A 3 éves gyerekem egyik pillanatról a másikra elkezd sírni, nem lehet megnyugtatni, valamikor üt vág harap, az anyja nevét mormolja de nem lehet megnyugtatni, valamikor meg csak ül néz maga elé sír, olykor üveges tekintettel, mi lehet ez?

talán hiányzik neki az anyja? nem is értem... én értem félre a kérdést?

és miért nem fekteted le időben?

Időben van lefektetve? Ezek szerint felriad d22-23 órakor?

Nagy eséllyel még tart nála a dackorszak, el kell fogadni evvel együtt, hagyni kell, h kisírja magát minden esetben. A későbbiekre nézve fontos ,h megélje ezt az időszakot.

Nyilván nem kizárt más probléma sem, de egyrészt ennyiből nem lehet megállapítani, másrészt meg 4 éves kor alatt nem igazán van alapja diagnosztizálni a legtöbb pszichés problémát, amely mögött nincs kimutatható szervi probléma.

Előző: fogalmad sincs a kisgyermekek pszichés működéséről. Gyakorlatod meg max annyi, h saját gyereked, vagy másét neveled, ahogy ösztönösen jónak látod, vélhetőleg őseid nevelési hibáinak egy részét átvéve. Ez nem gyermeknevelés. Fogalmad sincs arról, mely életkortól manipulálnak tudatosan a gyerekek, se a dackorszak pszichés hátteréről, és sorolhatnám a vonatkozóakat. A látszat alapján képzeld el a nevelést: "megverjük, aztán látszólag nem csinálja"... csakhogy elfojtást hozol létre benne evvel, és sok gyermek esetén bosszúvágyat, és a "csak azért is" ellenkezést, ha már legalább 4 éves. 4 év alatti meg fel se fogja, miért verted meg, ő még nem tudatos, és nem manipulál semmit, tiszta gyermeki lélek, tisztán kiengedi lelki fájdalmát, örömét, szeretetét.

A büntetés csak olaj a tűzre. Pláne, ha olyasmit büntet valaki, amiről a gyerek nem is tehet, pl dackorszak. A dackorszak ráadásul hasznos a gyermek fejlődésére nézve, hogy megélje, viszont ha gátolod, akkor a későbbiekben nem fog tudni nekem mondani, esélyesen befolyásolható, naiv lesz (mint sajnos sok felnőtt, akiket pl a politika, a média madzagon rángat mint marionettbábukat, és bedőlnek a halatom "oszd meg a népet és uralkodj" módszerének)

A kívánt viselkedés megerősítése motiválja a gyermeket, míg a büntetés gátolja annak elérésében, bár rövid távon megadja annak látszatát a bünti, mintha "jól viselkedne"; RÖVID távon!

A dackorszak hisztije ráadásul KÍVÁNT viselkedés, mint utaltam rá előző beírásomban! Kb olyan, mint ha tüsszentenie kell a gyereknek, a szülő látja, ismeri már, mikor jön rá a tüsszentés, vagy köhögés gyermekére, és odacsap: "nehogy nekem köhögj, tüsszents, mert az nem jó dolog!"

Dehogy nem jó dolog, sőt, hasznos a köhögés, a tüsszentés, a láz - ha az valódi, nem színlelt!

A tünet OKA a baj, azt kell orvosolni.

A dackorszak hisztije meg még csak nem is tünet, nem betegség áll mögötte, hanem fejlődéshez szükséges életkori pszichés mechanizmus!

! Ezt elírtam és JAVÍTOM:

A dackorszak [ez MINDENKINÉL 1-3 éves kor között jellemző valamikor, egyénfüggő, hogy ezen belül mikor] ráadásul hasznos a gyermek fejlődésére nézve, hogy megélje, viszont ha gátolod, akkor a későbbiekben nem fog tudni NEM-ET mondani.

Nekem úgy tűnik, hogy a gyermeked még nincs magánál, amikor valami miatt felébred. Nem aludta ki magát, ezért sír és "üt-vág". Lehet, hogy rosszat álmodott és még nem került ki a hatása alól. Ha csak rosszat álmodott, várjátok meg, amíg teljesen magához tér, és nyugtassátok meg, hogy amit álmodott, az nem a valóság (ekkora gyerekek még általában nincsenek ezzel tisztában), csak a fejében van az álom. Ajánlom nektek a "Gyógyító mesék" c. könyv erre vonatkozó fejezetét, elalvás előtt el lehetne neki mesélni pár alkalommal.

A másik dolog, amire gondolok, az a pavor, íme egy hasznos cikk: [link]

Szerintem a felriadásnak nem sok köze van a dackorszakhoz, manipulációhoz stb. amit előttem írtak. Az viszont fontos lehet, hogy a kicsi esti altatási rituáléja mindig a megszokott módon történjen, és estefelé már ne zaklassa fel semmi, amennyire lehet, jó hangulatban menjen aludni. Ha csak rémálmok gyötrik, érdemes lenne meseolvasás után még átbeszélni vele a napot, mik történtek vele (ő is mesélje el, mire emlékszik).