Manapság miért autista és hiperaktív minden gyerek?

Hiperaktív a fiam. Igen , pontosan értem mire gondol a kérdező, habár más volt a fő kérdés és másra célzott gondolatban, de mostmár értem.

Itt is olvasni rengeteg kérdést egyébként, autizmusra utalva, mert pl a gyerek szereti a rendet máris autista (épp nemrég volt egy para anyuka), szóval szülők vélnek felfedezni elég komoly diagnózisokat mégha kérdés szintjén is.

Hiperaktivitás, mert ebben vagyok otthon. Igazad van, aok szülő a "rossz", túl aktív, neadjsiten neveletlen gyereket egy szóval lerendezi, máris magáról a felelősséget leröpörve, hogy a gyerek hiperaktív. Sajnos sok sok ilyen anyuka van.

Hiperaktivitást 6 éves kor alatt nem diagnosztizálnak, legfeljebb csak a gyanúja állhat fel és erre irányuló kezeléseket kap.

Fiammal 3 éves korától "gondjaink"kezembe vettem az ügyet, megjártunk mindent, kaptuk a folyamatos fejlesztést, torna, nevelési tanácsok. Neurológus papírra vetette, hogy a probléma hátterében 90%, hogy hiperaktivitás áll. Senkinek nem beszéltem erről, igyekeztem minden jó tanácsot megfogadni a szakemberektől, heti 7 napból 6-szor napi 40-60 perc torna. Rengeteg sport, mozgás,bicaj, futás stb stb. Saját fejlődésével megegyező itthoni fejlesztés. Az elmúlt 4 évben fogytam 15 kilót. Nem panaszképp, csak látható milyen küzdelem is ez. Jelenleg az utolsó neurológiai vizsgálati papíron az áll, hogy remek fejlesztést kap a gyerek, nagy ütemben jó irányban fejlődik. Szociális képességei pozitívan változtak, bár a hiperaktivitás, mint olyan fenáll, viszont hála a sok tornának és fejlesztésnek, rengeteg foglalkozásnak, nagyon szépen tudja 7 éves korára magát kontrollálni. Ez volt a cél. Számol, betűket ismeri, szépen viselkedik a felnőttekkel, gyerekekkel nem agresszív, a pedagógusok az 5 legjobb gyerek közé sorolták. Miközben honnan indultunk. Soha nem takaróztam azzal, hogy hiperaktív a gyerek azért ilyen, ez van, nem tehetünk róla. Inkább vért izzadtam s izzadok, hogy normális élete lehessen.

Én az elmúlt évek folyamán sok gyerekkel, gyerekes szülővel találkoztam és sok szakemberrel. Tapasztalat azt mutatja, hogy a leg nemtörődömebb szülők símán rávágják, hogy hiperaktív mindenféle szakvélemény nélkül a gyerekükre. És ennyi, pont. Nem tesznek semmit. Pedig értelmes gyerekekről beszélnek csak épp a nevelés hiányzik. Persze van olyna is, ahol segítség kellene, de nem mennek, mert "majd kinövi, hát gyerek még úgyse értei a dolgokat". Ilyen is van.

De akinek tényleg komoly gondjaik vannak, és tényleg mindent elkövet, hogy renbejöjjenek a dolgok, azok nevelnek, fejlesztenek, kitartóan küzdenek, nem takaróznak mindenféle diagnózissal.

Nálunk a gondot a szakembereken és az óvónőkön kívül és persze a mamák + egy barátnő, senki nem tudja.

"nem azokkal van a baj, akik diagnosztizáltatták, és ténylegesen probléma van. csak azt mondom, ha egy gyerek egy picit más, vagy aktívabb, máris betegnek nevezik."

Pont hogy nem nevezzük BETEGNEK, ugyanis sem a hiperaktivitás, sem az autizmus nem BETEGSÉG.

