Üt, rúg, harap. Mit kezdjek vele?

Fura dolog, elsőre én is azt gondoltam, hogy ez fäszság úgy ahogy van, de idővel beigazolódott.

Szóval a határok olyanok egy gyerek számára mint az ugrálóvár falai. Ahhoz, hogy örömmel játszon, és biztonságbna érezze magát, kell neki egy biztos fal, ami megtartja. És igen, élvezi, hogy neki lehet rohanni fejjel a falnak, direkt ráugrik, teszteli. Ha a fal nem fogja meg, frusztrált, ideges lesz. És igen, te vagy a fal, sokszor fizikailag is.

Az ilyen gyereknek kell egy szigorú, következetes nevelés, nem azért mert "düdös égetnivaló kölök, megérdemled, me' rossz voltál", hanem mert ettől fog rendesen viselkedni.

Ha nincs fal, mentőháló ami elkapja, csak még kétségbeesetten keresi, hogy meddig mehet. És hát igen, amilyen egy gyerek, ilyenkor mintha direkt arra játszana, hogy hogyan tudná magát kinyiratni a legváltozatosabb módokn. Ha a fizikai és verbális agresszió, a hiszti és társai már nem vezetnek a várt reakcióhoz, akkor majd kötőtűvel fogja piszkálni a konnektort vagy a főút közepén vágja magát hanyatt.

Amit teheszt, hogy következetes vagy. Egy ekkora gyereket még egy felnőtt simán le tud fogni ha kell.

Ha nem viselkedik kultúrember módjára, akkor bünti. Megvonni az édességet, a tévét, a kedvenc játékot, vagy ha már ez se, mert csíp-rúg-harap, akkor öt percre egyedül becsukni valahova (biztonságos de ingerszegény hely) , hogy lehiggadjon.

Ez a legnehezebb rész, hiszen ilyenkor ő neki fog sírni, a felnőttnél meg beüt a legősibb védelmező reflex. Ilyenkor bármit megtenne, hogy a gyerek ne sírjon, de nem szabad engednie az embernek, mert akkor az egész értelmét veszti.

Alkudozni is fog, meg meg fog próbálni zsarolni (megmondom apunak hogy bántassz/nem leszek a barátod/nem eszem meg a vacsit/kirúgatlak stb). Ezeket meg pókerarcal, diplomatikusan kell kezelni (én meg mindig megmondom a pukádnak hogyan viselkedsz, úgyhogy érteni fogja mi a helyzet/ha nem akarsz, nem kell a barátomnak lenni de attól még XY/akkor éhesen mész aludni/nem te vagy a főnököm).

Emellett ügyelj rá, hogy legyne jó sok pozitív eggyütt tölött időtök, amikor nem minden arról szól, hogy te megmondod neki hogy mit csináljon, merre nézzen, hova álljon, mit vegyen föl.

Keress valami olyat amit izgalamasnak talál, és az életkorának megfelelő elfoglaltság. Süssetek, főzzetek eggyütt, csináljatok hópelyhet papírból, varrjatok ruhát a babáknak, építsetek pokróckunyhót, tartsatok babazsúrt, stb.

Legyen szeretet, ha sír, simogasd meg. Ha elesett, öleld meg...

Amire még figyelj, hogy ne legyen kialvatlan/éhes/szomjas/teletömve cukorral vagy esetleg ha fáj valamije, vedd észre és tegyél valamit. Ha diszkomfort érzete van, azt egy gyerek nem kezeli, hanem gyakran agresszióba fojtja. A cukortól meg túl sok enegrigája lesz, és aztán szedheted le a csillárról.

Az agresszó nem feltétlen 1az 1ben jele az otthoni bántalmazásnak, ahogy az sem feltétlen utal éheztetett gyerekre, ha az az első adandó alkalommal minden kaját magába töm. Ezek a tünetek lelki feszültségre utalhatnak, de ennek forrása lehet sokminden, és nem biztos hogy egy varázsütésre orvosolható a probléma. Az is elképzelhető, hogy szekálják az oviban, az anyja-apja nem foglalkozik vele eleget (erre az igény ennyi idősen kb 24/10 óra lenne), hogy szorulása van, hogy nincsenek barátai, hogy látott valamit a tévében amitől retteg, hogy nő a foga...

Ami arra