Hogyan "űzzem el" kislányom képzelt barátait?
Pár hónapja, hogy 6 éves lányomnak képzelt barátai vannak, nem sokkal azután kezdődött, hogy vidékre költöztünk munka miatt, ami neki egyértelmű törés volt, mert Budapesten voltak a barátai és mindkét nagymama.
Épp ezért először nem is zavart, hogy egy képzelt kisfiúval "barátkozott", mert aranyos is volt és gondoltam ez teljesen normális feszültséglevezetés. Később már egy képzeletbeli nagymama is része lett az életünknek, feltételezem a nagyik hiánya miatt gazdagodtunk egy Rózsi mamával. Neki különösen örültem, mert rá hivatkozva apró segítségekkel lepett meg minket a lányom. (pl. Rózsi mama megkért, hogy segítsek neked törölgetni). Eddig rendben is lett volt minden, egészen addig, amíg "hozzánk nem költözött" a "csúnya bácsi", akitől félni kell, mert állandóan megveri Józsikát (ő a kisfiú) és a lányomat is fenyegeti, hogy megveri, ha a fürdőszobában meglátja. Azóta kislányom fél a fürdéstől. Illetve egy néni is van, aki a fürdőkádat takarítja és csúnyán néz rá.
Na ekkor gondoltuk úgy férjemmel, hogy ez már nem normális és tenni kell valamit, mert a lányom retteg. Még mielőtt valaki azt feltételezné, SOHA nem bántalmaztuk a lányomat, még a kezére sem szoktunk rácsapni, szóval nem ezért képzel gyereket verő bácsit. Az óvónőknek szóltam, hogy figyeljék, de az óvodában nem játszik képzeletbeli emberekkel, játszik a gyerekekkel, részt vesz a foglalkozásokon. Azonban ősszel iskola és félek, hogy a váltás még tovább mélyítené a már amúgy is komoly problémát.
Szerintetek mindenképp elkerülhetetlen a pszichológus? Egyáltalán mi lehet ennek az oka?
Ne félj a pszichológustól.
Egyébként arra tippelnék, hogy a férjed titokban molesztálja a lányodat, az szokott ilyen fokú stresszt, rettegést okozni egy ilyen kislánynál. A "csúnya bácsi" figurájában és a fürdéstől, meztelenségtől való félelemben manifesztálódik ez a rettegés. (Mert hiszen Apától nem szabad félni, Apa is megmondta, amikor fogdosott, és beárulni sem szabad Apát.)
A tünetek tipikusak, és az is tipikus, hogy az anyák meg hárítanak, nem akarják tudomásul venni a tüneteket.
Az is tipikus, hogy a vidékre költözéssel kap nagy lökést a gyermekmolesztáló, amikor kikerül a rokonok meg a szomszédság látóköréből, és csökken a társadalmi kontroll.
Mindenképp pszichiáter, illetve én a helyedben megpróbálnám kamerával megfigyelni, ha meg tudod oldani technikailag, hogy mi történik a kritikus helyzetekben, amikor nem vagy ott.
Hármas válaszoló!
Nekem is egyből ez ugrott be!
Bár nem tudom, hogy egy ekkora lány (6éves) még láthatja-e, mert ha jól tudom, a gyerekek az első pár évben látják őket elvileg.
Tényleg elég rémisztő amit írsz Kedves Kérdező!
Ha te hiszel az ilyenekben, esetleg utánanyomozhatsz, hogy kik laktak abban a házban előttetek. Hallottunk már érdekes/hihetetlen sztorikat...
(bocs, elküldte a felénél)
szóval ugyanúgy viszonyul az apjához, mint korábban. Egész biztos, hogy ilyesmiről nincs szó.
Egyébként pont az ilyen feltételezések miatt tartok a pszichológustól is. Egyik barátnőm kislány néhány éve hirtelen agresszív lett és a pszichológus az első beszélgetés után megkérdezte, hogy van-e rá bármi gyanú, hogy apuka molesztálja a gyereket. Persze ha előbb feltérképezte volna a család helyzetét, akkor tudta volna, hogy apuka akkor halt meg amikor a kislány két éves volt. De tény, hogy szeretnek mindent a szülői bántalmazásra visszavezetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!