Mennyire jellemző a versengés a kisgyermekes szülők között a gyermek fejlődésével kapcsolatban, illetve nagyobb részben anyákra, anyákra és apákra vegyesen, vagy nagyobb részben apákra jellemző (amennyiben létező jelenségről beszélhetünk)?

Szia!

Szerintem egyértelműen csak az anyákra jellemző! Az apák maximálisan csak büszkék a gyerekükre, de nem dicsekednek, vagy versengenek! Én speciel foglalkozok a lányommal, de nem 24órában, és nem "tanítom be" őt, minden féle dologra és játszok vele egész nap! Nekem van 1 ismerősöm, ő 24órából 24-et játszik fejleszti a gyerekét! Nem mondom, iszonyatosan sok mindent tud a kisfiú... De szegény annyira túl van terhelve, h 1 percre köti le 1 dolog, nem bír elszakadni az anyjától (1,5éves) senki nem vigyázhat, etetheti meg, altathatja rajta kívül... És nappal és éjszaka se alszik rendesen, ezt értem úgy éjjel 5× 6× kel, napközben pedig 1× alszik fél órát! Na ezzel szemben az enyém alszik mint a bunda, de kevésbé tud olyan dolgokat produkálni, mint a kisfiú! A minap meg is kaptam, h az ő gyereke mennyire tid, az enyém meg le van maradva.... Hát nem mondom, h engem néha nem érdekel, h ki hol tart és milyen ügyes, de ez nem verseny... 3-4évesen ugyan ott fog tartani minden gyerek... Később pedig mindből egészséges írni, olvasni, beszélni, járni, tudó ember lesz! ÉS MÉG TAPSOLNI, ÉS PÁPÁT INTENI IS FOG TUDNI! :DDDDD

az én lányom az a ráérős fajta volt,

ismerőseim gyereke mind előbb tudott mindent,

aminek aztán volt is hátránya.

én sose versengtem,nem irigykedtem a másikéra hogy ő mennyi mindent tud,és ahogy az első írta az én lányom is megtanult mindent,kijött az összes foga.stb

Az anyukák nagy része verseng állandó jelleggel, valahogy saját magukat látják visszaigazolva ha pistika 10 hónaposan szalad vagy 1 évesen pápázik és beszél. Egy jelentős része vagy jó, mondjuk egy tetemes hányada kicsit kamu szóval anyuka kihallja a gyerek "beszédéből" az értelmes dolgokat és ettől pistike már egyből folyékonyan beszél. Valamint egymás túllicitálása szintén jellemző én a múltkor már el kellett forduljak mert majdnem elnevettem magam, mikor anyukák versengtek hogy a gyerekük mit csinál (értelmes tanult nők egyébként!!) és egyre lejjebb licitáltak a vége már az volt hogy a kislány 18 hónaposan egyedül öltözik!!! A zoknit is felveszi egyedül. Na most akinek van gyereke az tudja hogy ez mennyire "igaz" hát gondolom hogy semennyire. Mert az nem egyedül öltözés ha odakészíted ő meg dugja a kezét vagy a fejét vagy a lábát ugyebár az max. besegít. Na de ez csak egy kiragadott példa.

Mindenki azt mond amit akar, úgyse lehet leellenőrizni.

És visszatérve a témához, vannak olyan APUKÁK is érdekes módon akik imádnak dicsekedni de ez kicsit mindig szövődik ilyen elvárással is tehát azokat a gyerekeket még kicsit sajnálom is mert apuka olyan nagy dolgokat vár el tőlük már piciként.

Felénk van egy apuka, mindig ő jön a gyerekkel játszózni szoktunk is beszélgetni néha (van anyuka, csak ő otthon takarít olyankor) na és ő rendszeresen büszkélkedik Botondkával (aki 1 évesen 13 kiló volt 2 évesen 17) a súlyával, a beszédjével (én még egy szót nem hallottam tőle de ugye ez nem jelent semmit) meg motoroztatja triciklizteti buzdítja hogy hova mindenhova másszon fel, ha elesik akkor nem sííírunk fiam, hát férfiak vagyunk :DD De mindezt ilyen komoly arccal:)

Na szóval vannak ilyen típusok Botondapuk:)

De azért nagy többségében úgy van ahogy előttem írták hogy a férfiak egyáltalán nem sorolják egymás szavába vágva mi mindent tud a gyerek mert egyrészt szerintem nincsenek is annyira képben hogy mi az ami szenzáció mondjuk 1 évesen és mi az ami teljesen normál. :)

Akkor itt 1 apuka is:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Én, mint anyuka a gyerekem apjának szoktam dicsekedni, hogy milyen ügyes a kislánya. :) De idegeneknek (játszótéren), vagy a családban nem szoktam a gyerekről beszélni, csak akkor, ha kérdezik, hogy mi a helyzet. Egyébként senkit nem traktálok.

A férjem ugyanez. Szerényen nyilatkozik pár szót (bár egyszer véletlenül hallottam, hogy egy ismerősünknek nagyon büszkélkedett, meg is lepődtem rajta). Ezeket a játszótéri összehasonlítgatásokat én sem nagyon szeretem. De ha szóba elegyedek valakivel, akkor inkább úgy szoktam alakítani a beszélgetést, hogy csak az ő gyerekéről beszélgessünk.