Anyukák, hogy bírjátok mindig türelemmel a baba/gyereknevelést?
IMÁDOM a lányom, ezt leszögezem és szeretek itthon lenni Vele. MINDEN ok az életünkben, nem vagyok depis, a Férjem a türelem mintaképe, szeretjük egymást, jó munkája van, saját nagy lakásunk, anyum minden nap jön, jó a kapcsolatunk, közel lakik, a barátnőmnek szintén van babája, együtt vagyunk minden délelőtti sétánál, magammal is nagyjából elégedett vagyok, csak kicsit még fogyni szeretnék.
Még szopzik napi 2-3 alkalommal, de már eszik sok mást is.
A héten lesz 9 hónapos és egyébként egy Tündér, nem sírós, nem finnyás, elvan egyedül is a járókában, a földön, a hintájában, az etetőszékben. Főzni takarítani, netezni is tudok mellette.
DE HA valamikor mégsem úgy alakul a nap, ahogy én szeretném, egyszerűen nem viselem jól. az egész hétvége és a tegnap is például szuper volt, este 8-kor elaludt vasárnap és 3x felriadt ugyan, de könnyen visszaaludt és ebből egyszer evett is. DE reggel fél 8-kor kelt. Ez nála nagyon soknak számít, általában 6-kor fent van, de még eljátszik egy órát a kiságyában az ébredés után kapott játékokkal.
Szóval ma viszont szintén 3x kelt éjjel, de az etetés után 4- től nem aludt vissza!!!!!!! Se akkor ha magamra vettem, se az ágyunkban, se a kiságyban, sehogy! Teljesen kiborultam, álmos vagyok, fáradt vagyok és a férjem bezzeg az ágyban ölelgette, Ő mondta, hogy ha lehetne még játszana is Vele, de nem szoktatjuk arra, hogy hajnalban játék van, meg teljesen nyugodt volt, megértő, segítőkész. :( Én meg pattogtam mint a nikkelbolha, hogy nem alszik a gyerek és érzem, hogy annyira kiábrándító lehetek ilyenkor...
Reggel is borzalmasan voltam, mindig azzal kezdek, hogy gyorsan porszívózok, feltörlök, (mert van egy kutyánk), ágyazok, öltözök, sminkelek, ma még egy levest is csináltam, stb. Ő addig hintázott és járókában is volt.
De mikor nyűglődni kezdett megint kiakadtam és érzem, hogy ingerült vagyok vele, hangosabban szólok Rá és ezt szerintem már Ő is éreztem, mert ordított, és semmi nem volt Neki jó. Ettől én is kiborultam még jobban és itt "veszekedtünk" :( Se tápszer, se pép, se cici nem kellett Neki. :(((
Végül a tejpépet ette, de leette magát, ki is borítottam a maradékot, és miután nem kért többet lefektettem kicsit, de akkor is úgy üvöltött, de nekem még fel kellett öltöznöm. Kijöttem, és mire bementem, hogy kiveszem, addigra a sírás utáni szívszaggató szuszogással és mély sóhajokkal félig aludt... Csak simiztem a hátát és szörnyen éreztem magam...
Tudom, mindenkinél lehetnek mélypontok, de nekem már ez is az...
Pedig mikor mondogatom magamnak, hogy mi a bajom, magam sem tudom.. Itt a tavasz mindjárt, megyünk a családdal két hét múlva wellnessezni, csomó új és jó terv, de mégis annyira hülye hangulatom van most.
Gondoltam rákérdezek más anyukák hogy élik meg ezeket a napokat és miket csináltok ha nagyon rossz hangulatban vagytok, mi az, amire nem vagytok büszkék, mert nem reagáltatok szépen és hogyan kezelitek ezeket a a feszült időszakokat?
Köszi, hogy elolvastátok és a tippeket is előre! :)
válasza: válasza:Mikor voltál el csavarogni el, hogy gyerek nélkül? Barátnővel pároddal kettesben?
Minden ok volt a legelején is?
Én ilyeneket szülés után érezt4m amikor a hülye védőnőm hülyeséget mondott, hogy az akkor két hónapos gyerekem éhezik és azért nem sír éjszaka mert hozzászokott. 2 hetes kora óta átalussza az éjszakákat. Ha nem tudom, hogy front lesz vagy beteg. Amúgy ha ez miatt fel kell kelni akkor másnap kicsit én is nyűgösebb vagyok, de ez szerintem mindenkinél így van. Megváltozik a napi rutin.
