Hogy tanítsam meg 5 éves lányomat köszönni, aki rettentően makacs?

Ha nem köszön, akkor ne vedd észre, hogy ott van. Azért elég nagy baj van, ha egy öt éves gyerekt nem tudsz irányitani.

Legyél vele "bunkó" Te is, ahogyan ő az másokkal. Ha nem köszön, akkor mondd meg neki, hogy "kislányom, te mekkora bunkó vagy és szégyeld magad és addig ne is várd hogy elmenjünk akárhová ameddig nem tanultál meg köszönni, most pedig ne lássalak" Meg fog lepődni a gyerek a durva hangnemen, és fog köszönni. De ezt akkor, ha már mindent megpróbűltál :)

nekem hugom nem mindig köszön bár ő 3 éves! de minnél jobban mondjuk hogy köszönj azért sem fog! lekéne vele ülni beszélni hogy ha nem köszönsz nem lesznek barátaid nem fognak szeretni! illetve azis megoldás hogy pl ha nem köszön nem kapja meg amit szeretne akár ha csak egy csokiról van szó azt sem mert nem érdemli meg

Az én lányom 4 és féléves és valamiért nem szeret köszöni, mint a legtöbb gyerek ebben a korban. Egyszer rászólok és ha nem köszön, hát nem. Gyakran elmondom neki, hogy illik, kell köszöni az embereknek és mivel ezt hallja tőlem is és a testvérétől, ma már egyre többször van, hogy magától köszön rá sem kell szólni. Szerintem ne nyaggasd és főleg, ne üsd meg mint azt az egyik válaszoló írta. Minél inkább mondod neki annál inkább nem akarja majd. Kicsit várj vele, mutass neki jó példát és azért finoman éreztesd vele, hogy a köszönés fontos dolog mert ettől lesznek nagyok. Sok sikert hozzá. Amúgy a lányom ha nélkülem megy mondjuk a boltba a testvérével akkor mindig köszön.

Kicsit idősebb lehettem, de nekem is ez volt a problémám, és persze ezzel együtt anyukámnak is. Én sem köszöntem, csak a legszűkebb körben a családtagjaimnak. Tisztán emlékszem, hogy nem tudtam hogy hogyan köszönjek másoknak. Csókolom-szia-üdv stb. Hatalmas probléma volt ez nekem. Nem akartam bunkó lenni, de inkább nem mondtam semmit minthogy leszidjanak ha nem jól köszönök. Rám is mérgesek voltak. Előtte sose ültek le velem erről beszélgetni, kinek hogy kell. Egyszer anya az utcán nagyon leszidott emiatt, amiért megint nem köszöntem, és akkor kibuktam. Sírva mondtam neki mi a baj, ő meg csak nézett. Ez meg se fordult a fejében.... Azt hitte makacskodok. Aztán leültünk, megbeszélni, egyenként kinek hogy kell. Ha bizonytalan volta l. az utcán ránéztem, és halkan súgta pl. csókolom... néni/bácsi! utána nem volt baj ilyesmivel. Azt hiszem kicsit szégyellte magát ,amiért erre nem gondolt.