Hogyan tudnám megnevelni a majdnem 3 éves kislányomat? Bővebben lent.

Ez tetszik, hogy túl sok a tiltás, van, aki szerint nem szólok rá eleget (családból). :-)

Pl. húzza a földön a sálat, itthon, pont nem érdekel, majd kimosom, erre ez a rokon, rászól, hogy ne húzza. Majd meg is kapom, hogy miért nem szólok rá. :-)

Felkelünk, mostanában egyszerre kelnek, 7 fele, de ma pl. mindkettő 8-ig aludt. A kicsit megetetem, eközben könyörgök a nagynak, hogy menjen már ki, mert a kicsi nem eszik, amíg ott van. Utána kicsit tisztába teszem, megy a kiságyba, ilyenkor a nagy is bemehetett, de most, hogy elkezdte bántani, nem akarom, iszom egy kávét, wc-zek, megetetem a macskát. Mindeközben próbálom a nagyot, ha nincs a kicsivel, távol tartani, az apjától, hogy hagyja még aludni. Ha idáig még nem vagyok sík ideg, mert mondjuk a wc-n hallgatom, hogy a kicsi ordít, a nagy meg épp bontja a szobáját, akkor a nagy is kap reggelit a szobájában, a kicsit is átviszem oda, és szellőztetem a szobáját, rendbe rakom az ágyát. Utána a nagy öltözés (van, hogy előbb öltözés, utána reggeli), mehet kelteni az apját. Amíg apa elmegy, addig én nem tudok semmit csinálni. Utána fektetem vissza a kicsit, könyörgés a nagynak, hogy menjen már ki. Kicsi alszik, fogmosás, én is végre felöltözök, ha eddig nem sikerült, beágyazok a nagynál, szellőztetés, aztán nálunk is ágyazás. Mosogatás, ha kell ebéd előkészítés (nem nagyon főzök). Kicsit játszom a naggyal vagy olvasok neki. Aztán berakok mosást, vagy próbálok rendet rakni, ilyesmi. Kb. ennyit tudok megcsinálni, mert a kicsi már fel is kelt. Aztán tízórai és lemegyünk, általában elég nehézkes indulni, mert a nagy, nagyon ellenálló, a kicsi meg sokat ordít, amíg én rohangászok, öltözök, öltöztetek, készülödök. Lemegyünk, mire feljövünk már ebéd idő, akkor még egy kapkodás, mert már éhesek, nyügösek, a kicsi ismét ordít egy sort. Na, ha ezen túl vagyunk, akkor jó esetben könnyen elalszanak, van, hogy megy a hiszti a nagynál, hogy nem akar aludni, meg nem álmos, a kicsi meg még játszik az ágyában, de alapvetően ezzel nincs gond. Én ilyenkor eszem először a nap folyamán, illetve próbálok vagy csinálni valamit, vagy csak erőt gyűjteni a délutánhoz. A délután nyugisabb általában. Meg addigra már amúgy sincs kedvem semmihez, csak várom az estét, hogy végre nyugi legyen. :-(

Biztos ez is benne van, nagyon ritkán vagyunk kettesben. A férjem nem vállalja a kicsit egyedül, inkább a naggyal foglalkozik. Mással nem nagyon van amúgy el. Persze, mitől lenne el mással, amikor alig jön hozzánk valaki. A nagy mikor megszületett állandóan átjáróház volt, mindenki látni akarta. Hozzá volt szokva mindenkihez. A kicsi már nem újdonság, úgyhogy annyira nincs is szokva a nyüzsihez. Itt főleg a tesómékra gondolok, ők is csak a nagyot viszik el néha. A múltkor elvitték mindkettőt, próbaképp, de kb 3 óra után hazahozták őket, mert a kicsi ordított. Egy barátnőm van, aki néha vigyáz a kicsire, vele tök jól el van, mert ő rendszeresen találkozik vele és akkor elmegyünk a naggyal játszóházba vagy ilyesmi. Pl. reggel mindig mondom a nagynak, hogy ne húzza az időt mondjuk a fogmosással, mert most alszik a húga és lehetne játszani, de ez sem használ.

Ez tetszik, hogy mossam meg a fogát, néha én szoktam, mikor megunom, a mosd már meg a fogad, mantrát. Hosszas közelharc árán, lefogom és megdörgölöm, aminek csak annyi értelme van, hogy én győzzek. :-( Általában 1-2 órát vagyunk lent, de ugye azért tart sokáig, mert nem jön, én meg könyörgök, hogy jöjjön és ezzel megy az idő el.