fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Hogyan tudnám megnevelni a...

Hogyan tudnám megnevelni a majdnem 3 éves kislányomat? Bővebben lent.

Figyelt kérdés
Teljesen ki vagyok, ezzel kelek, ezzel fekszem, hogy mit kéne csinálni vele. Ami probléma, hogy egyáltalán nem fogad szót nekem. Az apjára nagyjából hallgat, de ő keveset van itthon. Bármiért rászólok, szarik rám, nagyon ritkán csinálja meg, amit kérek. Az utcán is állandóan noszogatni kell, hogy jöjjön, van, hogy egyszerűen megáll és közli, hogy fáradt, fáj a lába, nem jön (egy olyan úttól nem hiszem, hogy elfárad, amit én nélküle max. 20 perc alatt megjárok). Van egy 8 hónapos kislányom is, őt mostanában, ha nem látom bántja (harapja, megszorítja). Próbálok neki magyarázni, de egyáltalán nem figyel. Amit tuti elrontok/rontottam, hogy sokszor már teljesen magamból kikelve ordítok, mert nem bírom elviselni, hogy képtelen vagyok végrehajtatni vele valamit, illetve sajnos már sokszor meg is ütöttem. Valahogy változtatni kéne, de egyszerűen nincs ötletem. Próbáltam a jó viselkedést matricával jutalmazni, büntetni (játékot, könyvet elvettem, nem nézhet mesét, nem mentünk le, sarokba állítottam, ott félt), de semmi eredmény. Már azon gondolkodom, hogy elviszem nevelési tanácsadóba. Félek, hogy esetleg valami baja van, vagy, hogy mindig ilyen marad. A többi anyuka ismerősöm mondja, hogy csak dackorszak, de amikor kisebb volt, akkor meg azt mondták, hogy azért nem hallgat rám, mert kicsi. Nyilván van testvérféltékenység is valamennyi, de igazából előtte is ilyen volt, csak akkor egyszerűbb volt, mert nem volt ott még egy kicsi. Segítsetek, nem tudom, mi lesz vele az oviban!
2015. márc. 14. 20:10
❮ 1 2 3 4 ❯
 21/39 anonim ***** válasza:
80%

Miért könyörögsz? Egy óra séta, akár a kisebb alvásidejében testvérfellépővel. Elmegy az időtök délelőtt, utána tiszta stresszben vagy, hogy ezt kellene csinálni meg amazt.


Én még a 6 évesemnek is megmosom a fogát. Egy perc kb. Helyette te könyörögsz.

2015. márc. 14. 22:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/39 A kérdező kommentje:

Az a baj, hogy a kisebb alvásidejében szoktam, ugye megcsinálni a reggeli dolgomat, másrészt mire a kicsi visszaaludna, még nem vagyunk indulásra készen, ráadásul reggel kevés tápszert eszik, így még elalvás előtt kap egy adagot, harmadrészt nem akarok testvérfellépőt, van motorja, biciklije, triciklije, ha játszótérre megyünk ezzel megyünk, de ha boltba, akkor nem viszem, mert még könnyebben szökik ezekkel, illetve cipelhetem még esetleg a motort is. Nyáron egyszerűbb lesz, mert nem kell annyi ruha, könnyebb lesz elindulni, akkor biztos előbb lemegyünk és akkor nem kell annyira sietni.

Igen, értem, hogy nézzem át a napirendet, hasonlítsam össze, bár elég hasonló volt, csak, akkor előbb lementünk, de emlékszem, akkor is állandóan ez a menjünk már haza, mert már ebédelni kéne ment (terhességi cukrom volt, inzulinozni kellett magam, szóval időben kellett, volna, ennem).

Mindenesetre, megpróbálok lazább lenni, hátha segít! Nyilván neki se jó, nekem se jó ez a helyzet. Az a baj, hogy igazából semmire nincsen normálisan időm, se a gyerekekre, se a férjemre, se a házimunkára, se magamra, mindent csak kapkodva, felületesen tudok csinálni, nem tudok semmiben elmélyedni, mert mindig az van bennem, hogy ezt is kéne, meg azt is csinálni. Pl. ha valamelyikkel foglalkozom, akkor az van a fejemben, hogy ott a sok mosatlan, ha mosogatok, akkor meg az, hogy mit csinálnak, velük kéne inkább lennem. Ha alszanak, akkkor meg, most pihenek, de közben azon jár az agyam, hogy akár vasalhatnék is, ha meg vasalok, akkor azt nézem, hogy vajon marad-e még időm pihenni. Gondolom minden anya így van, csak nem mindenki fogja fel ilyen "tragikusan".

