Nem bírom már elviselni! Mit tegyek?

Egy szülő sem állhatna így a gyerekeihez. A lányom most 19, fiam 16, kisfiam pedig másfél éves. Nem kívánjuk a férjemmel a nagyobb gyerekeinket leterhelni a kisebbel, mi vállaltuk, a nagyok nem dadák, van életük, magánszférájuk, tanulni valójuk és most alakítják ki a saját baráti köreiket is. Ha picire vágynak, majd lesz nekik saját, amikor eljön az ideje. Nálunk ők imádják a kicsit, előfordul, hogy kérek segítséget, készségesen segítenek a pici körül, de sosem olyat, ami számukra már gáz. Féltékenységnek jele sincs, kiegyensúlyozottak, dicsekszenek a haveroknak a kistesóval, ha jönnek fel a barátaik, mert hozzánk jöhetnek, akkor együtt babáznak.

Őszintén szólva abszolut egyetértek azzal, hogy a kérdező kétségbe van esve, és lehetetlenné tették a szülők a mindennapi életét. Mert nem a gyerek a felelős. Ő csak kihasználja ösztönösen a szülők által számára biztosított előnyt. Nem értem, mért nincs annyi némely szülőben, hogy egyformán gondol minden gyermekére, kinek-kinek kora és egyénisége szerinti szükségletei alapján.A gyerekek ezt meghálálják, mert ha otthon jól érzik magukat, mindannyian érzik magukat értékesnek annyira, hogy szüleik egyenként komolyan vegyék a gondjaikat és dolgaikat, akkor ez harmóniát szül önmagukban és a családban.

Nem tudom, lenne-e eredménye egy beszélgetésnek a szülőkkel, talán saját lelkiismereted megnyugtatására meg kellene tenni, de ha nem változnak a dolgok, vagy kibírod a felnőtt korig, vagy ha megoldható, akkor koli...bár sztem a Szülőknek jól jön, hogy nálad lóg a hugi, addig is nekik nyugi van...sok sikert Neked.

Valamelyik válaszoló írta, hogy csinált szabályzatot, stb... Szerintem próbáld meg nagyon kedvesen (tényleg!!!) elmondani neki az ő szintjén, hogy neki se lenne jó, ha te széthordanád a játékait, és azt, hogy ha megkérdezi, akkor te nagyon szívesen odaadod a dolgaidat, de csak akkor. Meg legyenek szabályok, hogy nem eszünk a szobában, nem ugrálunk az ágyon, ha valamit szeretne a szobádban csinálni, akkor azt kérdezze meg, és ha valamire nemet mondasz, akkor az tartsa tiszteletben, és ez fordítva is legyen így. Csinálnék vele közösen egy ilyen szabálytáblát, felírnám a szabályokat, hogy 1-es, 2-es... ő meg rajzolna rá valamit, és kiraknám a falra. Aztán, ha valamit ügyesen csinált, ( pl. a konyhában evett, vagy megkérdezte hogy elkérhet-e valamit) akkor megjutalmaznám, mondjuk egy cukorral. Néha tölts vele egy kis időt. Például a kicsik szeretnek felnőtteset játszani, esetleg tarthatnál vele egy lányos napot, akkor esetleg megmutatnád neki a sminket, kivennétek egy filmet, és együtt megnéznétek, valami aranyos mesét. Próbáld szeretettel rávezetni a dolog nyitjára! Te igazából nagyon fontos vagy az ő életében, ne úgy élje meg, hogy utált téged, mert szemét voltál, hanem hogy milyen jó is hogy van egy nővére!

Remélem tudtam segíteni... :)

Sok szerencsét, és energiát! :)

Egyébként mi hárman vagyunk tesók, három lány...

Én vagyok a legkisebb, az egyik nővéremmel 10, a másikkal 13 év a korkülönbség... Hát gondolhatod micsoda hisztik voltak itt is :D

13/L