Nevelő apukák/anyukák főleg apukák, hogy bírjátok?
Ti bele szóltok a párotok gyerekeinek nevelésébe? Mit tesztek ha a gyerek nagyon pimasz,rosszindulatú és agresszív veletek?
A következő a helyzet:Nemrég költöztünk össze a párommal van egy 14 egy 6 és egy 2 éves lánya (nő uralom!!! :D ).
1 éve vagyunk együtt fél éve költöztünk össze most jegyeztem el és minden olyan lenne mint amire egész életemben vágytam ha a legnagyobb lányka nem lenne ennyire ellenséges.Tudom,hogy kamaszodik meg nehéz neki az apja nélkül,de már komolyan néha nagyon össze kell szorítanom a fogam,hogy ne vágjam pofon amiket csinál .A párom is és én is egy klinikán dolgozunk,én mint orvos ő pedig a gazdaságin van és van,hogy sokáig bent kell maradnia.Olyankor én vagyok a gyerekekkel és annyit kérek tőle,hogy adjon a nagyobbiknak egy szendvicset vagy valamit amíg én fürdetem pelenkázom a kicsit... áhh dehogy.De ez még a legkisebb baj,állandóan a tv és a net előtt ül és csínyeket keres ellenem. Csak azt nem fogja fel,hogy ami a tv-ben vicces és nincs következménye annak a való életben komoly következményei lehetnek.Egy példa: A lépcsőre erősített valami gumit nekem ,hogy leesek,csak azt nem számította bele,hogy a kicsi beteg lesz és az anyja hozza le az éjszaka közepén a szerencsén múlt,hogy nem gurultak le mind a ketten.Nem vagyok egy erőszakos ember de akkor majdnem elgurult a gyógyszer.A büntetése 2 hét szobafogság volt Ő ezt megoldotta mert suli után átment a barátaihoz amíg mi melóztunk 6-ra itthon volt,mire mi is.Lehet ez csak számomra elfogadhatatlan de én ezt nem hagynám.A párom nagyon kimerült és már mindent kipróbált ő is, lelkére beszélt, leordította, ráuszította az apját (mondjuk vele jó a kapcsolata,nem nagyon dorgálta meg a kisasszonyt),büntetés. Ahogy beszél velem arról ne is beszéljünk.Ti mit tennétek?Ha rászólok azt mondja nem vagyok senkije ne szóljak bele,de nem bírom már sokáig.Tapasztalatok,megoldások?
34/F
Utolsó előtti,nem kell kérni anélkül is mondja.
Egyébként sportol,van elfoglaltsága,ha jól tudom barátja is,én csak mellék tevékenység vagyok,ha ócsárol vagy csinál valamit akkor csak mosolygok rá,nem nagyon hagyom,hogy felhúzzon.Ha bosszant is inkább elmegyek futni,nem előtte vezetem le a mérgem :)Szerintem jobb így nekik,hogy elváltak a szülők,mindennapos veszekedések,egyre durvuló helyzetek.
válasza:Szerintem érdekelté kellene tenni.Egyeztess az anyjával is és kérd hogy segítsen ebben ,mert ez egy finom megoldás. Kényszeríteni semmi kép. Rendelj pizzát és üljetek le videózni 4 esben anyu ,középső gyerek és a kicsi... nem kell a nagynak szólni nem kell bevonni.. szervez programot megint csak Őt kihagyva .Megjegyezheted úgy sem szeret veled lenni ,mindezt kedvesen mosolyogva. Ne hívd ne erőltesd tekints levegőnek vagy maximum kedves legyél vele. Ha kezdi érezni hogy nem jó kirekesztve akkor hagyj kiskapukat, legyen neki is helye a programokban a nasizásnál, még mindig ne direktbe hanem ha akar becsatlakozhasson, leülhessen feltűnés nélkül,ne is említsétek meg .Aztán lehet felé egy mosoly ,egy odanyújtott fagyi,de tedd elé hogy ne legyen esélye a vissza utasításra. Ez mindenben igaz.Ne legyen olyan szitu ahol szembesül hogy "mégis jófej vagy de elszúrtam, inkább rúgok rajtad egyet ,az mégsem olyan ciki"
Az anyukának annyi a feladata hogy aszisztáljon és ne tegyen megjegyzést ha a lány nyitottabb lesz . Szépen kiforrhatja magát.