2015. márc. 14. 22:46
 23/39 anonim ***** válasza:
100%

Amit leírtál - azzal együtt, hogy értem az igyekezeted, hogy minden rendben legyen, sajnos én is ezzel cs.szem el a napot - nem tudtam nem a kislányod szemszögéből vizsgálni. És meg kell mondanom, nagyon rosszul érzem magam, ahogy a bőrébe próbálok bújni. Most megpróbálom neked elmondani azt, amit ő érezhet, csak még nem tudja szavakba önteni:

"Volt egy anyukám. Csak az enyém volt. Nagyon szeretett, mindig játszott velem, puszilgatott, és annyit nevettünk! Nagyon boldog kisbaba voltam. De egy ideje minden megváltozott. Lett egy kistestvérem és Anya már csak őt szereti. Vele játszik, őt puszilgatja, mindig csak ő a fontos. Azóta velem mindig csak kiabál. Már olyan is volt, hogy megütött. Sokszor. Pedig én csak szeretném, hogy velem is foglalkozzon kicsit. Úgy hiányoznak a puszijai és az ölelése. Utálom a kistestvérem. Én nem akartam, hogy ő idejöjjön!! Bárcsak elvinné valaki örökre, és akkor az enyém lehetne Anya megint..."


Abból, amit leírtál, nekem az jött le, hogy nem érezteted vele a szeretetedet egyáltalán, ez a kislány állandóan csak elmarasztalást, szidást, ordítást és "pofont" kap mindenért. Mikor dicséred? Mikor szeretgeted? Mikor vonod be a kicsi gondozásába? Mikor érezteted vele, hogy ő is nagyon fontos része a családnak?


Ez nem a dackorszak. Ez a "trónfosztás" miatti frusztráció, és a figyelem és szeretet iráni hiányérzet megnyilvánulása.

És tudod, ami neked 20 perc gyalog, az az ő kis lábainak tényleg nagyon fárasztó lehet.

Próbálj egy kicsit kilépni a saját bőrödből, és belebújni az övébe. Nagyon nehéz lehet most neki. És ha belegondolsz: mi a fontosabb? Az, hogy pl. ki legyen porszívózva, vagy hogy a kislányod boldog legyen?

Úgy érzem, kicsit eltolódtak a hangsúlyok. Nagyon nehéz lehet két pici gyerekkel, minden elismerésem azé, aki ezt hiba nélkül képes csinálni. De amiről a pici baba mellett hajlamosak a szülők megfeledkezni: bizony a hároméves gyerek is NAGYON kicsi még. Csak a még kisebb mellett tűnik nagynak!

