Máshol is jellemző, hogy a problémás gyerek körül forog minden, tesók háttérben, szülők kikészülve?

Sokban függ a dolog a sérülés mibenlététől és fokától. Egy enyhe értelmi sérült (70 IQ-tól tanulásban akadályozottak, mondjuk beszéljük egy 65-68-as gyerekről) olyan, mint egy nagyon buta tanuló egy többségi iskolában, sokszor évekig oda is járnak. Köröttük nem kell, hogy forogjon a világ, csak lassabban tanulnak meg mindent, esetleg 8 évesen még csúnyán eszik. ADHDsok közt is vannak könnyebb esetek, ahol nem készül ki komolyan senki. Ellenben mondjuk egy keményen autista gyerekkel nagyon nehéz ezt a határt megtartani. Azok a gyerekek, akik agresszív 'görcsre' hajlamosak... Hát, ember legyen a talpán, aki a megszokott napirendből ki akarja zökkenteni őket.

A szülők kikészülését mutatja, hogy általában a sérült gyerekek 90%-ának szülei tíz éves koráig elválnak. A férfiak kevésbé tudják feldolgozni, hogy nem tökéletes a gyerek.

Személyes tapasztalatból azt mondanám, hogy több az olyan szülő, aki nem találja a határt, hogy meddig foglalkozik a sérült gyerek körötti forgással annyit, amennyit feltétlenül szükséges. Azzal pedig - a gyógypedagógia mai tényállása szerint - csak ártunk, ha megtesszük helyettük azokat a dolgokat, amikre ők maguk is képesek. Ilyen szempontból tehát igen, jellemző, hogy a sérült gyerek körül forog a világ. Másrészt olyan családoknál, ahol a gyerek csak úgy van, és a sérülése abból keletkezik, hogy az anyja már a terhesség alatt sem törte magát a gyerek épségén (az értelmi sérülések nagy része így alakul ki), ott semmi nem forog a gyerek körül, csak nől, mint a gomba...

A tesók háttérben dologról meg nincs értékelhető statisztikám, nagyon a szülőtől és az ő elfogadásától függ.

Az egyik gyerekem auti, 1 tesója van. Én is gyakran kikészülök, általában éjszakára maradnak a kiborululások, így ebből a gyerekek nem érzékelnek túl sokat.

Nálunk mostanra kezd beállni egyfajta egyensúly az időbeosztást illetőende ehhez fel kellett adni a "mi négyen együtt egy család" elvet, sajnos szét kell szélednünk.

Pl apa elmegy az egyikkel egy közös programra, addig én tesóval csinálom itthon a fejlesztést vagy apa elviszi gyógypedagógushoz a kicsit, akkor a nagyobbal itthon rögtön csinálunk olyat, amit a kicsitől nem tudnánk.

Vagy például tesóval tanulunk az étkezőasztalnál, ő ül az egyik oldalamon, vele szemben a másik oldalamon a kicsi, vele meg kirakózok, rajzolok.

Ezek csak példák, természetesen nálunk is megvan az a jelenség amit leírsz, de szerencsére egyre ritkábban. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy nálunk a kicsi a problémás, tehát, ha az átlagos fejlődésű nagyommal csinálok valamit, akkor nem tereli el a figyelmét a kicsi. Ha a nagyobbik lenne autista, nem biztos, hogy így működne ez az egész.

"az anyja már a terhesség alatt sem törte magát a gyerek épségén (az értelmi sérülések nagy része így alakul ki)"

Hú, ez nagyon durva téves hozzáállás. Nekem nincs értelmi sérült gyerekem, de foglalkozom fogyatékosokkal nem kevés ideje már, nem tudom, hogy mersz ilyet leírni. Az értelmi sérülések legnagyobb része nem a szülő hibája, miért kell az idetévedőkben ezt az érzetet kellteni? Kérlek írd le, hogy egy elhúzódó kitolás, Down szindróma, agykamratágulat miért a szülő hibája, csak hogy hirtelen ezt a hármat említsem.

