Gyermekemet nem érdekli a tanulás, mit tegyek?

nehéz kor ez.. de két dolog, ami segítő lehet.

1. Az, amit írtam, hogy legyen egyedül mindennap egy félórácskát legalább, amikor tkp. keresi önmagát (bár úgy néz ki, heverészik) Ki vagyok én? a korszak nagy kérdése, amire azután rájön, egy életen át kell keresni a választ- a megismerésben és az kifejezésben (alkotásban, munkában).

2.A másik: megtalálni - óvatosan keresgélve, nem rábeszélve-, hogy mi az, ami lelkesíti (amiért érdemes a heverőről feltápászkodnia, legörbült szájjal, ez meg úgy néz ki a kívülállóknak)

Nagyon nehéz, hogy túlterhel az iskola racionális információáradattal és a képességfejlesztés kiszorul, lemarad. Olyan alapvető emberi dolog ez, mint a be- és kilégzés. Most állandóan belélegeztetnék az iskolában.. Önvédelemből áll le, nem egészen lustaságból. Benne vannak ezek a képességek - és nem tudnak kibontakozni.. Ezért csüggednek el, és nem is értik, mi bajuk.

Valamilyen kézimunka segítő. (a gép nem, sajnos) A házimunkába is szépen be kell vonni..

Érdemes Arany Bolond Istókját elolvasni a szülőknek... Ahogy keresi, és ahogy ráébred Istók (Arany önmaga) a világ nagy dolgaira - ez az időszak (de időt kell rá hagyni, gépmentes, kontrollálás mentes, értékelésmentes időt, olyan "csak úgy vagyok" időt)

Isten, világ, ember: a tiszta ész

Nyitját ezekhez vágya feltalálni:

De, ami pár évezred óta kész,

Belátta, hogy neki kell megcsinálni.

Mind „térj-meg-utca” ez, bármerre méssz;

Így kedve nem sok volt philosophálni; –

Egy ismerethez mégis eljutott:

„Hogy semmit nem tud, annyit jól tudott.”

...

Szerette Istók a természetet

Éhomra is; - ha egy szünnapra szert tőn,

Ebédre vackort és kökényt szedett

S egész nap elcsatangolt a Nagy-erdőn;

Olvasni fűbe ha telepedett,

Nem olvasott, - csak egy mohlepte cser-tőn

A mikrokosmost, sürge hangyabolyt

Órákig nézte, amint föl- s lefolyt.

...

Vagy elbocsátá lelkét ringatódzni

Szellő fuvalmán, bólintó galyon,

Felhők futásával versent hajózni,

Hanyatt terűlve egy partoldalon, -

Engedte önmagából kilopódzni:

Hang, szín, sugár lett, tér és mozgalom,

Ő a természet, a nagy és örök -

Mi ott henyél, csak hitvány földi rög.

Azért ha "elhagyta az anyukája kicsi korában" az elég komoly ok arra, hogy úgy érezze, ő úgyse jó semmire, nem kell senkinek, fölösleges is erőfeszítést tennie hiszen neki nem sikerül...

Nem azért, mert ti nem tesztek meg érte mindent, hanem mert ez egy akkora trauma, amit tényleg nehéz feldolgozni. Lassan itt volna az ideje, hogy ez a gyerek saját, belső motivációt találjon a tanulásra. Ha kívülről nagyon erős a kényszer, kicsi kortól folyamatos külső nyomás és ellenőrzés hatására tanult, akkor ez a saját elhatározás, akarat nagyon nehezen alakul ki. Pedig ahogy nő, a külső kényszer egyre kevésbé hatásos, és egy áldatlan harchoz vezet a szülő és a gyerek között, pedig inkább támogatniuk kéne egymást.

Ha nem lenne az "elhagyás" a kislány előéletében, egyszerűen csak azt mondanám, hogy hagyjátok abba az erőltetését. Mondjátok el neki, hogy helyette nem tudtok akarni és elhatározásokat tenni. Ez az ő élete, döntsön, és viselje a következményeket. Persze ha úgy dönt, hogy tanulni szeretne, kérhet segítséget, és meg is fogja kapni. Bizonyos tantárgyakból lehet olyan lemaradása, amit egyedül nem tud behozni. Ha anyagilag megtehetitek, fogadjatok mellé korrepetáló tanárt (már amennyiben határozottan közli a gyerek, hogy szeretne tanulni), esetleg azzal a kikötéssel, hogy ha a tanárnak panasza van rá, nem figyel, nem készíti el a feladatait stb. akkor ehhez a zsebpénzéből is hozzá kell járulnia.

De ha nem tanul, hagyjátok békén, bukjon meg. Csak a saját kárán jöhet rá, hogy ostobaságot csinál.

Ezt a kislányt viszont súlyos kisgyerekkori trauma érte, vigyétek pszichológushoz!!!

Kedves tegnapelőtt író :)

Mindenben támogatjuk, én erőm felett is, már volt olyan ismerősöm aki azt mondta mit kínlódsz meg idegeskedsz miatta nem a te gyereked...ez igaz, nem is próbál úgy viselkedni hogy esetleg a gyerekemnek érezhessem ennyi idő után, de nem akarom, hogy egy lecsúszott, buta és emiatt szégyenbe kerülő, értéktelen ember legyen. De az igaz hogy semmire nem megyek semmiféle módszerrel és igen én is ezt mondtam már ma, hogy akkor bukjál meg, ennyi és kész! Feladom, ha te így akarod...tanulj akkor a magad kárán, mert ő el sem tudja azt képzelni, hogy milyen lesz osztályt ismételni, idegen gyereke között kezdeni elölről az évet...

Kedves hozzászóló, vittük már pszichológushoz...semmi értelme nem volt, csak a sok pénz amit kiadtunk...ő kifogott a pszichológián is. Tudnék mesélni.

A barátnőm kisöccse volt ilyen, aki most 13 éves. Nem érdekelte semmi, nem tanult semmit... Aztán mikor átmentem hozzájuk, hogy a barátnőmnek segítsek a tanulásban, akkor beszélgettem vele, mondta, hogy ő nem fog tanulni, meg, hogy ő nem lesz stréber, én meg mondtam neki, hogy, de a tanulás fontos...

Miután végeztem és hazaértem, láttam, hogy az öccse írt üzenetet, hogy szeretné, ha tanulnék vele is. :) Azóta javulnak a jegyei, mindig megcsinálja a leckéjét, rendesen tanul. :)

A barátnőm pedig elmondta, hogy az öccse "belém szeretett" és, hogy ezért akar velem tanulni. :D

Szóval kell neki valaki, aki ösztönzi és utána már nyert ügy. :)