És tudod, amikor már a 20. helyről "néznek" ki, mert "más" a gyerek, nem azt csinálja, amit mondanak neki, akkor lehet, hogy elmegy a kedvem attól, hogy hordjam. Akkor először megpróbálom felkészíteni. Ahogy fentebb érintett szülő írta, 4 évesen még nem diagnosztizálnak, csak gyanút mondanak. És ez nem olyan dolog, hogy akkor most kicsit fejlesztgetem, és rendben lesz, hanem hosszú évek kemény munkája van abban, hogy egy ilyen gyermek integrálhatóvá válik oviban, iskolában. Sok intézmény fel sem vesz papíros gyereket. Én kb. 10 iskolát hívtam fel (köztük reformpedagógiai intézményeket), és amikor megtudták, hogy papíros a gyerek, elhajtottak. Köszi, nem kérünk belőle, a mi diplománk nem erről szól... olyan intézményekről van szó, amiknek az alapító okiratában szerepelt az autisták integrálása! És most én egy magasan funkcionáló, 131-es IQ-val rendelkező, Aspergeres autiról írok, akinek a szakvéleményében azt írták, hogy járhat normál iskolába! De hiába járhat, ha nem kérnek belőle... (szerencsére azóta találtunk, mintegy fél éves utánajárás után). A játszótéri balhékról nem írnék inkább... szinte mindennapos volt a "minek hozza ide, ha nem tud viselkedni" beszólás. Zenebölcsiből kinéztek, úszásnak eddig 3x futottunk neki, sikertelenül, pár alkalom után előjöttek a balhék. Talán mostanra tartunk ott, hogy meg lehet újra próbálkozni, de majd jövőre... egyelőre nagyon nagy terhelés van a gyereken a suli miatt.

Szerintem ha te megfognád az adott gyereket és elvinnéd játszótérre, sportra, kb. 10 perc után sírva menekülnél... hidd el, tapasztalat. Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Egyébként meg látod, általánosítasz, közben kiderült, hogy konkrétan egyetlen szülővel van "bajod", és ennek alapján leszűrted, hogy lám, milyen könnyen ráfogják a gyerekekre, hogy "beteg".

A betegség szót pedig nem szeretjük. Beteg a gyerekem amikor náthás, bárányhimlős, vagy hasonlók. De az autizmus nem betegség. Egy vaknak mondanád azt, hogy beteg? Vagy egy siketnek? Remélem, hogy nem!

Kedves 14-es. Ne haragudj, de szerintem egy kicsit túlreagálod a kérdést. Érthető, de te is értsd meg egy kicsit a kérdezőt.

Igen, lehet, higy általánosított, de ki nem teszi meg? Te is, csak más esetben. Általánosítunk, mert nem lehet a világ összes emberét, problémáját, jelenségét egyesével kiértékelni. Szoktuk mondani, hogy a virág illtos. Kivéve és akkor itt sorolhatnánk a kivételeket. De nem tesszük, általánosságban beszélünk róla. A kérdező egészen biztosan nem bántani akart téged és a sorstársaidat a kérdéssel.

Igen, valóban rosszul fogalmazott a beteggel, de ez sajnos egy beidegződött rossz szóhasználat, ami ellen jó felszólalni, ezzel egyetértek.

Mindamellett a kérdésben feltett jelenséggel valamennyire én is találkoztam, csak meg kell nézni itt a kérdéseket, rengeteg autista, aspergeres, AD/HD-s vagy gyanús, de még nem diagnosztizált esetről olvashatsz. Én megkérdeztem egyszer a gyógypedagógus tanáromat, hogy miért van ez. Természetesen sok más mellett ő is megemlítette, hogy a szakemberek előszeretettel használják a fenti "diagnózisokat" a kicsit más személyiségű gyerekekre is. Természetesen ez csak egy vélemény, speciel az övé, de a kérdező például sok ilyen esettel találkozhatott.

Kedves utolsó! És mégis mi alapján bírálja felül egy gyógypedagógus, vagy egy laikus szülő a szakorvosi diagnózist? Komolyan kérdezem!

