Nem bírom már elviselni! Mit tegyek?

Valami azt súgja, a szüleid nemcsak a húgod nevelését rontották el...

Ezt bármelyik testvér leírhatná a másikról, csak pár évvel fiatalabb korában. Kicsit nőjél fel, a testvér okozta stresszt mindenkinek el kell tudnia viselni.

Azon próbálj el gondolkodni, hogy mit adott neked ez a tapasztalat, hogy testvéred van, és ne azon rágódj, hogy te mit szeretnél.

Nos egyszerű a helyzet, de szülő függő a megoldás.

Egyszerüen beszélni kell a szüleiddel.

Az én gyerekeimnél pont tudatosan kerültem, hogy ekkora kor különbség legyen.

Te 16 éves vagy és mozgás térre, intim szférára van szükséged, amit a tesód nem ad meg és ráadásul jön erre a csökkent szeretet és figyelem hiány. Mondd el szüleidnek ezt a mondatot 1:1-ben és azt is hogy egy olyan apuka mondta aki tanult pszichológiát. ;-)

Ha meg kapod ezeket, akkor pedig neked kell megigérni, hogy nem leszel utálatos a húgoddal (ő se tehet erről az egészről, ezért nem érdemli meg a haragot), hanem időnként fogalakozol vele, hiszen egy család vagytok.

A kialakult helyzet miatt nem érezd rosszul magad, mert ezt a szüleidnek kell megoldania, de add meg a szükséges infót hozzá (, de ne fogalmaz szélsőségesen még ha így is gondolod).

Kedves első válaszoló!

Szerinted ha egykének neveltek egy gyermeket 11 évig, majd a kamaszkor küszöbén meg nyer magának egy testvér miközben elvesziti életterét, azt szerinted mégis hogyan kell kezelnie???

A kérdezőnek:

Sajna ha szülők ilyenek akkor a te mozgás tered behatárolt 16 éves korban. Sajnálom.

Azt tudom javasolni, hogy ezek szerint majd nem hogy te neveled a hugodat, nos (saját érdekedben is) legyél normális vele, mert nem tehet az egészről, tartsatok össze és szeressd, mert azért is lehet utálatos, mert érzi az ellenszenvet.

Mind ketten jobban jártok így. Kitartás. :)

Szia!

100%-osan megértelek,mert én is úgyan ebben a helyzetben voltam kamaszként.Köztünk 10 év különbség volt a hugommal.Nekem is mindig hozzá kellett alkalmazkodnom,nekem kellett hoznom az oviból,várnom haza mikor már iskolás volt,mert anyuék dolgoztak. Sehova nem mehettem mert a hugom... Nem jöhettek hozzám barátok barátnők mert egy szobába voltunk és a tesóm mindig szét pakolt mindent,nem győztem pakolni utánna.

Próbáltam én beszélni a szüleimmel,de nem értették meg. Aztán a keresztanyámmal beszéltem,hogy ő próbálja az én szüleimet rávezetni,hogy ez így nem jó. Na az valamelyest segített a dolgokon.

Nagyon utáltam a hugomat. Akkor változott a helyzet amikor férjhez mentem és elköltöztem otthonról. Szépen lassan rendeződött a helyzetünk a tesómmal,most már ott tartunk,hogy napi szinten találkozunk vagy beszélünk telcsin. Sőt,4 hónapja szültem, és ő volt bent velem a szülőszobán.:-) Ezt csak azért írtam le,hogy tudd meg fog változni ez a helyzet,igaz,hogy sokára de így lesz. Addig meg próbálj valaki felnőttel beszélni,aki tud hatni a szüleidre és te is megbízol benne.Talán ő majd tud neked segíteni.

35/L

én is a húgommal vagyok egy szobában de ő itt is alszik amíg nem aludt itt a szobámban addig meg mindig átjött mert itt van tv meg cuccok mert mindenféle szép köveket meg ilyeneket elteszek és ő mindig széthordozta eltörte meg minden és én voltam leszidva hogy miért nem figyeltem rá utána amikor elegem lett leültem és mondtam neki hogy olyan szép nagylány vagy ne legyél olyan sírós nem kell mindent anyuék orrára kötni meg ha leszidlak csak azért szeszem mert féltelek meg szeretlek és miért nem alszol velem egy szobába nem kell félni este itt vagyok és az óta nem hülye ha le akar venni valamit akkor megkérdezi tőlem hogy leveheti-e és csináltam egy szabályzatot hogy az ágyon nem szabad ugrálni a szobában nem szabad enni stb. és azt mondtam hogy ha ezt megszegi akkor jön a télapó és elveszi a játékait és elhitte.szerintem tedd ezt te is! :)

16/L