A környékbeli anyukákkal beszélgettem, egyikük megjegyezte, hogy igaz az én kisfiam speciális iskolába fog járni, mert hiperaktív, hozzátette jól ismeri az ilyen gyerekeket, teljességgel kezelhetetlenek, mit lehet reagálni erre?

Én csak annyit kérdeztem volna, hogy kitől hallotta, mert nem igaz. Szerintem ne csinálj ügyet belőle, az a legjobb. Ne érdekeljen, ki mit gondol, a fontos az, hogy a fiad jól érezze magát a suliban, függetlenül attól, hogy hova jár.

Ha valóban speciális iskolába járna, mert arra lenne szüksége, hidd el, boldogabb és sikeresebb lenne magához képest (és csak ez számít, nem az, hogy másokhoz képest milyen!), mint egy normál osztályban, ahol bántják, csúfolják, büntetik és csak sikertelenség meg fekete pont jut neki. Emiatt nem szabad mellre szívni. Főleg úgy, hogy szó nincs speciális iskoláról.

A figyelemzavaros hiperaktivitás (ADHD) olyan neurológiai anomália, amit nem a játszótéri anyukák fognak diagnosztizálni, hanem a gyerekpszichiáter.

Ma már gyakorlatilag nincs speciális iskola, integrált oktatás zajlik, tehát a figyelemzavaros hiperaktív gyerek "normális" iskolába fog járni, az osztálylétszámban két főnek számít (normatívánál) és pont.

A többségük sokkal magasabb IQ-val rendelkezik, mint a neurotipikus gyerekek, szóval ne reménykedjenek a játszótéri hárpiák, egy osztályba fognak járni a csemeték.

;)

A "kicsit figyelemzavaros, mozgékonyabb" gyerek még nem (feltétlen) ADHD-s.

Valószínűleg egyik anyuka túl sok Disoveryt nézett a GYES alatt, vagy halott valakitől valami félinformációt, és elkezdte ragozni.

Sza.rd le őket.

Egy ADHD-s gyerek anyja (a sok közül)

Nem szerencsés vitára, beszólásra buzdítani egy hiper gyerek anyukáját. Fog szegény ellenségeket szerezni enélkül is bőven. Én inkább abban hiszek, hogy az a szerencsésebb, ha tőlem kérdeznek, nem a hátam mögött beszélik ki a gyereket. Mert így van lehetőség beszélni arról, milyen a hiper gyerek, kiemelve az eszességét, és azt a tulajdonságát, hogy ha valaki elfogadja, szereti Őt, azért a tűzbe is beugrana.

Ez az egyetlen módja a tévhitek eloszlatásának, és annak, hogy minél több embert arra ösztönözzünk, hogy fogadja el a gyerekeinket.

5-ös vagyok, és 6-os válaszára szeretnék reagálni.

Érdekes dolog ez a ne hagyd magad. Persze ki lehet osztani a tapintatlan érdeklődőt, mert ismerjük el, tényleg nem volt korrekt a mód. De az az anyuka, akit egyszer leosztasz, nem valószínű, hogy kiáll melletted egy esetleges játszótéri jelenetnél, vagy bárhol máshol, ahol szóba kerül a gyerek. És hány ilyen lesz még! Előbb utóbb kialakul az a helyzet, hogy egyik oldalon az anyuka a gyerekkel, meg a szűk család, közeli barátok, a másikon meg mindenki más. Rohadt egy érzés ám, amikor a szülők sorfalat állnak az iskola előtt, hogy ne engedjék be a gyerekedet, meg petíciót nyújtanak be az igazgatónak. Persze lehet ez is egy módszer.

Tényleg érdemes nyíltan kezelni a srác helyzetét. Nem tehetsz róla, Ő sem tehet róla, elég a legrosszabb ez az egész. Így legalább az esély megvan rá, hogy az emberek egy része megért benneteket, és nem válik ellenséggé.

Mindezt tapasztalatból írom. Eleinte én is a leosztós verziót választottam, mert mégis hogy képzeli bárki, hogy a gyerekemről ilyet mondjon. Hogy mi lett a vége? Iskolaváltás és költözés.

Az új helyen már ésszel álltunk a dologhoz. Nem mondom, hogy senki nem szólt be, de elfogadták a gyerekemet, barátai lettek, és sok szülő mellé állt a nemnormálisokkal szemben. Ennyit azért megért, hogy befogtam a számat, és nem kezdtem el azonnal pufogni.

Természetesen a kérdező maga dönti el, hogy melyik utat választja. Egy biztos, egyik sem könnyű.

Szerintem ez aki ezt mondta egyszerűen csak primitív.

Nem érzem, hogy bántásból mondta volna, inkább lehet, hogy együttérzésből, mindenesetre bunkón.

Viszont ha a többiek hallották, meg lehet róla a véleményük.

Én szeretek érdeklődni mások iránt, tapasztalatot segítséget gyűjteni, tehát kérdezek, de nagyon vigyázok, hogy hogyan teszem azt.

Nem kell a figyelemzavarosoknak speciális iskola, viszont némi modifikáció a rendes osztályban lehet, hogy igényelni fog, ami őt segíti.

Én most épp ezen megyek keresztül és kikészülök már a tanártól. Kisfiunk figyizavaros, nem szereti csinálni az órai munkát, csakis ha mellette áll a tanár akkor semmi gond, de miest elmegy, ő is befejezi a dolgot.

A ceruza állandóan eltereli a figyelmét, és bármi apróság ha történik, vagy hang van. Kezdtem haragudni a tanárra, mert mindig jön ezzel, és tudja, hogy mi a gond, van papír róla, akkor miért panaszkodik mindig, miért nem fogadja el ilyennek, és adni neki a több odafigyelést. De rájöttem, hogy igaz panaszkodik, de odafigyel, hiszen A B tanuló, és ha nem figylenének rá, nem lenne az, mert nem írna semmit a tesztekre.

Ahh nem könnyű helyzetek ezek, ne hagyd magad tönkretenni mások megjegyései miatt, elég idegörlő ez magában is.