Ma naponta diagnosztizálnak egy-egy autit csak Budapesten (a jelenleg zajló autizmus konferencián hangzott el). És nem azért, mert többen vannak, hanem mert finomodtak a diagnosztikai eszközök. Ahogy írtam, én jelenleg több száz (!) olyan felnőtt autistáról tudok, akik végigkínlódták az eddigi életüket diagnózis nélkül, vagy skizofrénnek, figyelemzavarosnak, hiperaktívnak diagnosztizálva.

Amúgy a virágos példád pont azért sántít, mert ha elolvasod a kérdést, akkor az arról szól, hogy - a te analógiáddal - miért büdös minden virág?

Kedves 83%-os kérdezőnek az autista kislánnyal már láthatóan ki van készülve az idegrendszere a gyereke miatt.

Ettől még nem kellene itt nekiugrani a kérdezőnek és a többi válaszolónak.

Ha ennyire nem bírod idegekkel, add be otthonba.

Nem bírálta felül, odaírtam, hogy ez csak egy vélemény.

Abban meg egészen biztos vagyok, hogy érted, mit akartam mondani a példámmal. Példa volt, tehát nem kell egy az egyben erre a kérdésre lefordítani és átértelmezni.

Ne legyél már ilyen dühös.

Napsütéses szép napot neked.

Az tény, hogy egy gyógypedagógus nem szakember egy ilyen diagnózis felállításához. Gyógypedagógus segít, irányít, fejlesztést, tanácsot, tornát stb ad, de nem diagnosztizálhat. Gyanút esetleg megállapíthat de irányít a megfelelő szakemberhez.

Másik rész, tényleg ne vedd ennyire magadra, hisz valahol igaza van a kérdezőnek, rengeteg laikus, nagyok okos , sőt akár nevelni lusta anyuka van, aki dobálja a diagnózisokat, nagy szavakat. A kérdező ezekre célzott, nem rád vagy rám. Sajnos egyszerűbb egy szülői diagnózis, mint a nevelés. Sok ilyennel találkoztam. Miért van az, hogy sok "átlagos" gyerek ezerszer neveletlenebb, kezelhetetlenebb, csintalanabb, szemtelenebb, mint az én hiperaktívom?

Egyébként ehhez egy észrevétel:

"csak meg kell nézni itt a kérdéseket, rengeteg autista, aspergeres, AD/HD-s vagy gyanús, de még nem diagnosztizált esetről olvashatsz"

Persze, mert amikor a szülő megkapja a gyanút, akkor bizonytalan. Én is az voltam, kérdeztem is, itt is. Amikor meg már megvan a diagnózis, akkor már nem kérdezünk, hanem válaszolunk, csoportokba tömörülünk, olyan közösségekbe, ahol nem kell 5 percenként magyarázkodnunk, mert a többiek ÉRTIK, hogy miről beszélünk. De nem azért van sok autista, hiperaktív, mert sok kérdés szól erről, meg azért sem, mert könnyen "ráfogják" a gyerekre. Üzenem annak a bizonyos gyógypedagógusnak, hogy ha olyan könnyen ráfognák, akkor vajon miért kellett nekem szabályosan KÖNYÖRÖGNÖM a pszichiátereknek, hogy legalább egy gyanút mondjanak már, mert mindenki csak vonogatta a vállát, hogy ő ebben nem kompetens! (Hozzáteszem, szakértő helyen egyértelműen kimutatták a vizsgálatok az autizmust, és azóta már tudom, hogy TIPIKUS Aspergeres a lányom, mégis van egy rakás papírom arról, hogy semmi baja.) Nem, egyáltalán nem fogják rá könnyen a gyerekekre, ezt csak az mondja, aki nem csinálta még végig a diagnózis rögös útját, és/vagy fogalma sincs a diagnosztika menetéről, mibenlétéről.

És ez is nagyon káros üzenet, hogy azt sugalljátok, hogy "ráfogják" a gyerekekre, mert amikor a szülő ott áll a 3-4 éves gyerekével, és látja ő is, meg a pedagógusok is, hogy más, akkor elbizonytalanodik, hogy lehet, hogy csak túlaggódja?! Pedig a korai felismerés és fejlesztés rengeteget segíthetne!