Anyukák, hogy bírjátok mindig türelemmel a baba/gyereknevelést?

IMÁDOM a lányom, ezt leszögezem és szeretek itthon lenni Vele. MINDEN ok az életünkben, nem vagyok depis, a Férjem a türelem mintaképe, szeretjük egymást, jó munkája van, saját nagy lakásunk, anyum minden nap jön, jó a kapcsolatunk, közel lakik, a barátnőmnek szintén van babája, együtt vagyunk minden délelőtti sétánál, magammal is nagyjából elégedett vagyok, csak kicsit még fogyni szeretnék.

Még szopzik napi 2-3 alkalommal, de már eszik sok mást is.

A héten lesz 9 hónapos és egyébként egy Tündér, nem sírós, nem finnyás, elvan egyedül is a járókában, a földön, a hintájában, az etetőszékben. Főzni takarítani, netezni is tudok mellette.

DE HA valamikor mégsem úgy alakul a nap, ahogy én szeretném, egyszerűen nem viselem jól. az egész hétvége és a tegnap is például szuper volt, este 8-kor elaludt vasárnap és 3x felriadt ugyan, de könnyen visszaaludt és ebből egyszer evett is. DE reggel fél 8-kor kelt. Ez nála nagyon soknak számít, általában 6-kor fent van, de még eljátszik egy órát a kiságyában az ébredés után kapott játékokkal.

Szóval ma viszont szintén 3x kelt éjjel, de az etetés után 4- től nem aludt vissza!!!!!!! Se akkor ha magamra vettem, se az ágyunkban, se a kiságyban, sehogy! Teljesen kiborultam, álmos vagyok, fáradt vagyok és a férjem bezzeg az ágyban ölelgette, Ő mondta, hogy ha lehetne még játszana is Vele, de nem szoktatjuk arra, hogy hajnalban játék van, meg teljesen nyugodt volt, megértő, segítőkész. :( Én meg pattogtam mint a nikkelbolha, hogy nem alszik a gyerek és érzem, hogy annyira kiábrándító lehetek ilyenkor...

Reggel is borzalmasan voltam, mindig azzal kezdek, hogy gyorsan porszívózok, feltörlök, (mert van egy kutyánk), ágyazok, öltözök, sminkelek, ma még egy levest is csináltam, stb. Ő addig hintázott és járókában is volt.

De mikor nyűglődni kezdett megint kiakadtam és érzem, hogy ingerült vagyok vele, hangosabban szólok Rá és ezt szerintem már Ő is éreztem, mert ordított, és semmi nem volt Neki jó. Ettől én is kiborultam még jobban és itt "veszekedtünk" :( Se tápszer, se pép, se cici nem kellett Neki. :(((

Végül a tejpépet ette, de leette magát, ki is borítottam a maradékot, és miután nem kért többet lefektettem kicsit, de akkor is úgy üvöltött, de nekem még fel kellett öltöznöm. Kijöttem, és mire bementem, hogy kiveszem, addigra a sírás utáni szívszaggató szuszogással és mély sóhajokkal félig aludt... Csak simiztem a hátát és szörnyen éreztem magam...

Tudom, mindenkinél lehetnek mélypontok, de nekem már ez is az...

Pedig mikor mondogatom magamnak, hogy mi a bajom, magam sem tudom.. Itt a tavasz mindjárt, megyünk a családdal két hét múlva wellnessezni, csomó új és jó terv, de mégis annyira hülye hangulatom van most.

Gondoltam rákérdezek más anyukák hogy élik meg ezeket a napokat és miket csináltok ha nagyon rossz hangulatban vagytok, mi az, amire nem vagytok büszkék, mert nem reagáltatok szépen és hogyan kezelitek ezeket a a feszült időszakokat?

Köszi, hogy elolvastátok és a tippeket is előre! :)