Igen, kis százalékban előfordul alkoholtól, hiányállapotoktól stb, ami a szülő hibája, de egyáltalán nem ez a jellemző, nem értem miért kellett éppen ezt így kiemelnek.

""az anyja már a terhesség alatt sem törte magát a gyerek épségén (az értelmi sérülések nagy része így alakul ki)"

Hú, ez nagyon durva téves hozzáállás. Nekem nincs értelmi sérült gyerekem, de foglalkozom fogyatékosokkal nem kevés ideje már, nem tudom, hogy mersz ilyet leírni. Az értelmi sérülések legnagyobb része nem a szülő hibája, miért kell az idetévedőkben ezt az érzetet kellteni? Kérlek írd le, hogy egy elhúzódó kitolás, Down szindróma, agykamratágulat miért a szülő hibája, csak hogy hirtelen ezt a hármat említsem.

Igen, kis százalékban előfordul alkoholtól, hiányállapotoktól stb, ami a szülő hibája, de egyáltalán nem ez a jellemző, nem értem miért kellett éppen ezt így kiemelnek."

Úgyszintén szociális gondozó vagyok, én vidéken. A kedves idézett kolléga szerencsés, valószínűleg ő nem árván maradt, szülőktől elvett, otthonba lepasszolt gyerekkel dolgozik, hanem az elittel.

Igen, vannak esetek amikor terhesség alatti vagy csecsemőkori fertőzés volt az ok, esetleg genetikai gikszer.

VISZONT, tudom sorolni láttam épp elég vérfertőzős-gyermekanyás esetet, gyakran már enyhe értelmifogyatékos szülőkkel. De volt ott még csecsemőkori bántalmazás, terhesség alatti ivászat (ez 10 gyerekből 5nél ott figyelt), szipu, amit csak el tudsz képzelni. És igen, az egyhe fogyi gyereket taperoló apuka továbbra is kaphat láthatásit, mert a gondozók több éves kilincselése után se hiszi el a hatóság, hogy egy értelmi sérült és mentálisan zavart gyerekről is lehet autentikus elemzést készíteni ami elég bizonyíték lenne. Arról, hogy a karácsonyi szünetről felfekvéssel, tetvesen, rühvel meg poloskával jön vissza a gyerekek egy része, már ne is beszéljünk. Ez a magyar realitás.

Down szindrómát tudják szűrni, meg aki idősen vállal gyereket, az eleve legyen már felkészülve az eshetőségre, és ha a teszt pozitív. Ezek után fel is készülhetett arra, hogy a gyerek egy drámakirálynő, és tudta mit vállal ha megszüli.

Egy szelet alapján általánosítasz és a kis tapasztalatkádat ráhúzod másokra, miközben tudod, hogy nincs igazad, na ehhez kell azért arc.

Én ismerek 2 darab szociális gondozót egyik hülyébb mint a másik, mégsem gondolom, hogy az összes barom, mert tudom, hogy csak az én korlátoltságomat mutatná.

Jó, hogy nem jelented ki, hogy az összes nő egy mocskos állat, mert eldobja a gyerekét. Azért, mert te árvákkal dolgozol, attól még nők milliárdjai nem dobja el a gyerekét magától, mint ahogy a fogyatékosság jó többsége sem az anya hibájából alakul ki.

A Down kórral meg annyit, hogy éppen a fiatalabb szülőkre jellemző, mert az idősebbek mennek el a szűrésekre. Egyébként jól odacsaptál az idősebb szülőknek is, hogy miattuk beteg a gyerek, ami nem csak nem igaz, de szép kis korlátolt hozzáállás, fogalmad sincs, hogy egy nő milyen okokból szül később.

Mindegy, fölöslegesen irkálok, majd az élet megtanít arra amire kell.

Őszintén kívánok, hogy ha majd lesznek gyerekeid, unokáid, akkor ne legyen egyik se sérült, mert össze fogsz roppanni.