A hiperaktív gyerekeket miért nem képesek a szüleik megnevelni?

Hiperaktivitás: sajnos igen nehezen diagnosztizálható, viselkedészavar, amelyet ma sajnos tényleg minden olyan szülő aki nem akar nevelni rámondja gyermekére.

Dicséretes aki végig viszi ilyen vizsgálaton a csemetéjét, viszont nem egy olyan ismerősöm van, aki hiába vitte évekig, nem diagnosztizálták, majd mikor iskolás lett, akkor küldték olyan dokihoz, aki több más szakorvossal konzultáltan diagnosztizálta a gyermeknél ezt a betegséget.

A kérdés feltevése rossz (bocsi, kedves kérdező). Ugyanis attól Te még képes lehetsz jól nevelni a gyermekedet, és még az sem bizonyítható, hogy a gyermekhez ezek az intelmek ne jutnának el. 75%-ban a gyerek érti mit akarsz neki mondani, és tudja hogy kéne viselkedni, de van ez a zavar, ami felülírja nála. (Pl. felnőtt fejjel tudjuk, hogy nem szabad a szúnyogcsípést vakarni-mégis vakarjuk)

A vásárlási példa szomorú dolog, nem rád nézve, hanem a többi emberre. Sajnos nem egy ilyen példa van, velem csak szimplán a wc-sorban állása okozott ilyen esetet. Nyaralásból jöttünk haza külföldről. Minden külföldi országban meglátták a pocakomat és szó nélkül előre invitáltak. Itthon csak megjegyezték, jaj mikorra várom... de senki nem engedett be maga elé, nemhogy a sor elejére.

Kérdező: bár nehéz, próbálj ne másoknak megfelelni, ne érdekeljen mit gondolnak. Ha Te tudod, megtettél mindet az legyen elég. A gyereknél jutalmazással próbálj elérni dolgokat (így egy rövid vásárlástól kezdődően később egy hosszabbig is el tudsz majd jutni) Türelem! és ne add fel, soha! :)

Bocsánat ha kicsit hosszúra sikeredett, és remélem nem bántottam meg senkit a hozzászólásommal. Segíteni akartam a környezetemben élők példája nyomán.

A hiperaktív gyereket pofonnal és rúgással NEM fogod megnevelni. Szeretettel, elfogadással, a gyermek problémájának megértésével, jó helyen alkalmazott fejlesztéssel viszont kezelhetőek a tünetek, sőt, gyakran szinte el is tűnnek.

Nem azért izeg-mozog a gyermek, mert fegyelmezetlen, hanem rossz, hanem azért, mert a lelassult agyműködést próbálja kompenzálni valamivel.

Nem azért figyelmetlen, mert "fegyelmezetlen", hanem mert az elülső agyi homloklebeny deficites működése révén nem képes szétválogatni a fontos és a kevésbé fontos beérkező ingereket.

A szindrómával eleve együtt járnak a gyakorta szélsőséges hangulatingadozások, a túláradó öröm vagy a féktelen dühkitörések, ez pedig a legtöbb szülő és pedagógus számára rendkívül kényelmetlen helyzetet eredményez.

Ezzel együtt rettentő sok jó tulajdonságuk van, ők nem fogyatékosok, hanem egyszerűen csak mások.

Csakhogy itt jön a képbe a család, a pedagógus, a szakember megértése és közös munkája.

Summa summarum: a hiperaktív gyermeket nem betörni, hanem magadhoz szeretgetni kell. Nagyon munkás, nagyon kemény meló, viszont ahhoz, hogy ép önértékelésű, sikeres ember váljon belőle, az egyetlen út.

Egy gyógypedagógus

11-es:

ismerős... én ezt úgy oldottam meg, hogy a bevásárlókocsiba tettem bele a gyerkőcöt, így nem rohangált, pakolt...

Az a baj, hogy akinek nincs ezen a téren tapasztalata és laikus, annak sokszor nem könnyű megkülönböztetni a hiperaktivitást a kiegyensúlyozatlan anya-gyerek kapcsolattól.

Ránk is szoktak furcsán nézni, de engem már tényleg nem zavar, nem hibáztatok senkit, ha "neveletlenségnek" gondolja, amit művelünk pl vásárláskor.