2005 óta bűncselekménynek számít ha egy atyai pofon ki van osztva a gyereknek miért?

Igen, leírja a törvény, sőt a védőnő nekünk azt is felolvasta szülői értekezleten, hogy mi számít gyermekbántalmazásnak:

pl. ha megütöd, elveszed a játékát, sarokba állítod, nem biztosítasz neki elegendő játékot.

Ez utóbbinál különösen kiakadtam, mert ha én most nem veszek neki drága játékokat, akkor én bántalmazom?!

Szerintem ez a törvény elég nagy butaság, és kicsit furán is néznének rám, ha bemennék a rendőrségre, és közölném, hogy a szomszéd Józsikának nincs elég játéka, ezért feljelentem a szüleit.

Arról nem beszélve, hogy az óvónők sarokba állítással büntetik a gyerekeket, ezt konkrétan tudom, akkor őket is feljelenthetném. Eszemben sincs.

A verésről is az a véleményem, ha egyszer-kétszer a kezére csapsz, attól még nem visz el a rendőr, de azért ne az legyen a fő nevelési elv. Anyukám azt mondta, náluk mindig kéznél volt a vessző, ha valami rosszat csinált jól elverték, sokszor azt sem tudta miért. Na, ezt ellenzem.

De mi voltunk úgy, hogy az utcán a 2 éves gyerekem hisztiből kiszaladt az úttestre, mert nem kapott csokit, és konkrétan tudta, hogy azért megharagszunk rá. Azt nem fogta fel, hogy miért nem szabad, csak azt, hogy azt mi tiltjuk. Na, a férjem az egész buszmegálló szeme láttára jól elverte a gyereket, féltem is, hogy ránk küldik a gyámügyet, de senki nem jelentett fel érte. Azóta nem szalad ki az útra.

De ennek ellenére ne sírjuk már vissza a régi szép időket, amikor a tanárok is osztották a körmöst. Én nem engedném meg, hogy bárki megüsse a gyerekemet.

És nem ezért rosszak a mai fiatalok, hanem azért, mert a szülők éjt-nappallá téve güriznek a megélhetésért, és gyermeket nevelni már nincs idejük. Ha esténként egy fél órára találkoznak, és jól elveri a gyereket, attól nem lenne semmivel jobb. A hiba nem itt van.

Én sem vagyok a fizikai bántalmazás híve, szerintem is egyértelmű, hogy az erőszak erőszakot szül. De egyetértek azokkal, akik azt írták, vannak itt is fokozatok, el tudok képzelni olyan szitut, amikor egy anyai/atyai pofon elcsattan, és nem lesz belőle tragédia. Én egyszer kaptam kamaszként, a mai napig emlékszem rá.

Sok ilyen kérdésnél felmerült már, és szerintem nagyon igaz, hogy ha meg is rángat/üt az ember egy gyereket, annak őszintén kell jönnie. Értsd ezalatt: ha már végképp nincs a szülőnek eszköze, és eldurran az agya az „őszinte”, ellenben ha pl. a bevásárlóközpontban szaladgál a gyerek, és anyuka odasziszegi, hogy „ezért majd kapsz otton”, majd otthon megveri (hideg fejjel, „előre megfontol szándékkal”), az romboló hatású.

Az a helyzet szerintem, hogy a törvénybe muszály belevenni ilyesmit, mert vannak, akik a verést alapvető nevelési módszernek tartják, vagy ami még rosszabb, zsigerből a gyereken verik le mondjuk saját frusztrációikat (ahogy mások pl. a kutyájukon). Alapvetően egy csomó marhaságot azért kell szabályozni, mert vannak nem túl intelligens emberek is köztünk.

Amivel nagyon nem értek egyet az az, hogy azért „tisztelték” a tanárokat, szülőket „régen” a gyerekek, mert verték őket. A veréstől senki nem fog senkit tisztelni – maximum félni, tartani fog tőle. Ez pedig elég távol áll a kiérdemelt tisztelettől, amit azért tanusítunk valaki iránt, mert felnézünk rá valamiért, elismerjük.

A törvény szövege értelmében egyetlen pofont se keverhetsz le a gyerekednek, se a másénak, se okkal, se ok nélkül. De a gyakorlatban ettől még senki ellen nem indul eljárás egy pofon, de sajnos sokszor durvább dolgok miatt sem.

Egyébként a "nem ütöm meg" egyáltalán nem azonos a "mindent ráhagyással". Sőt.

Figyi, a kérdés azért hülyeség, mert normális szülő-gyerek kapcsolat esetén fel nem merül, hogy egy atyai pofon elcsattanása „nyilvános fórumot” kap.

Ha egy gyerek emiatt „felsőbb helyre fordul” segítségért, feljelenti a szülőt, akkor ott sokkal komolyabb gondok vannak a családban, és a szülőnek kell erős önvizsgálatot tartania, hogy mi rontott el.

Kedves szülők, akik azt mondtátok, hogy pofonokkal nevelitek a gyerekeitek, remélem, hogy a sors visszaadja, s majd amikor ti lesztek idősek, tehetetlenek ők is pofonokkal illetnek titeket.

Pofonnal nem lehet nevelni, maximum azt éritek el, hogy nem lesz nyílt, őszinte kapcsolatotok a gyermekeitekkel. Hamarosan nekem is lesz gyermekem, de az biztos, hogy soha nem ütöm meg, inkább leszek olyan szülő, aki elmagyarázza neki, hogy miért nem szabad többet butaságot csinálnia.

Szerintetek a pofonból hogy tanul??? Mondjuk: -Kislányom hol voltál? -A barátomnál. és akkor megütöd meg még fiatal hozzá?? Na és akkor mi lesz?? Ja, hogy legközelebb azt hazudja, hogy az iskolában, vagy, hogy a barátnőjével?

Gratulálok minden kedves szülőnek,aki "nevelő célzattal" üti a gyerekét.