2015. márc. 14. 23:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/39 A kérdező kommentje:
Köszi a többi választ is. Nyilván nem ebből áll a vele való foglalkozás, hogy ordítok. Sokat szeretgetem, ölelések, puszik, ez is meg van. Bármit, ha megcsinál, amit kérek, azonnal megdícsérem. Nem tudom mi lesz, de én holnap felhívom a nevelési tanácsadót. Mai nap is igen durva volt, reggel kb. 10-re túl voltunk két nagy hisztin, meg ne kérdezzétek mi volt a gond, mert nem tudom. Talán valamit akart enni, csokit vagy ilyesmit. Igyekeztem nyugodt maradni, aztán elég jól elvoltunk. Legoztunk, gyurmáztunk, amit természetesen megint félbeszakítottam, mivel többszöri tiltás ellenére is megette a gyurmát. Délután nem aludt, inkább lementünk, cukrászdába meg játszótérre, na itt fogyott el a türelmem. Még a cukrászdában, hagyján, de amint készülődtünk indulni, már ki is lőtt, meglátott 2 kislányt, odaszaladt hozzájuk, kérdés nélkül ült az egyik motorjára, én utána (a barátnőmmel voltunk ő figyelt a picire), visszavittem. Majd újra ugyanezt eljátszotta. Utána mentünk a játszóra, na ott teljesen megbolondult, mintha ott sem lettem volna. A csúszdára nehéz felmászni, az egész egy domb, hiába mondtam, hol másszon, csak azért se, a végén le is gurult, az ütő megállt bennem, de ő csak felpattant és rohant tovább ész nélkül, majd elvett egy biciklit, hiába szóltam röhögött és elhajtott, azért tudtam elkapni, mert elesett vele. Mondtam, hogy akkor most megyünk haza, kijöttünk, de a játszótér előtt van még néhány játék nagyobbaknak, na ott rohangászott én meg, mint egy hülye szólítgatom, meg kergetem, végül elkaptam, persze, közölte, hogy nem jön és hagyta el magát, ahogy próbáltam a kezét fogva indulni. Itt fogyott el a türelmem, a vállamra kaptam és elindultunk. Megint mi szolgáltattunk a műsort az egész játszótérnek! Őszintén szólva, arra már nem emlékszem,hogy miket mondtam neki, de nem volt benne köszönet. Kezem-lábam remegett olyan ideges voltam. A barátnőm is eléggé kivolt akadva, hogy tényleg nagyon kezelhetetlen a gyerek. Aztán este folytatódott a dolog. Tegnap sem aludt nappal, este behisztizett, hogy nem akar fürdeni, mert ő álmos. Ilyen még nem volt, kivételesen engedtem, mondván, hogy nem hal bele, ha egyszer nem fürdik. Na, ma újra kezdte, mondtam, hogy muszáj, mert tegnap nem fürdött. Fetrengett a földön és üvöltött, hogy ő piszkos marad, meg nem jön. Végül erőszakkal kellett levennem róla a ruhát és bevinni a kádba. Hideg vízzel megmostam az arcát, akkor egy kicsit abbahagyta, de végig őrjöngte az egész zuhanyzást, teszem hozzá én is, a kicsi meg a lábamba kapaszkodva szintén sírt. Egy élmény volt, szerintem az egész ház minket hallgatott! Utána megnyugodott, kb 5 perc alatt el is aludt. Most belegondolva már a múltkor is közölte, hogy utálja a vizet, meg ki akar jönni. Nem tudom, mi ez az új dolog, de durva. Ilyen helyzetekben, hogy lehet higgadtnak maradni, illetve mi a teendő? Ráadásul a játszón velem volt a barátnőm, szóval a kicsire nem is kellett figyelni, ott se volt, kint sétáltak.
2015. márc. 15. 20:19
 25/39 anonim ***** válasza:

Biztosan nagyon nehéz lehet 2 gyerekkel, ezt nem is vitatom. De a válaszaidból azt látom, hogy nagyon-nagyon be vagy feszülve. Nem kell ennyire görcsösen jól csinálni mindent, nem kell ennyire rástresszelni a dolgokra, vedd könnyedebben a dolgokat, mert máshogy ezt nem lehet csinálni! Vagy éppen lehet, de nem érdemes, mert látod, hogy mi a végeredménye a dolognak.

Én nagyobb testvér vagyok, és hiába eltelt azóta huszonakárhány év, a mai napig tisztán emlékszem, hogy mit éreztem akkor, amikor a kistestvérem megszületett. Mindenki őrá figyelt, ő volt a középpontban, teljesen úgy éreztem, hogy én már "uncsi" vagyok. Hasonló módszerekkel próbáltam felhívni magamra a figyelmet, mint amiket a kislányodról olvasok. Légy vele türelmesebb, jól írják előttem, hogy hiába ő a nagytesó, önmagában ő még egy nagyon pici kis ember, aki rengeteg mindent nem ért még a világból. Neked kell segítened látni és érteni!


Egyébként véletlenül nem a 11. kerületben laktok? Amiket írsz a játszóról, cukiról, teljesen olyan, mintha a környékünkről írnál:)

