Evésprobléma 5 évesnél. Tanácsok?

Mivel anyuka is bevallotta hogy nem eszik a gyerek rendessen, érdemes lenne összefogni anyukával és egy alaposabb kivizsgálásnak alávetni a kislányt. Pl : az én fiam 6 és fél éves, méretei alapján 4 és fél évesnek felel meg.folyamatos vas utánpótlást kap amitől néha jobb az étvágya viszont ez nem változtat sokat a méretein. Hosszas utána járás után kiderült enzimhiànyos, felszívódási zavara van.erre a fajta betegségre ami neki van, jelen pillanatban nincs gyógyszer vagy kezelés. Ami jelen helyzetben használ az egy speciális étrendkiegészitő. Ismétlem , látványos javulás nem történt az elmúlt 3 évben.

Ezt a kis regényt csak azért irtam le, lásd vannak esetek amikor nem szimpla étvágytalanságrol van szó.

Mondjuk nálatok lehet akár lelki oka is .

Tipikusan azok a gyerekek reagálnak így, akiket tömnek. Ahol központi kérdés az evés, ahol a kedvenc rántotta és virsli nem "rendes, főtt étel".

Én is rossz evő voltam gyerekként, az első emlékeim egyike, hogy forgatom a fejem, hogy nem kérek, és tuszkolják a számba kanállal. A gondolattól rosszul vagyok... Nekem is azt mondták, hogy a vajas kenyér nem kaja, csak szalámival. De ha én undorodom a szalámitól, akkor mi van? (A mai napig egyébként, viszont imádom a sajtot. Meg a vajas kenyeret... :)

Én is sovány voltam, és nem haltam éhen. (Most meg majdnem hogy fogynom kéne felnőtt fejjel.) Bár a 15 kg tényleg elég kevés.

Amennyiben orvosi értelemben egészséges, le kéne szállni az evés témáról egy időre szerintem. Nem büntetni vele (nincs fagyi, ha nem eszik) és nem jutalmazni (van chips, ha igen). Az evés természetes dolog, egyiket sem érdemli érte.

Választhasson ételt, és azt egyen, amit akar. Ha rántottát akar egy hétig, akkor azt. Ha jóllakott, akkor ne egyen többet, de nincs jutalom. Ha nem éhes, nem kell ennie.

Ehet fagyit, de nem jutalomból.

Ha ezek ellenére 1-2 hónapon belül nem javul a helyzet, vigyétek el pszichológushoz, mert akkor mélyebb lelki oka lehet a szándékos éhezésnek, pl. a válásotok, vagy valami más. A pszichológus segít kideríteni az okot, és akkor meg tudjátok azt szüntetni.

Lelki oka lehet ám, én is ezt csinálom felnőtt fejjel is, ha depis vagyok, csak engem már nem töm senki. (ha mégis noszogat a párom hogy egyek, az csak olaj a tűzre, még jobban elveszi tőle a kedvem)

Ha depis vagyok, akkor csoki, fagyi, csipsz, de a rendes kajára ránézni sem tudok.

Csak nekem van választásom, a gyereknek meg nincs.

Vagy vidd pszichológushoz, vagy szállj le erről az evés témáról. Lehet az is, hogy mivel megviselte hogy külön vagytok, extra szeretetre és odafigyelésre van szüksége, és valahol ez az evés-nemevés dolog is egy eszköz hogy ő legyen a figyelem középpontjában.

Hagyd rá, ha csak rántotta kell had egye. Nem egy egészségtelen kaja, és amúgy is ha hagyod hogy állandóan azt egye meg fog sokallni a szervezete és egy idő után mást kíván majd.

Vidd el ide-oda, kiránduljatok, menjetek a városba, kapcsold ki a mobilod, ne foglalkozz mással, csak vele. Közben üljetek be valami normális helyre kajálni, kérdezd meg kér-e, ha nem kér hagyd rá és egyél. Következő alkalommal kérni fog. :)

Vagy csináljatok pikniket valahol erdőszélen vagy parkban, vigyél cuki kis szendvics falatkákat, tedd ki, és egyél. Hagyd rá hogy vesz-e belőle vagy sem.

Fontos hogy úgy legyél vele, hogy tényleg csak vele legyél, ne a napi teendők közt, ne a munkáddal, csak vele. És ha eszel ne noszogasd, hagyd meg a lehetőséget hogy ő döntsön eszik-e vagy sem.

Működni fog!

Látom, mindenre van kifogásod. (2. vagyok.) Így nagyon nem fog menni.

A tömést nem szó szerint értettem, hanem úgy, hogy folyton azt érezteted vele, hogy ennie kell, ennie kell, ennie kell. Az embernek már attól elmegy az étvágya, hogy az evés kényszer, nem pedig öröm.

A rántotta meg a tojásleves két nagyon különböző dolog. És a borsófőzeléket is meg lehet úgy főzni, hogy ne egye meg, aki szereti, és még csak elrontani sem kell hozzá. (Én pl. tejföllel habarva imádom minden mennyiségben, tejesen nem eszem meg, pedig sokan azzal csinálják, és a rántott verziót sem.)

Nyilván értem, hogy a fagyit nem főételként kapja, én is pont így értettem a jutalmat. Ha megeszi a "rendes ételt", megjutalmazod - holott az evés nem érdem, hanem egy természetes szükséglet. Mármint annak, akinek nincs táplálkozási zavara.

Nézd, tanácsot kértél, de nem fogadod meg, a te dolgod. Egyet ne felejts el: a te módszereddel nem jutottál előbbre, nem is fogsz. Aki nem akarja, azon nem lehet segíteni, a kislányt viszont sajnálom. Nem azért, mert rossz evő, hanem azért, mert annyira meg vagy győződve a tökéletességedről (hogy TE minden megteszel és mindent csak jól csinálhatsz - holott az eredmények nem ezt mutatják), hogy zsigerből hárítasz mindent. Csak akkor miért kérdeztél? Mire számítottál? Arra, hogy azt fogjuk írni, hogy igazad van, szörnyűség, hogy azt a sok finom ételt nem akarja megenni, és gratulálunk a próbálkozásaidhoz (jutalmazás/büntetés)?

Egy Móra mese, amit nem olvasnod kell neki, hanem meg kell valósítanod:

[link]

Kedves kerdezo, jol kiosztottak....akinek nem igy eszik a gyereke,annak fogalma sincs arrol,hogy milyen idegorlo ez az egesz...en ugy latom,hogy ugyesen kezeled a dolgot. Csak a gond az,hogy nem tudhatod,az anyja miket enged neki es mit nem,mert nem elsz veluk. Valami nagy katymasz lehet a fejeben.

Eloszor talalj ki valami egyseges strategiat, beszeld meg az anyjaval, hogy segiteni akarsz,de akkor ugyanugy kell a kaja-temahoz allnotok mindkettotoknek. Ha megbeszeltetek az alapelveket,akkor tudtok rajta javitani. En sem hagyom ,hogy mondjuk egy nap ne egyen,mert a fiam epp ugy dontott. Igenis leultetem enni, ha nem eszik ,akkor nincs edesseg, egyebek egy darabig. Ha eszik,akkor kap. Es jobban eszik,ha pozitiv megerositest kap , dicserem, tehat szidni nem kene. Pedig neha mar a falhoz vagnam a tanyert legszivesebben...,, gondolom te is ereztel mar igy!