Ki hogyan reagálja le, ha veri a gyereke? Van még valaki aki szó nélkül tűri?
Valamelyik nap teljesen ledöbbentem, mert egy barátnőmre a 7 éves kisfia párszor rácsapott dühében. Anyuka meg annyit reagált, hogy "jaj neeeem szabaaaad", persze a gyerek odacsapott még egyet majd elment.
Az én egyik gyerekemnél is volt ilyen, 1.5 évesen akart megütni, elkaptam a kezét, hogy na ezt nem. Soha nem hagytam, hogy bunyó legyen akár a tesók között, akár valamelyik odacsapjon nekem, két-három alkalommal fogtam le a kezét és nem engedtem hogy üssön, de ezt ovis kor előtt lerendeztük. Nem is volt ebből soha többet problémánk.
Azt nem értem, hogy két áldott jólelkű szülő, akiknek az az alapelve, hogy gyereket nem verünk, tiszteletben tartjuk és nem alázzuk meg egy kézrepacsival se, sőt nem is kiabálunk vele mert attól lelki sérült lesz pszichológusok szerint, azok hogyhogy nem várnak el kölcsönös tiszteletet és amit megadnak a gyereknek, azt miért nem várják el viszont?
Amikor megkérdeztem, hogy ezt miért hagyja, akkor az volt a válasz, hogy márpedig ő nem üt vissza, mert gyereket verni nem szabad, jujderossz, stb, de én nem is ezt mondtam, nem kértem hogy csapjon vissza, csak azt, hogy nem lenne szabad hagyni, hogy a gyerek verje az anyját... Erre megint az volt a válasz, hogy ő akkor se fogja megverni... Erre feladtam, mert úgy láttam, hogy nem fogja megérteni.
válasza: válasza:
válasza:"azok hogyhogy nem várnak el kölcsönös tiszteletet és amit megadnak a gyereknek, azt miért nem várják el viszont? "
talán mert tudják hogy a gyerek utánozva tanul, és nem akkor lesz "jó gyerek" ha megütik, és közben ráordítanak, hanem attól, amit otthon lát
3: az a baj, hogy a gyerek ahelyett, hogy évek alatt lenyugodott volna és megtanulta volna a szüleit tisztelni, csak azt látja, hogy bármit megtehet következmények nélkül.
Természetes, hogy pici korban előfordul olyan, hogy a gyerek ráüt a szüleire, de azt láttam eddig a környezetemben (és én is ezt csináltam), hogy elkaptuk a gyerek kezét és egy határozott NEM-et mondtunk. Írtam, hogy az enyém is próbálkozott másfél évesen megütni (holott ő nem volt verve), le lett állítva. Most meg elkerekedett szemmel nézte a másik gyereket, hogy hogyan merészeli megverni az anyját, ilyen műsort még nem láttunk.
Szóval nem látom azt, hogy a jó példa ragadós lenne, hogy a gyerek rájött volna magától, hogy beszéljünk szépen és kedvesen anyucival és apucival, mert ő is szépen beszél velem.
3: "talán mert tudják hogy a gyerek utánozva tanul, és nem akkor lesz "jó gyerek" ha megütik, és közben ráordítanak"
Na de épp ezt írtam a kérdésben is, hogy szerintem sem vissza ütni vagy ordítani kellett volna a gyerekkel, csak csírájában határozottan elfojtani az ilyet. Nekem sem kellett megverni a kissé erőszakos gyerekemet piciként, mégis leszokott arról, hogy megüssön engem.
2: Valószínűleg egyszer ez lesz....
Azt már láttam, hogy nehezen viseli, ha másnak nem az a véleménye ami neki, ha a játékban bárki próbálná irányítani de legalabbis megfogalmazza a saját véleményét, és a szülőknek sem - ha nem is fogalmazták meg egyenesen - igazán tetszett, hogy más gyerekek nem tolerálták az ő gyerekük hülyeségeit, meg nem hagyták, hogy az ő akarata érvényesüljön. Mert hagyni kell a gyereket kibontakozni.... Könyörgöm, az enyémek nem bontakozhatnak ki a játékban??? Vagy a másik baráti pár gyerekei akik ott voltak??? Nekik nem lehet véleményük?
válasza:Valamit nem tisztáztak a szülők a gyerekkel úgy oviba menés előtt, hogy miért is nem verekszünk:
Ez az eset velem történt meg. A harmadik fiunk két éves volt, épp a cipőjét adtam rá, amikor elkezdte ütögetni a fejemet.
