Van itt olyan, akinek a nagyobb gyerekénél a testvérféltékenység nagyon elhúzódott, és problémás volt?

Én úgy látom elég jól csinálod, csak hát minden gyerek máshogy fogadja a kistesót.

Biztosan valamilyen szinten frusztrálja, hogy már nem csak ő létezik.

Esetleg próbáld neki hangsúlyozni az előnyeit. Hogy lesz kivel játszania, még egy ember a családban aki nagyon fogja őt szeretni stb.

Illetve másik ötletem, vegyeket neki egy babát, babakocsival, babaággyal mindennel (nem kerülnek olyan sokba ezek) és amikor te babázol, akkor ő is fog babázni az ő saját babájával. Mi így vezetjük be a kistesót.

Be szoktad vonni a kicsi körüli teendőkbe? Pl. amikor pelenkázol, ő adja a pelenkát, amikor eszik a baba mondjuk választhat neki bébiételt meg ilyesmik?

Esetleg ha délben hoznád el az oviból és egyszerre aludnának délután? Az is biztos tetszene neki,h ugyanúgy csinál vmit mint a baba.

Napi rutinban is lehetne valami olyan idő, ami csak az övé. Nem tudom mikor van alvásideje a babának még, de esetleg olyankor csak vele alkotni mindig vmi "nagylányosat" amit a baba még nem tud? Pl. sütni/főzni,kézműveskedni?

Bocs, elkuldtem veletlenul hamarabb.

Szoval nalunk a kicsit utotte es tepte le rolam szoptatas kozben. Iszonyatos hisztik csattantak "csak" rajtunk. Meg egyre jobban huzott az apjahoz, az elejen kisirtam a szemem (ha vegre valaki tudott a kicsire vigyazni, akkor is kozolte, nem akar velem jonni jatszoterre, setalni, barhova). Meg mindig sokkal apasabb, de mar hozzaszoktam a helyzethez sajnos, bar a szivem belsajdul meg.

Nekunk amugy semmi sem jott be: esze agaban sincs segiteni , max fenyvben egyszer a pelenkazasnal, furdesnel, barhol. Van babaja, azt lelkesen eteti, itatja, tolja a babakocsiban, az occset meg pufolte...

Remalom volt az eleje, mert a kicsi nagyon hasfajos volt, egesz nap bogott, egesz nap szopott volna es egesz nap rajtam logott :(

Ami nekunk segitett: az ido...

Erdekes modon pont onnan, hogy a kicsi elkezdett kuszni (6 honaposan) lett szignifikansan jobb a helyzet: van egy alagutuk, abban elkezdtek egyutt jatszani, kukucsosat jatszott vele a nagy, amire oriasi kacaj volt a valasz. Es erdekes modon nekunk meg pont az segitett, ha egyutt voltam veluk, nem pedig az, ha kulon a naggyal. Jartunk jatszohazba, olyan zenes foglalkozasra, ahol 2 gyerekkel is boldogulok, stb...

Ha otthon voltunk, csak olte unalmaban a kicsit egy ido utan. Viszont uj helyen, uj ingerek kozt, amire egyutt csaladkent, illetve ok testverkent reagaltak, ez tenyleg hat es jobban osszekovacsolta oket.

Nem mondom, hogy most fenekig tejfel, mert a kicsi mar reg oldalazva jar, maszik, mindent leszed, ki akar venni a nagy kezebol, a nagy meg visit. Probalok olyan idot talalni, amikor a nagy ugyis nyugodtan jatszhat, hogy ebren van a kicsi (magyarul elofalkent vedem a nagy jatekat), de van, amikor megmondom, ez van, most bizony osztozni kell.

Inkabb mozgasos jatekok ugyan, de azert probalnak mar egyutt is jatszani. Illetve pl amig a nagy kakil oda kell vinni a kicsit etetoszekben vele szemben, hogy szorakoztassa. Es akkor ott rohogcslnek egymasnak, amig a nagy tronol :)

A nagy jar heti 2-3 napot csaladi napkozibe, utana a kicsin veri le meg mindig, hogy hazaert, erre meg nem tudok megoldast. Es nem hiszem, hogy jo lenne, ha itthon lenne mindennap a nagy is, mert nalunk a kornyeken mutatoban sincs vele egykoru gyerek a jatszoteren, mindenki ilyenkorra (most lesz 3), bolcsis, de inkabb ovis. Csak a beteg nagytesok vannak a jatszoteren neha...

Ja, a szo szerint pufoles mar megszunt (bar 2 fiu leven, gondolom azert bunyot nem fogunk kesobb meguszni :((

Szoval a "leveri" alatt azt ertem, hogy nem hagyja beken a kicsit, kiturja mindenhonnan, kivesz mindent a kezebol, kicsit odebbtaszitja, stb...