Az 1 évesem egyre vadabb, mi lesz később?
Nem tudom, hogy ezek a dolgok életkori sajátosságok, vagy valamilyen problémát vetítenek elő.
Nem játszik túl "szépen" sokszor csak söpri a játékait, csapkod, vagdos - valamikor minket is. Már az is előfordult, hogy a saját arcát kezdte karmolászni ökölbeszorítós mozdulatokkal. Ha bármire azt mondjuk, hogy nem szabad (normális hangon), azonnal megcsinálja még egyszer.
Aggódnom kellene? Vagy ez normális?
Bizonyos durvább mozdulatok életkori sajátosságok, el kell neki magyarázni, hogy az adott dolgot, pl. valakit megütni nem szabad, mert az fáj neki, anya vagy apa szomorú lesz, ha ezt csinálja és ezt folyamatosan magyarázni. Olyankor lágy mozdulatokra kell sarkallni, hogy nem durván, hanem szépen simogatjuk a másikat és meg kell mutatni, hogyan kell.
És akkor el fogják hagyni, nem lesznek durvák.
De ha a szülő ráhagyja vagy nem vesz róla tudomást, nem tesz ez ellen semmit, akkor mindig ilyen durva marad.
Ők még ezt nem értik ekkora korban, hogy ezeket nem szabad, meg ez durvaság, ezért azt is meg kell nekik tanítani, hogy hogyan kell szépen szeretni és a durvaság meg nem jó dolog.
Én azt sem tartom jó ötletnek, ha valakit ezért állandóan megszidnak, de szeretni nem tanítják meg, vagy nem mondják el, hogy miért nem szabad. Mert sajnos ismerek olyat, akit csak leszidnak vagy nem vesznek róla tudomást, hogy durvul a gyerekük és ezek a gyereke durvák is alapból.
A fiúnknak is volt ilyen korszaka, de mi úgy csináltuk, ahogy leírtam az előbb és megtanult szépen bánni a másikkal és nem csinál ilyeneket. Nem durva gyerek.
az én kisfiam is ilyen kis pusztító. én is úgy igyekszem szoktatni, ahogy az utolsó is írja. de valahogy benne van, hogy néha előön a csaphodhatnék. pedig okos gyerek. ő már 20 hónapos, már tudja, hogy simizni szabad csak, de éha "poénból" lkezd csapkodni, dobálni, akár minket is. na akkor mindig leállítom, egyre kevesebbet csinálja. sőt pl. pár napja, ha mérges, eddig rámcsapott dühében, most meg már sokszor leállítja magát, mert milliószor mondtam, mutattam neki hogy fáj, szomorú leszek. csak felemeli a kezét hogy ütne, de aztán nem üt mégse. vagy pl. imádja a szomszéd macskát ,aki gyakran átjön hozzánk a kertbe, simogatja, dédelgeti, nyaúzik neki, szóval imádja, de néha elkezdi ütni, meg húzza a farkát. ma meg is kapta a magáét, mert a macsek odakapott a kezéhez, nem vészes volt, de fájt neki és meglepődött, én meg mondtam neki, hogy na látod, most már a cica is megmondta, hogy nem szereti, ha a farkát húzzák....szóval sok duma, türelem, mutogatás, aztán majdcsak kinövi.
nekem ez amúgy fura volt, hogy ilyen, mert a nővére abszolút nem volt csapkodós, dobálós.
Ez normális, nem csináljatok ügyet belőle...a finom mozgás ezekből a vadabb, nagymozgásokból fejlődik..::-))
Az, hogy benneteket "bánt" nem elfogadható, szólj rá, hogy ez fáj, nem szabad.
Amikor saját magának csinálja, az is normális, feszkó levezetés, tereld el a figyelmét, ne szólj rá, és ne vágj ijedt képet...
Most kezdenek beindulni az érzelmei, és nem tud velük mit kezdeni, nekem a közel 3 éves lányom is van, hogy dühében magát megharapja, tehát ez eltart egy ideig...:-((
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!