Ez a "dackorszak", vagy nagyobb lehet a baj?

Nálunk ugyan ez volt. Most tölti a hármat, de fél éve én is megkínlódtan. Pont ezeket csinálta. Ráadásul még a kistesó is jött. Őt folyton felkeltette. Pelenkázni is csak apa volt jó. Mára már enyhűlt a dolog, de néha előjön amikor fáradt. Nálunk volt még a "nem szeretem anyát csak apát" mondat is. Megnyugodtam amikor fordítva mondogatta. Most már azért kezdi kinőni. Pedig nem teszek Köztük különbséget. Tűrelem kell.😊

Ez a dackorszak. A dackorszak egy nagyon feszült időszak, mi is épp ebben vergődünk, hol jobb, hol rosszabb. De az biztos, hogy a kisgyermek is tele van ilyenkor feszültséggel, nem szándékosan készíti ki a környezetét. Olyan, mintha tehetetlen lenne az indulatait illetően - az is - és rajtad vezetné le azokat. Egy ekkora gyermek még nem tudja kezelni a dühét, nem tud megfelelő reakciókat adni bizonyos feszült helyzetekben. Ekkor jön a dühroham, a hiszti, a sikítás, csapkodás, karmolás, látszólagos rombolás. Ha elég erős vagy, akkor megöleled és biztosítod a szeretetedről. Persze, ha karmol, csíp vagy üt stb., vagy kiborítja a felmosóvizet, el kell neki mondani, hogy ilyet nem szabad csinálni, a határoknak, szabályoknak továbbra is meg kell maradniuk, csak ne vedd magadra ezt az eszetlen viselkedést, ezek nem neked szólnak, hanem ő még nem tudja, hogyan kontrollálja azt a hatalmas akaratot, ami ilyenkor benne viaskodik. Le fog csillapodni. A legjobb, amit tehetsz, hogy nyugodt maradsz, és nem sértődsz meg. Egy pici gyermekről beszélünk, ő még nem tudatosan bánt. Olvasgass szakirodalmat, ha időd engedi. Vagy csak pötyögd be a gugliba, hogy dackorszak.

Részben azért is csinálja, mert minden meg van neki engedve ezek szerint, és ezeknek a dolgoknak semmi következménye rá nézve. Épp itt az ideje, ha rosszat csinál, annak bizony legyen valami retorziója, nem lehet úgy gyereket nevelni, hogy jaj mindent megengedek, mert akkor leszek a jó fej szülő. A gyereknek határok kellenek. Mozgással hogy álltok? Mert ha ennyire sok energiája van valamivel le kell vezetni, játszótér, együtt elmentek "futni", együtt tornáztok otthon, stb. Szerintem van különbség a dackorszakos, akaratos hiszti, és a szándékos, gonosz viselkedés között.

Mióta bölcsis? Az én fiam nem volt, csak ovis, és az elején nálunk is volt ilyen - bár az én fiam amúgy sem épp mintagyerek, igen eleven. Szóval mivel az oviban tényleg nagyon meg kell felelnie, minden szabályt betartani, ezért otthon, rajtam vezette le a feszültséget. Idő, türelem, dicséret/büntetés kombóval sikerült kezelni.

Kislányom szó szerint ugyanezeket teszi, mióta ovis, amit 2.5 évesen kezdett. EZ egyfajta büntetés, amiért elszakítottad magadtól. El fog múlni, addig pedig gondolj arra, hogy neki még nehezebb.

Nálunk a bölcsi kezdetekor még csak kicsit jött, és 2.5 évesen kapcsolt rá, ugyanígy, mintha nem ugyanaz a gyerek lenne. Nálunk is van kistesó is, most 3, valamivel talán jobb, meg én is megtanultam kezelni. És amikor megyek érte a bölcsibe, és mondom kedvesen, hogy gyere te rosszaság, a gondozónő csak néz rám, hogy ez a gyerek ugyan mitől rosszaság... De ő mondta, hogy a legtöbben már az öltözőben elkezdik nyomni a szülőknek, nálunk volt olyan, hogy kijött, és annyira visított mondjuk decemberben, hogy ő ugyan fel nem vesz csizmát, hogy végül kijött a gondozónő, akinek szó nélkül felöltözött.