Nem igazán jött be... de még próbálkozunk ezzel is.
Jó lenne ha olyanok írnának akik hasonló cipőben vannak,voltak!
válasza:Szerintem nem tudsz mást tenni, mint kivárni és nem felvenni a kesztyűt. Még nem vagy abban a helyzetben, hogy fegyelmezd, csak ront a helyzeten. 14 éves serdülő, össze van zavarodva, kell még 1-2 év, hogy magára találjon, addig inkább támogatásra és megértésre van szüksége (leginkább az édesanyjától). Úgy veszem ki a szavaidből, hogy kommunikálni nem tudsz vele, hát tényleg hagyd békén. Esetleg emailen, facebookon keresztül üzenhetsz neki, ha sose hallgat meg?
A férjemnek van egy fia, 12 éves volt, amikor összeköltöztünk, de a srác az anyukájával lakik, és hálistennek nem utált engem, inkább távolságtartó volt. Én csak normális, kedves voltam vele, de igyekeztem nem belefolyni a nevelésébe, az a szülei tiszte. Voltak rázósabb időszakok, de most már 16 éves és igazán jó fej lett, pedig nem egyszerű az élete. Van nekünk is két közös kisgyerekünk, sok velük a gond, és néha szerintem az agyára megy a 3 évesünk, amikor nálunk tölti a hétvégét. Én ezt nagyon megértem, egy kamasznak elég idegesítő lehet egy ilyen pici kistesó, aki folyton a nyakán lóg. Lehet, hogy a lányzónak is rosszul esik, hogy az anyukáját leköti a pici, miközben ő nővé érik. Lehet, hogy nem is veled van baja, hanem inkább mindennel, magával...
Szobafogság helyett ajánlanám a számítógépezés és tévézés korlátozását, az csak javára válik, bár utálni fogja :) Mondjuk 6 után már nem engeditek gépezni-tévézni, addigra úgyis otthon vagytok, helyette be kell fogni a házimunkába, ha nem hajlandó segíteni, meg lehet vonni a zsebpénzét, vagy nem kapja meg a kiszemelt ruhát, akármit. De ezt csakis az anyukája közölje vele és tartassa be. Te húzódj a háttérbe, foglalkozz a kicsikkel, főleg minél többet a hatévessel, ő lesz a következő lázadó kamasz ;) és a középső gyerekeknek a legrosszabb a helyzete a szülők figyelme szempontjából.
Köszönöm az utolsónak és annak is aki priviben írt.
Igazából ezek a büntetések jók,csak az a baj,hogy ha megvonjuk a zsebpénzét az apja pénzeli,ha megvonjuk a gépet elmegy itthonról... Marad a várakozás és a közöny.
22-es válaszadó jó módszert ajánlott.
Én ugyanilyen gyerek voltam,mint szegény kérdező nevelt lánya.10 évesen ment férjhez anyám a nevelőapámhoz.Kapásból utáltuk és elutasítottuk a nővéremmel,ráadásul hamarosan kistesónk is született.Iszonyatos időszak volt mindannyiunknak,míg elfogadtuk,megszerettük a "mostohát".Ennyire nem volt nagy pofánk,mint kérdező lányának,de majdnem.Nálunk is sokszor az volt az utolsó szó részemről,hogy nem vagy az apám!Hogy fájhatott neki!
Kb.2 év kellett,hogy elfogadjuk,megszeressük.
A Papa sokáig próbálkozott hiába,végül ő is azt a taktikát választotta,hogy kihagyott minket programokból,beszélgetésekből,de ha bajba kerültünk,mindig ott volt és segített.Sose felejtem el azt a mondását,amit végső érvként dobott be viták alkalmával:"Akkor leszel felnőtt,mikor igazat adsz nekem ebben".
Igaza volt!
Eltelt azóta jópár év és Ő az Apám,akit nagyon-nagyon szeretek és a nővérem szintúgy!
Kitartás a kérdezőnek!El fog múlni.Csak addig kell kibírni.
A lánynak egyébként ugyanolyan rossz ez,mint az apának,ő is szenved ettől,ezt is figyelembe kell venni.Gyakran szerintem ő is megbánja,amit tesz,én legalábbis így voltam ezzel,de képtelen voltam nem szemétkedni. Ma már nagyon sajnálom,de megbocsátottunk egymásnak és nagyon jó a kapcsolatunk örökkön-örökké! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!