El vagyok keseredve, mit csináljak a két éves kisfiammal?

Utolsó válaszolónak igaza van, és én is ajánlom a Csernus-könyvet.

Azt nem értettem, hogy miért is kéne a gyereknek megbocsátania? Mert testvére született? És?..

Képzeld el, száz évvel ezelőtt még magázták a gyerekek a szüleiket, akkor még volt tartás és voltak szabályok.

Persze nem kívánom vissza, de ezzel a "ne haragudj"-attitűddel csak erősíted az egóját, és azt hiszi, hogy az esetleges testvérféltékenysége jogos, esetleg ő az igazi gyerek, a testvér meg csak betolakodott, ezért kéred folyton hogy ne haragudjon. Ebben a testbeszéd is számít, nagyon gyorsan levesznek ám mindent:)

És magadat kéne elsősorban tisztelned, elvégre Nő vagy, szültél két gyereket ami nagy dolog, neveled őket, és jó embernek szeretnéd nevelni.

Egymás kijátszása nem szép dolog a gyerekek előtt, a férjednek tényleg nem így kéne sikerélményeket szereznie, de ezt nyilván elmondták már a többiek (nem olvastam el a kommenteket...)

Ajánlom még Szendi Gábortól A nő felemelkedése és tündöklése c. könyvet, az önbecsülésed visszaszerzéséért, nekem sokat segített, és Vekerdy-könyveket a gyerekneveléshez, ő nagyon jó.

És még valami: kicsit kiszolgáltatott lehetsz otthon a két gyerekkel, míg a férjed oda megy ahova akar. Várd egyszer otthon mondjuk sminkben és egy olyan ruhában ami nem mackónadrág (tudom hogy az a kényelmes.) És vegyél fel kivágott ruhát, csak úgy, otthonra, most biztos szép a dekoltázsod:) Csak hogy észbe kapjon, jé, nekem van egy feleségem itthon, aki Nő, csak nem fogom sértegetni?...

Egy férfi kordában tartásához van ám eszközünk, csak tudni kell használni.

Sok sikert:)

Én is favorizálnám a pofonokat. Ezt a liberális f@szságot hogy nem szabad verni meg jaj ne sérüljön meg ezt el kell felejteni. Semmi felelősség-, veszélytudata nem lesz, sem ellenállóképessége. Én rohangáltam tyúkszaros udvarban, léptem rozsdás szögbe, vágtam szét a kezem kisbaltával, húztam le a bőrt a tenyeremről kétkézvonóval stb... Tavasszal édesanyámék szoktak kiabálni utánam hogy ugyan jöjjek már be a rétről mert 2 órája ottvagyok és tele van parlagfűvel. Kedves védett ismerőseimet meg meg tudnám ölni egy csokorral.

Ilyenkor már visszasírom hogy egy-két fontosabb esetben miért nem kaptam helyreigazító pofont. Csak már késő.

Az apa is megérdemelne egy kettőt.

Régen mesélte édesanyám hogy egyik távoli rokon kislányként hisztis volt. Olyan szinten hogy a földhöz csapdosta magát, ott dühöngött, felakadtak a szemei és kb mint egy megszállt valami. A szülei semmit sem tudtak csinálni vele. Egyszer ezt eljátszotta a mamájánál. A mama térült fordult és a kislány alá 10 liter kútból húzott jéghideg víz került. Többet nem feküdt :-)