Mindenkinek ilyen nehéz a dackorszak?

Másfél évesem dettó.

A család szerint én vagyok az idegbeteg, szemét és érzéketlen és tönkreteszem a gyereket azzal, hogy tiltok és nem csinálhat azt amit szeretne...no comment.

A testvérem állítólag elment a gyámügyre, hogyan vehetnék el tőlem a gyerekem. :( Csak mert rácsaptam a fenekére, mert be akart mászni a forró sütőbe (előtte 2 perccel vettem ki a sültet belőle) és természetesen én hiába csukom be a korlátot, ha rajtam kívül mindenki más cseszik a biztonságra.

Másik eset. Gyerek rohan előlem, a mínusz 8 fokban nem akar sapkát felvenni. Elvágódik, a szája felreped. Ja biztos véresre vertem, mert utálom hogy ilyen hangos...

Eljönnek, kioktatnak, ráadásul olyannal az élükön, aki nem akar gyereket, nem tud pelenkázni semmit sem...nehéz így nagyon :'( a végén tényleg idegösszeomlást kapok...

Ha nem engedem be, akkor veri az ajtót és üvöltöznek, csak úgy zeng a lépcsőház, mert biztos azért nem engedem be, mert éppen ölöm a gyerekem...az igazság vagy pelenkázom, vagy etetem, vagy altatom, vagy otthon sem vagyunk.

Én ovis voltam, mikor sokat hisztiztem, és anyukám egyszer megunta, s leöntött egy nagy pohár vízzel. Tisztán emlékszek rá. :) Nagyon hatásos volt. Utána még 1x 2x meg kellett csinálnia, de elmondása szerint végül teljesen elmaradtak a hisztijeim. Szerintem szuper megoldás, igaz, akkor nagyon sérelmeztem :) Most már nekem is vannak gyermekeim, két kisfiú ( 1,5 évesek). Nem tudom, hogy ők mennyire, vagy hogy fognak hisztizni, de biztos, hogy anyukám módszerét használnám, ha arra szükség lenne.

Üdv. 24/N

sztem a vízzel lelocsolás nem ér semmit. a hisztit nem így kell kezelni, mert ez csak tüneti elfojtás, a gyereked max, utálni fog érte. aztán ha nem látod, akkor csinálja tovűbb a rosszalkodást, esetleg mg agressízv is lesz. én mindig felhívom a következményekre a figyelmet. pl. ha dobálja ajátékot: jól van édesem, nem baj, dobáld csak, de majd ha összetörik, akkor ne gyere sírva. vagy: rendben, nem kell felöltözni, de akkor nem megyünk a boltba, és nem ülhetsz így bele a kisautóba sem, hogy döntesz? stb stb.- hacsak lehet, engedem választani, dönteni, önmaga csinálni a dolgokat, hiába fárasztó, és meglassítja a dolgoakt. plusz hisztinek nem engedek, de nem kiabálok, nem öntözök vízzel, csak szép nyugodtan szembesítem a következményekkel. ez 2 hónap alatt megoldotta a helyzetet. egyáltalán nem hisztis, pedig nagyon is akaratos és megvan a magához való esze, de már látja, hogy értelmes lényként kezelem, partnerként, és elismerem, hogy joga van dühösnek lenni, ha akar, még meg is vigasztalom, de dobálózni, ütni nincs joga, mert az nem elfogadott dolog az európai kultúrában.

2 éves mútl decemberben