Próbálj egy kicsit kikapcsolni egyedül valahova elmenni.
válasza: válasza:Ohh, igen ezt nem írtam, de ez is megvan!!
A barátnőmmel nagybevásárláson voltunk és nézelődtünk is együtt a hétvégén gyerekek nélkül!! Szombat délelőtt a miénk volt!! :) A férjemmel is megyünk kettesben ide oda, ha máshova nem, egy közös sétára a kutyánkkal a baba nélkül, vagy elugrunk vásárolni, de az este is a miénk, mert korán max 8 ig elalszik a kicsi simán, magától. Jövő héten pedig egy másik barátnőmmel lesz miénk a fél nap és shoppingolunk, nézelődünk, beülünk valahova, tehát egy szavam sem lehet... :( Szóval tényleg szégyellem magam, hogy ma reggel ennyire kiakadtam és ingerült voltam Vele, meg talán idegesebben is fogtam meg.... :( Igazatok van, igyekezni kell és tudni, hogy valami neki sem jó, de egyszerűen, mikor a legszebb álmomból meghallom, hogy felsír, belémáll az idegbaj, hogy nah, most meddig fiogunk szenvedni, visszaalszik vajion??
válasza:Hát le leszek pontozva tudom de nem igazán értelek. Nekem mikor ilyen helyzetben voltam eszembe se jutott "kiakadni" az egy szál gyerekemre, tudom ez most rajtad nem segít de annyi gond van/lehet az életben kicsit próbálj meg örülni neki hogy neked minden téren nagy szerencséd van.
Mit fogsz csinálni ha majd ezerrel dackorszakában lesz, amikor nem VÉLETLENÜL eszi majd le magát vagy borít ki ezt azt hanem szándékosan, lesve a hatást?
Akkor kell majd csak igazán türelem. Nem megbántani akartalak csak kicsit rávilágítani a másik oldalra...
Lehet magnéziumot kellene szedned van most vmi ilyen termék hogy magnézium citromfűvel nem is drága (herbária a gyártó azt hiszem).
válasza: válasza: válasza:Mindenkinek vannak rosszabb napjai a babával, a babának is vannak rosszabb napjai, ezt túl kell élni.
És tényleg lesz ez majd rosszabb, 1 éves kor után, amikor menni fog, és hiába mondod neki, hogy mit nem szabad, nem érdekli és századszor is megpróbálja ugyanazt. Vagy ha közösségbe kerül és minden 2. héten beteg lesz, magas lázzal...
Az én kislányom is nagyon jól elvolt magában amíg ilyen pici volt, én is simán tudtam netezni, főzni mellette, aztán elkezdett menni, már felmászik a bútorokra... SZóval ő most is el lenne magában, csak veszélyes dolgokat akar művelni, ezért ott kell mellette lenni, nem tudok nyugodtan főzni, mert közben feláll a székére és én rohanok hogy el ne billenjen és le ne essen... Szóval neked még arany életed van a 9 hónaposoddal, főleg hogy a pároddal is ilyen jó a kapcsolatod, anyukád is közel van + barátnő. Nem is kívánhatsz magadnak jobbat, komolyan!
Az én babám 13 hónapos és az elmúlt 1 hónapban minden 2. éjjel fent van 1-1,5 órát hajnali 2-től vagy 4-től. Most jön a foga, hiába ringatjuk, altatjuk, nem tud visszaaludni. Na ez kiakasztó. Nem tudom nálatok ez milyen sűrűn fordul elő, de ha nem sűrűn, az bőven elviselhető.
Nekem a szüleim már meghaltak és barátnőm sincs itt helyben,mert másik városba költöztünk. Anyukám nagyon hiányzik! Nincs kire hagynunk a babát, az elmúlt 1 évben 3-szor voltam barátnőzni baba nélkül (ebből egyszer alvás után), a párommal pedig kétszer, mindkétszer úgy, hogy a babát lefektettük este és utána mentünk el. Tehát senki nem vigyázott rá még nappal rajtam és a férjemen kívül. Nem szeretnék panaszkodni, mert én is elégedett vagyok az életemmel, ezeket csak azért írtam le, hogy lásd, hogy van rosszabb is...
Egyébként én mindig, amikor rosszabb nap van, arra gondolok, hogy dehát legalább egészséges a babám. Mért vagyok kiakadva egy kis hisztin, vagy bármi máson, mikor van akinek kórházban van a gyereke meg súlyos betegségben szenved?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!