2015. márc. 16. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/39 anonim ***** válasza:
93%
Szia! Én is hasonló cipőben járok mint Te. Nekem a nagy 3 éves a kicsi 1,5. Sok dologban magunkra ismertem amiket írtál. A lényeg hogy akik tanácsokat próbálnak adni szerintem nem is igazán tudják milyen nehéz egy (vagyis kettő) problémásabb gyerekkel. Nekem a nagy nem annyira hisztis szerencsére de hihetetlen akaratos öntörvényű és szófogadatlan mostanában. Nálunk (már) a kicsivel is gondok vannak, neki semmi félelemérzete, nem hallgat rám és folyamatosan veszélybe sodorja magát. Mondhatja nekem bárki hogy nem kell tökéletességre törekedni meg rágörcsölni a dolgokra de amikor nekiállnék elmosni az órák óta bűzölgő mosatlan kupacot és a kisebbik fejre esik közben mert a naggyal őrültködnek hiába kapcsolok be mesét akkor mégis hogyan kellene csinálni? Nekem az is a gond hogy kevés az alvásigényük így képtelenség mindent akkor megicsinálni amikor alszanak és zajosabb dolgokat nem is tudok ilyenkor, arról nem is beszélve hogy este már hulla vagyok. Nálatok egyelőre még csak a nagy bántja a kicsit nálunk már felváltva marják egymást vagy épp együtt rosszalkodnak, na az a "legjobb" amikor engem kiröhögnek és csinálják a veszélyesebbnél veszélyesebb mutatványokat vagy csak szimplán tönkretesznek valamit a lakásban. Eleven gyerekek az biztos. Ne hibáztasd magad szerintem azzal csak még gyengébb leszel. Én magamat próbálom tréningezni hogy ne boruljon el az agyam, higgadt maradjak, nálam legyen az irányítás, de így is sokat ordítok én is és igen, seggre pacsi is volt már nálunk is. A büntetés egyébként szerintem fontos mert ha rosszalkodnak az ne maradjon következmények nélkül, de igaz amit a többiek írnak nem szabad elmenni a pofozkodás irányába, az senkinek nem jó. Nálunk a nagynak büntiszék van, ha meg valamit nem csinál meg ami elvárható lenne akkor háromig számolok harmadikra én csinálom határozottan és azt bizony nem szereti így ez a módszer sokszor beválik. Már mondja is hogy ne számoljak mert jön :-) Nem vagy egyedül, kitartás!
2015. márc. 17. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/39 A kérdező kommentje:
Köszi a válaszokat! Nem a 11. kerületben lakunk, Csepelen. Tegnap viszonylag jó napunk volt, próbáltam higgadt lenni, nem szólni, de azért voltak rossz pillanatok. Pl. voltunk délelőtt a kedvenc játszóterén, ott is voltak gondok, de nem volt vészes, hazafelé viszont van egy ócska játszótér, ahova az engedélyem nélkül bement, hiába mondtam, hogy mi lesz, akkor is bement és 2X a csúzdán is lecsúszott. Végül nagy nehezen jött, mert kidobtam a motorját a kukába, mert nem jön ezért cipelnem kell, és nem tudom hozni a motort is. Persze kivettem a motorját, semmi értelme, de legalább el tudtunk indulni. A mai nap viszont kataszrófa volt, már délelőtt (sőt már éjjel, mert a kicsi fél 3-kor valamiért felsírt, azt se tudtam hol vagyok). Na, mindegy szóval ma megint minden jószándékom eltűnt. Azt sem tudom már, hogy mik voltak ma, csak azt, hogy még mindig pipa vagyok. Valamelyikünk (a gyerek vagy én) előbb-utóbb kikészül. Pl. egy ilyen korú gyerek nem tud nyugton maradni az utcán, amíg beszélek pár mondatot egy másik anyukával? Szoktam látni más gyerekeket, akik tudnak.
2015. márc. 18. 19:55
 28/39 A kérdező kommentje:
Valaki írta, hogy mikor vonom be a kicsi gondozásába, hát nem lehet, mert nem csinálja, ugyanez, akik mondják, hogy vonjam be a házimunkába, azt se akar. Főzni akarna, de én nem nagyon tudok és nem is szoktam, meg akkor is mindig a gáz mellett állna, ahol baja eshet. Hívom ruhát válogatni, teregetni, de nem. Néha berakja a bugyit, zoknit a fiókba, kb ennyi.
2015. márc. 18. 19:58
 29/39 anonim ***** válasza:
24%
Minél előbb add be oviba, CSANA-ba!
2015. márc. 18. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/39 A kérdező kommentje:
Májusban lesz 3, de csak szeptembertől megy oviba.
2015. márc. 18. 20:24
❮ 1 2 3 4 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Problémás gyerekek kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!