Ne csináld! - semmi
Hagyd abba!- folytatja Nem voltam nagy formában(magyarán hulla fáradt voltam jó elhavazva és a következő gondolatom az volt hogy két év ide két év oda ha abba nem hagyod kicsim olyat kapsz hogy... amikor utolsó próbálkozásként kinyögtem:
Ne csináld kisfiam, fáj anyának!
Jajj, nem tudtam. Jött a válasz szánakozó hangon. Odabújt és megölelt. Soha többet nem ütögetett.
Azóta családi sztori, hogy gondolatban már agyoncsaptam, de a lényeget még nem mondtam el neki.
De ha nem sikerült volna lerendezni talán még ma is viccesnek találná, hogy a fejemet ütögeti?
Én biztos nem, hisz 15 éves.
válasza:Ez nem oké. Azért írtam kort, hogy egy ovistól már elvárható, hogy ne tegyen ilyet, és igen, az a véleményem, ha mégis így alakult, akkor a szülőnek kötelessége minden eszközzel szembe menni az ilyen késztetéssel, és ha olyan széplelkű, hogy a világért se csapna vissza a szándékos verekedésre, akkor meg vegye a fáradságot, és nevelje rá a feszültség kornak megfelelő elfogadható kifejezésére, vagy akár ki nem fejezésére.
Talán boldog lesz az anyuka, ha a fiacskája családapaként majd asszonyt-gyereket püföl, ha neki valami nem tetszik?
válasza:Az a baj, hogy nem volt megtanítva kicsi korától, hogy nem szabad. Az egyéves nem azért üt, hogy célzottan fájdalmat okozzon, hanem dühében, mint ahogy megüti a falat vagy az asztalt is, ha dühöng, de ha nem tanulja meg, hogy másokat nem ütünk dühünkben, akkor hét évesen már azért üt, mert büntet, mert fájdalmat okoz, és mert tudja, hogy megteheti büntetlenül. Az empátiát tanulni kell, akármennyire is azt hiszik az emberek, hogy az benne van mindenkiben. Nincsen benne, a képesség van benne, de ha nem tanulja meg kicsi korban, akkor nem lesz soha belső érzés, maximum külső szabályszerűség, és azért van különbség aközött, hogy nem ütök meg másokat, mert fájhat nekik, és bele tudok érezni az ő helyzetükbe, vagy azért nem ütök meg másokat, mert tiltják a szabályok, és mert esetleg megbüntetnek miatta. Sajnálom, de az az érzésem, hogy hét éves korban már kicsit késő azt a módszert alkalmazni, amit másfél-két éves korban nagyszerűen beválik, csak az a baj, hogy a gyerekben rögzül az a képzet, hogy ő kifjezheti az elégedetlenségét bármilyen módon a szüleivel szemben. Azt hamar meg fogja tanulni, hogy a társadalom ezt nem nagyon tolerálja, leghamarabb akkor, mikor egy erősebb gyereket nyakoncsap vagy visszabeszél neki, és kikap egy jó verést, de ettől még a szüleivel ugyanúgy fog viselkedni, sőt, rajtuk fogja kitölteni minden dühét, mert az osztályban nem teheti meg, otthon viszont engedik. Anyuka aztán ne csodálkozzon, ha tizenévesen a fia esetleg felpofozza, vagy szó szerint megveri, mert esetleg meg merte kérdezni, hogy hol volt tegnap este. Hogy fog így anyuka bármilyen határt, szabályt vagy kényszert állítani a fiával szemben? Mivel akar majd hatni rá?
Válaszolva a kérdésedre, nem, egyáltalán nem tűrném szó nélkül, de az ideális az, hogy ide ne jusson el az ember, mert már egy négyévestől is furcsa, ha ilyennel próbálkozik. Ezt jóval hamarabb kell kezelni, mindig határozottan, és szigorúan. Ennél a variációnál az is jobb, ha rácsapunk a gyerek kezére, mint hogy hagyjuk idáig fajulni a dolgokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!