedd ki, amíg nem nyugszik meg.

Ne az történjen, amit ő akar, hanem amit te.

Igen, dackorszak, ami nagyon nehéz idöszak, de ezen átkell esni, nincs mese. Ez hozzátartozik a baba fejlödéséhez, aki korábban úgy "hitte", hogy minden emberi lény ugyanolyan és ugyanazt gondolja. Most ért arra az értelmi fejlödési szintre, hogy kezdi felfogni, hogy ez nincs így, söt, más ember akarhat mást, mint ö. A dacos gyerek nem akar rosszat a szülönek, pusztán mint egy picike tudós, elkezd kisérletezni ezen az új felfedezésén és hát teszi ezt a legközelebb elérhetö kisérleti alanyon, a szülön. Direkt ellenkezik, tudatosan ! és ezzel nem az éppen aktuális cselekmény (pelenkázás, evés) ellen van, hanem arra kiváncsi, azt figyeli, hogyan reagál erre a szülö, mit tesz, hogyan kezeli.

Ugyan meglehet büntetni érte, lehet egy picit visszafogja a gyerköcöt a büntetés az újabb dacoskodástól, de ez idönként csak meghosszabbítja az idejét ennek a korszaknak. Ez egy olyan szükséges fejlödési folyamat része, mint az amikor elkezdett járni. Morbid példával élve, ha büntiböl lekötözném a gyereket amikor ö járni próbálna, valszeg elöbb-utóbb akkor is megtanulna, csak lassabban, nehezebben. Egy gyerek lelki, gondolkodásbeli fejlödése nem mindig "aranyos" vagy könnyü, ilyen akár a szeparációs szorongás és a dackorszak is, nem beszélve a majdani kamaszkorról, de sajnos ezeken túl kell esni.

Olvasd el: Bölcsek a bölcsöben - Hogyan gondolkodnak a kisbabák ?

Sokat fog segíteni a dackorszak "túlélésében", ha érted miért viselkedik így a kicsi legényke :)