Más is érzi azt akinek ADHD-s a gyermeke, hogy akármennyire is igyekszik a tőle telhetőt elkövetni mások szemében ő csakis egy rossz anya?

Sajnálom, hogy atrocitás ért olyan dolog miatt, ami nem a TE hibád! Sajnos az emberekre jellemző, hogy a saját problémáikat inkább külső okokra vezetik vissza, a más problémáját pedig a másik ember hibájára, hiányosságaira. Ez egy énvédelmi rendszer, nem tudatos, de így működik.

Az a kívülálló, laikus, aki nem tudja, hogy mi az ADHD (honnan is tudná, hiszen a pszichiátria és a klinikai pszichológia 9-11 éves tanulást igényel), csak a viselkedéses jegyeket fogja fel, olvas ezt-azt az interneten és rögtön beindulnak az énvédő mechanizmusok, az ítélkezés, a másik hibáztatása. Ezzel tartja távol azt a gondolatot magától, hogy akár vele is megeshet ilyesmi.

Tudom, hogy ez nem vígasztal, de az emberi lélek így működik. Nem szabad magadra venned.

Intelligensebb és műveltebb ember tudja hol tájékozódjon hitelesen és kevésbé alkot ítéletet.

Sajnos a mi társadalmunk nagyon elutasító mindenféle fogyatékkal és mássággal, ellentétben pl a kollektivista társadalmakkal, vagy az északi országokkal.

Az ADHD-s gyereket nevelő szülőknek nagyon nehéz dolguk van. Ugyanúgy az autistát, az értelmi fogyatékost, a down kórost nevelőknek is. De pl a különösen tehetséges, magas iq-val rendelkező gyermeket nevelőnek is, mert ezek a gyerekek is eltérnek a normáltól. Többségük magatartási és viselkedésproblémákkal küld.

Az ADHD-nak megvan a maga evolúciós haszna, nem véletlenül maradt fenn ez a jelenség, ez az idegrendszeri másság. (régi vadászok közülök kerültek ki, mert azokban a képességekben, ami a vadászathoz kellett. kiemelkedőbbek voltak a normál embernél)

A mostani iskolarendszer nem kedvez ennek az eltérésnek. Később, ha a fejlesztést, terápiát csináljátok, lehet sok előnye is ennek. Nagyon fontos a megfelelő pályaválasztás.

Tudom, hogy nehéz, de muszáj megtanulni elengedni ezeket a védekező rosszindulatú megjegyzéseket és olyan emberek társaságát keresni, akik elfogadják a fiadat. A legfontosabb az, hogy te elfogadd a nehézségei ellenére és szerető háttérrel, következetes korlátok felállítása mellett a maximumot kihozd belőle.

Engem tegnap hivtal fel az ovibol, hogy menjek a kisfiamert...4 eves lesz. Baratsagos, kedves es szeretik a gyerekek...de o nem birja a "tomeget", nem tud megulni a feneken es koncentraciot csak kedvtelesbol ismeri - ami erdekli arra figyel ami nem...hat az igy jart. Allandoan tele van sebekkel mert mindig gyors...nem tudja felmerni az adott helyseghez a sebesseget.

Tavasszal felmerettuk, kapott egy spec tanart magaval es Logopedust - bar szerintem eleg szepen beszel mar magyarul es angolul is. A logopedus angol nyelvu lesz.

Amikor nincs vele a spec tanar, nem birja tomeget. Nem tud megulni es figyelni.

Ovonenik tudjak, hogy mi a helyzet.

Nekunk az a szerencsenk, hogy egy baratsagos, jo indulatu es humoru kisgyerek. Valamiert nagyon nepszeru - valoszinusitjuk a kulseje is elonyere szolgal. Barataink elfogadjak es szeretik ot ahogy van. Bar en is megkaptam egytol, hogy minden azert van mert en nem foglalkozom vele...nem ertettem mirol beszel hiszen en hiszem azt, hogy nagyon fontos megtanitani egy kisgyermeket arra, hogy magaban is kepes legyen jatszani. Hiszen ez viszi elore. A fantaziaja a kepzleoero a teremtes. szoval ez a barat amikor kijott az itelet, hogy hat ja figyelemzavar meg hyper...akkor befogta es par het utan feltette nekem a kerdest: lehet az o fiat is fel kellene meretni?....

Engem nem erdekel ezek utan mit gondolnak. Egy erdekel, hogy a fiam sose legyen kikozositve, el legyen fogadva es o maga ugy fejlodjon, hogy be tudjon illeszkedni.