Aspergeres gyermeket nevelő szülők, itt vagytok?

Jaj annyira ismerős ez a kiborulás szó,nálunk is nagyon sok dolog van így,csak én olyan bizonytalan vagyok,hogy mire mondhatom hogy kiborulás és mire hogy hiszti.Nálunk még a váratlan dolgok is nagy gond,nagyon nehezen kezeli,a múltkor játszótérre akart menni,el is mentünk 4-en voltunk vele a családból és mikor meglátta hogy más gyerekek is vannak ott,hát én is csak azt tudom mondani hogy kiborult hogy miért vannak ott,húzgálta le rólam a kabátot,sírt,nem akart bemenni.Nálatok milyen a kiborulás?

Én is kihagynám a nevelési tanácsadót,csak ez az első fok,hogy utána mehessen az ember a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottsághoz,akik előírhatják a fejlesztéseket.vagy esetleg máshogy is működhet ez szerintetek?

a színek közül a narancssárga a kedvence és az 5-ös szám,a tv-t mindig 5-re végződő hangerőre állítja,karácsonykor kiakadt hogy miért fehér karácsonynak éneklik a dalt,az narancssárga,nem is hallgattuk meg többször :)

rajzolni,színezni egyáltalán nem szeret,a múltkor az oviban örömmel újságolták hogy színezett,hát megkaptam a művet,az egész narancssárga volt :)mondhatni faltól-falig :)

Mi is Pestiek vagyunk. Esetleg tudnátok ovit ajánlani? Nagy dilemma ez nekünk.

Most jelezték a bölcsiből, hogy odabent nem beszél és egyedül játszik, asztalhoz alig lehet leültetni foglalkozásra. Itthon meg egy kisördög. Ott bent szorong. Nem tudom mit csináljak vele. Rengeteget tanul ennek ellenére bent.

A kiborulás és a hiszti közötti különbség valóban nehéz ügy. Amit megfigyeltem, hogy nálunk hiányoznak azok a manipulatív hisztik, amik a többi 3 évesnél is vannak. Ő, ha hisztizik, azt teljesen őszintén teszi, valóban szenved. Ennek ellenére nem engedem meg neki sok helyzetben, mert úgy gondolom, hogy autitól függetlenül meg kell tanulnia szabályozni az indulatait. Mivel értelmileg ép, ezért rációból, ha másképpen nem megy.

Próbálom úgy nevelni, mint egy átlagos gyereket

Nekem már 20 éves lesz a fiam. Hát, tudnék mesélni. Lényeg: 14 éves korától nem akart iskolába járni. Addig, 8 évig egy osztályba járt, megszokta a társait, de nem barátkozott, közös rendezvényekre, kirándulásokra nem ment el. Otthon, az egy katasztrófa volt. Semmilyen uj dolgot nem fogadott el. Uj ruha, alsónemú. ágynemú, stb, Mindig ugyanazokat a dolgokat csinálta órákig, ugyanabban az időben. Tanulni tudott, mig alsós volt, addig egyformán bántak vele, mint a többivel. Aztán kezdett kilógni a sorból, és igy kezdte nem érdekelni a tanulás. A rajzhoz, tesihez nagyon ügyetlen volt, nem is vitte el a felszerelését soha, hogy ne kelljen részt vennie az órán. Kész szenvedés lehetett neki igy végigülni az órákat. Végül már nem is birta tovább. Ahogy szakközépiskolába került, magántanuló lett, mert félt iskolába menni. Egyébként is mindentől fél, nyáron nem lehet az ő szobájában ablakot nyitni, nehogy bejöjjenek a bogarak, mert szúnyoghálón át is be tudnak jönni.

Viszont diagnózist a mai napig nem kaptunk. Én jöttem rá, valahogy tavaly, hogy mitől ilyen véletlen rákattintottam az Asperger sindrómára, mert nem is tudtam, hogy van ilyen, és majdnem leestem a székről, hogy egy az egyben az összes tünete megvan. Megmutattam neki, tudnia kell, és ő is magára ismert. Az egyik pszichológus még igazolást sem adott, hogy nem tud suliba járni, igy elvették a családi pótlékot, még jó, hogy a gyereket nem, a Gyámhatóságon ezért védelembe vették. Oda kellett járnunk mig 18 nem lett.

Várost váltottunk, itt Sopronban másabbak az emberek, mint az Alföldön, már rájöttek a Gyámhatóságon is, hogy nem rosszaságból nem jár suliba, hiszen máshová sem megy, be van zárva a szobájába a négy fal közé, de nem hiányzik neki semmi, azt mondja, az emberek ugyis rosszak. Még velem sem sokat beszél. Van négy testvére, idősebbek, hozzájuk sem megy el, ha bármi esemény van., vagy közös ünnep. És nem is beszél velük. Na, a következő pszichológus az uj városban, mondtam neki, rájöttem mi a baja a gyereknek: Aspergeres. Azt kérdezi: és akkor mi van? Gondoltam, Ön mondja meg. Nem mondott erre semmit. Elvittem egy férfi pszichológushoz. Ő csak akkor irja le a diagnózist, ha az Autista Alapitvány leirja. Ott 2016 elejére kaptunk időpontot, de rengeteg papirt be kell még hozzá szerezni, olyat is, ami nincs is. Közben irtam nekik, hogy a gyerek kikerült az iskolából, már nem magántanuló, de nincs biztositása, munkanélkülire nem mehet, szoc. ellátást nem kap, nincs diagnózis. Javasoltak Bp.-en a Nyirőbe egy pszichiáter doktornőt. Felhivtam időpontért, kérdezte van-e már diagnózisa. Mondtam: nincs. Erre azt mondta, ő egy első interjut tud ajánlani, ahol felméri a gyereket. Nem haladunk hat éve sehová. Vagyis mégis,hátrafelé. Ti tudnátok valamit javasolni? Bármi segitene, szerintem. El kellene végre indulni, mert 60 éves vagyok, egy szakma, vagy valami lehetőség kellene, mert nem élek örökké, s hiába van ennyi testvére, ők nem fogadják el, hogy MÁS mint ők. .Előre is köszönöm.

Szia! Nekem 15 éves aspi fiam van, vezetek rólunk blogot, itt olvashatsz a tapasztalataimról a diagnózissal és iskolával kapcsolatban.

[link]

Sziasztok!

Lehet még csatlakozni?